Október, a megemlékezések hónapja - Beregszász gyásznapján

Ezen a napon a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Líceum (korábban gimnázium) diákjai díszőrséget álltak a városi temetőben található honvédsírkert fejfáinál. Emlékezve azokra a hős katonákra és ártatlan civilekre, akik a várost a második világháború végén ért bombatámadásban veszítették életüket. 1944. október 9-e Beregszász gyásznapjaként vonult be a történelembe: a terrortámadásban 250 katona és civil veszítette életét, illetve sebesült meg. Magyarország Beregszászi Konzulátusa és a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet évek óta tart megemlékezést ezen a napon.

Október a megemlékezések hónapja a magyar kegyeleti naptárban, kezdte beszédét Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul a honvédsírkertben tartott alkalmon. Két napja emlékeztünk a magyarság gyásznapjára, az aradi vértanúk emléknapjára. Hamarosan ünnepeljük az 1956. október 23-i magyar forradalom kitörését. Nagyon fontos, a közösséget megtartó, nemzeti identitásunkat erősítő szerepe van a hősökről, a nemzet mártírjairól való megemlékezésnek, a nemzeti kegyelet kinyilvánításának. A diplomata felelevenítette a 77 évvel ezelőtt történt eseményeket. Ismeretes, hogy a kérdéses napon a hármas kötelékben támadó 27 amerikai gyártmányú szovjet bombázógép Nagyszőlős-Muzsaly irányából érkezve a vasúti hidat és a sebesülteket szállító katonai szerelvényt vette célba, megszórva azokat repeszbombákkal. Ezután az alacsonyan szálló katonai gépek golyószóróból civil lakosokat, nőket, gyerekeket, iskolás diákokat gyilkoltak.  Beregszász városa – amelyet a háborúban addig nem ért bombatámadás – gyászba borult.

Trianon után az utóbbi száz esztendőben Magyarország határain kívülre szorult, kisebbségi létbe kényszerült magyar nemzeti közösségek életében a megemlékezések szervezésének, engedésének avagy tiltásának sajátos történelme íródott, emlékeztetett rá a diplomata. Ugyanígy az emlékezést szolgáló szobrok, életművek sajátos életet éltek. Ez idő alatt hol lebontották, hol beöntötték, hol elővették, elrejtették, újra megtalálták, újraállították őket. Várkazamatában szenvedte sok évtizedes fogságát az aradi szabadságszobor, Perényi Zsigmond báró mellszobra jótékony raktári feledésben pihent, a vereckei emlékmű darabjait a megszálló szovjet birodalom győzelmi emlékművébe építették be, s a sort folytathatnánk. Sok évtizedekig lefojtva maradt a gyász, titok fedte, hogyan halt meg a fronton, a hadifogságban a nagyapa, ki és hogyan tűnt el a munkatáborban, a szibériai építkezésen, melyik börtönben veszett nyoma a görögkatolikus lelkész hozzátartozóinak. Létfontosságú, hogy a közösség kegyeleti kultúrájának intézményes nemzettörténelmi emlékezetének korlátozását, manipulálását vagy tiltását soha többé ne tűrjük el, hangsúlyozta Szilágyi Mátyás.

Vajon hányszor jut eszünkbe, hogy országunk ma is fegyveres konfliktus színtere? Bár a harcok tőlünk több mint ezer kilométerre dúlnak, hatásuk ide is elér, kezdte beszédét a beregszászi vasútállomása épületének falán elhelyezett emléktáblánál Pallagi Marianna, a PCS igazgatója, aki arra emlékeztetett, hogy ezekben az összecsapásokban veszítette életét Timoscsuk Mihály, a főiskola egykori hallgatója, s utána még több beregvidéki. Miközben a 77 évvel ezelőtti tragédiára emlékezünk, és fejet hajtunk az ATO-ban elesettek emléke előtt, minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy a konfliktusok békés úton rendeződjenek.

Ma a beregszászi temető magyar honvédparcellájában, és itt, a vasútállomáson elhelyezett emléktáblánál rójuk le kegyeletünket a bombázás áldozatai előtt, fogalmazott beszédében Szilágyi Mátyás. Emlékezünk egyúttal a II. világháború és az azt követő szovjet megtorlás minden áldozatára, és emlékezünk a holokauszt során elhurcolt és kegyetlenül elpusztított zsidó honfitársainkra is. A megbékélés szellemében emlékezünk az egykori ellenséges oldal katonai és polgári áldozataira is, hisz nagy költőnk, József Attila halhatatlan sorait megszívlelve valljuk, hogy a harcot, amelyet őseink vívtak, oldja békévé az emlékezés. És bizony ugyanebben a szellemben rendezni kell közös dolgainkat.

1944 októberének elején még senki sem gondolta, hogy Beregszász bombázásával tragédiák sorozata veszi kezdetét, fogalmazott Csatáry György, a Rákóczi Főiskola történelem tanszékének vezetője. Hisz alig több mint egy hónap múlva a málenykij robotra hurcolják el a magyar és német férfiakat, akik közül sok-sok ezren sohasem látják viszont szeretteiket. Sokaknak a sírja ma is jeltelen, ezért kell ezen a tragikus napon valamennyiükre emlékezni.

A beregszászi vasútállomásnál tartott, koszorúzással zárult megemlékezésen Ferenci Attila beregszászi magyar színész katonadalokat adott elő.

Kovács Elemér