XXVII. Megmaradni Görögkatolikus Ifjúsági Találkozó - Testi-lelki feltöltődés

Emberpróbáló időket élünk. A Covid után most a háború keseríti a mindennapjainkat. Bár a világ e zegzugos vidékén sohasem volt könnyű a megmaradás, ez most hatványozottan igaz.  Minden bizonytalanná vált. Kárpátalján a menni vagy maradni kérdés egyre többekben felmerül, mert nem látják a biztos jövőt. A történelem során az ember épp ilyenkor kereste Istennél a menedéket. Ám ma sokan annyira leragadnak a szürke hétköznapok gondjainál, hogy nem hallják meg az Úr hívó szavát. Főleg a fiatal generáció van veszélyben, akik sok kísértéssel szembesülnek modern világunkban, és többségük egyedül nem tud megbirkózni ezzel.

Éppen ezért most még erőteljesebbé válik az egyház, a közösség szerepe. Ahol fiataljaink megnyílhatnak, kérdezhetnek, megerősítést kaphatnak. Többek között ezt a célt szolgálják a nyári egyházi táborok, ifjúsági találkozók.

A Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ) 2001-ben alakult Kárpátalján. Fennállása óta összegyűjti és erősíti azokat a fiatalokat, akik a helyi magyar görögkatolikussághoz tartoznak. Ezt a célt szolgálja az immáron 27 éve megrendezésre kerülő Megmaradni Ifjúsági Találkozó is. Az idei alkalomnak a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum adott otthont. Itt a lelki feltöltődést biztosító alkalmak mellett színes, szórakoztató programok – kézműves foglalkozások, fürdőzés a Nagyszőlős közeli Fekete-hegyen, lézerharc, íjászat, sport stb. – várták a fiatalokat. A közel százötven 14 és 16 év közötti fiatalban a csapatszellem, csapatépítés, az összetartozás érzését igyekeztek erősíteni a szervezők. Illetve a közösségépítő programok mellett arra keresték a választ, hogyan lehet a szülőföldön megmaradni magyarnak és kereszténynek, s ebben milyen szerepe van a mai ifjúságnak.  

Lődár Jenő görögkatolikus parochus, a táborszervező GISZ elnöke a TV21 Ungvárnak nyilatkozva beszámolt a kezdetekről. Elmondta, hogy a rendszerváltást követően újjászerveződött görögkatolikus egyház, az akkor itt szolgáló papok – elsősorban Orosz István atya – azt vették észre, hogy rengeteg fiatal van, akiknek lényegében semmi közük nincs az egyházhoz. Úgy érezték, hogy a fiatalokat nyári alkalmakkor lehet leginkább megszólítani. Akkor szervezték meg az első ilyen találkozókat, hogy legyen egy hely, ahol lehetőség nyílik beszélgetni olyan témákról, amelyek a templomban nem kerülnek szóba, vagy amikről még a vallásos nagyszülők sem beszéltek otthon. Itt azonban egy fórumon, vagy kiscsoportos beszélgetések alkalmával olyan témákat is tudnak érinteni, amelyek egy fiatal számára aktuálisak lehetnek. Ők most azt látják, hogy minden bizonytalan körülöttük, sokuknak a szülei külföldön vannak, a közösség fele, ahol élnek, azon gondolkodik, hogy maradjon-e vagy ő is tovább lépjen. Ezért is fontos beszélgetni arról, hogy mik azok az érvek, amelyek az itthon maradás mellett szólnak. A vallásosság és a nemzettudat összekapcsolódik. Ezekről a kérdésekről érdemes tisztán, nyíltan, egymás példáiból tanulva beszélgetni. Arról, hogyan maradhatunk meg magyarnak és kereszténynek, erkölcsös embernek, hogyan őrizhetjük meg azokat az értékeket, amiket példaképeinktől – szüleinktől, papjainktól, hitoktatóinktól stb. – tanultunk, vallja Lődár Jenő. Ezért is választották Szent Pál Timóteushoz írott intését mottóul: „Te azonban tarts ki abban, amit tanultál és amiről meggyőződtél, hiszen tudod, kitől tanultad”.

A szervezők vallják: ez a találkozó nemcsak arról szól, hogy pár napig együtt legyenek, jól érezzék magukat, hanem elsősorban arról, hogy közelebb kerüljenek Istenhez, hogy erősödjön hitük, nemzettudatuk.

Marton Erzsébet