2022. február 24-e megváltoztatta Ukrajna népeinek életét. Már a 2014-es orosz-ukrán konfliktus is fájón érintett mindenkit, ám akkor még Kárpátalján a legtöbben úgy gondolták, messze van az tőlünk. Most viszont a háború szele már az itt élőket is meglegyintette. Bár, hála Istennek, vidékünk még mindig a béke szigete, a bombázások elől mind nagyobb tömegben hozzánk érkezők, az egyre gyakrabban itt is megszólaló légiriadót jelző szirénák, a hozzánk egyre közelebb eső Kárpátokon túli nyugat-ukrajnai városokat ért bombázásokról szóló hírek – megrettentenek. Sokan Kárpátaljáról is elhagyták otthonukat. Az itthon maradottakra meg egyre nagyobb teher nehezedik: a menekültek mellett a magukra maradt idős, beteg embereket, a férfi nélkül maradt, olykor sokgyermekes családokról is gondot kell viselni…
– Mióta kitört Ukrajnában a háború, azóta nagyon sok mindent élünk meg, és sok minden változott meg az életünkben – kezdi beszélgetésünket Pocsai Sándor csongori református lelkész. – Meg kellett tanulnunk rugalmasnak lenni, s meg kellett tennünk olyan dolgokat, amire korábban talán nem volt szükség. A Csongori Szenvedélybetegeket Mentő Misszióban ilyenkor hitmélyítő, meg gyógyító heteket szerveztünk, most meg a háború elől menekülők előtt nyitottuk meg ajtónkat. Meg a szívünket. Amikor a Nagydobronyi kistérség vezetősége megkeresett bennünket, hogy nem fogadnánk-e be menekülteket, természetesen igent mondtunk. Jelenleg 35 menekültet látunk el. Voltak többen is, közülük néhányan – főleg azok a férfiak, akik csupán a családjukat menekítették ki a háborús övezetből – visszamentek, vannak, akik továbbmentek. Többségében kisgyermekes családokat, időseket fogadtunk be.
– Hogyan gondoskodnak róluk?
– Meleg szállást, fürdési, tisztálkodási, mosási lehetőséget biztosítunk számukra, napi két alkalommal meleg ételt kapnak a menekültjeink. Ezen a vonalon Isten szívünkre helyezte azt is, hogy községünkben térképezzük fel azokat a betegeket, itthon maradottakat, egyedülállókat, akiknek mostanra már nem biztos, hogy kerül meleg étel az asztalukra. Ezért úgy döntöttünk a gyülekezet jelenlegi vezetésével, hogy számukra is minden nap biztosítunk meleg ételt. Így a gyülekezet presbiterei, munkatársai, beteggondozói, szociális munkásaink bekapcsolódnak ebbe a szolgálatba, és amikor ebédelnek a menekültjeink, azzal egyidőben segítőink elviszik a meleg ebédet az egyedülálló öregeknek, betegeknek. Úgy tapasztaljuk, hogy nagyon jólesik ez nekik, nagyon örülnek, hogy van, aki gondoskodjon róluk. Azt hiszem, ez a magatartás teljesen természetes a részünkről, hisz Isten ezt bízta ránk, hogy legyünk irgalmasok és gondviselők.
– A testi táplálék mellett a lelkiekről sem feledkeznek meg…
– Az elmúlt vasárnap délután tartottuk az első ukrán nyelvű istentiszteletünket. Erre mintegy százan jöttek el a kistérségben tartózkodó menekültek közül. Nagyon hálásak voltak, hogy igei biztatást kaphattak. Ezúttal egy bátorító, lelkesítő előadást hallgattak meg – ukrán tolmácsolásban – Tapolyai Emőke budapesti pszichológustól. Közösen imádkoztunk, énekkel dicsértük az Urat. Éreztük – s ezt a befogadott vendégeink is kinyilvánították –, hogy igény van az ilyen alkalmakra, a lelki feltöltődésre, megerősítésre. Felmértük a helyzetet, s ennek megfelelően vasárnaptól – párhuzamosan a megszokott rendben történő templomi istentisztelettel – a Szenvedélybetegeket Mentő Misszió nagytermében ukrán nyelvű istentisztelet tartunk vendégeinknek. A gyerekekkel hitoktatóink külön is foglalkoznak, illetve a mi gyermekeinkkel közös játékos alkalmakon vesznek részt.
– Ezek az emberek egy egészen más nyelvi, kulturális közegbe kerültek. Hogy viszonyulnak ehhez?
– Jó dolog, hogy nyitottak felénk, bár eleinte voltak fenntartásaik. Azóta már volt, aki bocsánatot kért azért, hogy előítélet volt bennük a magyarok felé, mert nekik azt mondták, hogy a magyarok között ne álljanak meg, rosszul fognak bánni velük. Egy hölgy a minap elmondta, hogy életében nem tapasztalt még ilyen kedvességet és szeretetet, mint amit itt, a magyarok között tapasztalt meg. Úgy hiszem, nem csupán mint keresztyén embernek, hanem mindenki számára egyfajta bizonyságtételre való lehetőség ez az idő, hogy megmutassuk, mennyire vagyunk befogadók, mennyire tudunk törődni egymással, mennyire vagyunk vendégszeretők.
Gyakoroljuk ezt a bizonyságtételt mindannyian! Ez egy olyan magvetés, amit ezek az ukránok majd hazavisznek, s otthon elmondják másoknak is, hogy bizony a magyarok nem olyanok, mint amilyenek az előítéleteikben voltak, hanem tudnak törődni, tudnak szeretni, tudnak befogadni és gondoskodni. Isten áldjon meg mindenkit, és sok erőt mindahhoz, ami még előttünk áll.
Kovács Erzsébet
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
Forrás
Azonosították és hivatalosan is megerősítették Demcsik Iván szőlősvégardói katona halálát.
Ungváron elbúcsúztatták a 40 éves Katasinszkij Arturt, aki 2026 februárjában esett el a fronton. A katonát a Dicsőség dombján temették el.
A légvédelem 154 drónt semlegesített az ország északi, déli és keleti régióiban, azonban 10 helyszínen 12 drón célba talált.
A biztonság és a stabilitás jelenti a legnagyobb vonzóerőt a határ mentén fekvő régióban.
A mostani hosszabbítás 2026. augusztus 2-ig lesz érvényben.
Ez a finomító részt vesz az orosz hadsereg ellátásában Ukrajna területén.
A mentőszolgálatok közlése szerint halálos áldozata nem volt a támadásnak, eddig négy sérültet láttak el az orvosok.
A csapásokban legkevesebb egy ember meghalt és sokan megsebesültek.
A „valós európai béke” előfeltételeként említette továbbá hazája újjáépítését a háborút követően.
