Mi, kárpátaljai magyarok az eltelt bő száz esztendő során alaposan megtanulhattuk a leckét: a nyelv, amellett hogy kultúrahordozó és identitásmeghatározó funkciója vitathatatlan, nem csupán az információ átadásának legfontosabb eszköze. Több nemzedéken át a zsigereinkbe ivódott, hisz minduntalan a bőrünkön éreztük, hogy a nyelvpolitika a nyelvhasználat szabályozási eszköze. Mindezekről hallhattunk átfogó előadást Csernicskó Istvántól, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorától.
Az előzményekről tudni kell, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) 2022 májusában sorra kerülő közgyűlésén Csernicskó Istvánt az MTA külső tagjává választották. A nyelvészprofesszor Hogyan kreáljunk nyelveket? A nyelvpolitika mint a nemzetépítés és identitáskonstrukció eszköze című székfoglaló előadására pedig 2023 márciusában került sor az MTA székházában.
A Rákóczi Napok rendezvénysorozat keretében szervezett eseményen a beregszászi főiskola diákjai, tanárai és a meghívott vendégek is meghallgathatták az akadémiai előadást. Amelyből kiderült, hogy Európában és Kelet-Közép-Európában még inkább az a helyzet alakult ki, hogy az államhatárokkal ellentétben a nyelvi határok egyáltalán nem élesek. Az előadó példakánt említette, hogy a Svédország déli részén élők sokkal jobban megértik a velük szomszédos megyében lakó dánokat, mint az ország északi részén megtelepedett nemzettársaikat.
Ezt követően Csernicskó István régiónk történelméből hozott fel példákat. Amikor az első világháború végén a nagyhatalmak beleegyezésével és aktív közreműködésével létrejön Csehszlovákia, az egy nyelv, egy nemzet, egy állam hármas egység jegyében a nyelvpolitikusok hamar kimondják: a szlovák voltaképpen nem különálló nyelv – bár akkor már létezett irodalmi változata is –, hanem a cseh nyelv egyik ága. Csehszlovákiában tehát a csehszlovák nyelv az államnyelv. A következőkben megtudhattuk, hogy a csehszlovák éra alatt Kárpátalja szláv őslakosainál, akiket hol ruszinoknak, hol rusznyákoknak stb. neveztek – mennyire átpolitizálódott a nyelvi kérdés. És amikor 1939-ben újra magyar világ lett itt, az „elidegenítő hatás” ellensúlyozására számos nyelvpolitikai döntést hoztak Budapesten is. A nyelvi átpolitizáltság iskolapéldájaként említhető Jugoszlávia, amelynek a véres testvérháborút követő felosztása után az addig egységesnek mondott szerbhorvát nyelv különvált. Ma bizony furcsa szemmel nézne ránk az a horvát, akinek a vele folytatott beszélgetés után azt mondanánk, hogy ő voltaképpen szerbül kommunikál. És hasonlóképpen megsértődne egy szerb, ha azt mondanánk, hogy ő pedig horvátul beszél.
„A nyelvpolitikának meghatározó szerepe lehet abban, hogy a verbális repertoár elemeit hogyan tagoljuk nyelvekre, és milyen nyelveket különítünk el. Amikor nyelv, nemzet és állam a politikai és ideológiai viták tárgya, erről nem feledkezhetünk meg”, hangsúlyozta előadása végén Csernicskó István.
Kovács Elemér
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
