/ Mozaik
Meglepő kutatás: a tetoválás tintája nem marad csak a bőrben
Tetoválás: kiderült, milyen hatással lehet a szervezetre
Tetoválás: kiderült, milyen hatással lehet a szervezetre
Állítsd be, hogy a Kárpátinfo az elsők között legyen a Google híreiben

A tetoválás világszerte az önkifejezés egyik legnépszerűbb formája, ám egyre több kutatás vizsgálja, milyen hosszú távú hatással lehet a szervezetre. A tudósok szerint a bőrbe juttatott festék nem mindig marad a tetoválás helyén, és az immunrendszer működésére is hatással lehet.

Hirdetés

Az emberek évezredek óta tetoválják magukat, a tudomány mégsem ismeri teljesen a folyamat egészségügyi következményeit. Kiderült ugyanis, hogy a tinta nem feltétlenül marad ott, ahová eredetileg bejuttatták, ezért a tetoválás komoly hatással lehet a szervezetünkre.

Amikor a tetoválás során a festék a bőr középső rétegébe, a dermiszbe jut, a szervezet azonnal idegen anyagként azonosítja. Bár az immunsejtek megpróbálják eltávolítani a pigmentrészecskéket, azok túl nagyok a teljes lebontáshoz. Emiatt a tinta apró darabkái bekerülhetnek a nyirokrendszerbe, és felhalmozódhatnak a nyirokcsomókban. A nyirokcsomók az immunrendszer fontos állomásai: fehérvérsejteket tartalmaznak, és kiemelt szerepük van a kórokozók, a rendellenes sejtek, valamint az idegen anyagok testből való kiszűrésében - írja az origo.hu.

A tetoválás tehát jóval több puszta esztétikai beavatkozásnál. A bőrbe juttatott pigmentek hosszú ideig a szervezetben maradhatnak, folyamatos védekezésre késztetve ezzel az immunrendszert, ami akár kóros folyamatokat is elindíthat.

Nem tetoválásra tervezett tinták

A modern tetoválótinták összetett vegyi anyagok: a pigmentek mellett hordozóanyagokat, tartósítószereket és kisebb mennyiségben szennyeződéseket is tartalmaznak. Manal Mohammed orvosi mikrobiológus elmondta, hogy a napjainkban használt pigmentek jelentős részét eredetileg nem emberi bőrbe szánták, hanem ipari célokra – például autófestékekhez, műanyagokhoz vagy nyomtatófestékekhez – fejlesztették ki.

A kutatók emellett nyomokban nehézfémeket – köztük nikkelt, kobaltot, krómot, ritkábban pedig ólmot – is kimutattak egyes festékekben. Ezek az anyagok nagyobb mennyiségben már mérgezőek lehetnek, és esetenként allergiás reakciót, vagy fokozott immunérzékenységet válthatnak ki.

Minél színesebbek a festékek, annál több gondot okozhatnak

A színes tinták – különösen a vörös, a sárga és a narancssárga – a feketénél gyakrabban hozhatók összefüggésbe allergiás reakciókkal és krónikus gyulladásokkal. A vörös festék például különösen sűrűn okoz tartós viszketést, duzzanatot vagy úgynevezett granulómákat. Ezek olyan apró, gyulladásos csomók, amelyek akkor jönnek létre, amikor az immunrendszer megpróbál körbezárni és elszigetelni egy számára eltávolíthatatlan, idegen anyagot.

Hirdetés

További kockázatot jelent, hogy bizonyos színezékek, például az úgynevezett azopigmentek, sugárzás hatására aromás aminokra bomolhatnak. Ilyen sugárzás érheti a bőrt erős, direkt napsütésben, vagy akár a lézeres tetováláseltávolítás során is. Laboratóriumi vizsgálatok ezeket a lebomló anyagokat genetikai károsodással és megnövekedett daganatos kockázattal is összefüggésbe hozták.

A kockázatokkal érdemes tisztában lenni

Bár jelenleg nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a tetoválás közvetlenül rákot okozna, a laboratóriumi és állatkísérletek eredményei lehetséges kockázatokra utalnak. A hosszú távú egészségügyi hatások pontos feltérképezése ezért még további kutatásokat igényel.

Emellett a fertőzésveszélyt sem szabad figyelmen kívül hagyni. Mivel a tetoválás során megsérül a bőr természetes védőrétege, ez szabad utat nyithat a különböző baktériumoknak és vírusoknak.

A fokozott elővigyázatosság különösen azok számára elengedhetetlen, akik autoimmun betegséggel küzdenek, vagy valamilyen okból legyengült az immunrendszerük.

Mindezek ellenére a tetoválás továbbra is az önkifejezés egyik népszerű formája.

A végső döntés meghozatala előtt azonban érdemes alaposan tájékozódni

  • a felhasznált tintákról, 
  • az alapvető higiéniai szabályok betartásáról 
  • és a saját, egyéni egészségügyi kockázatainkról.

Forrás