A hírmédia néz szembe a mesterséges intelligencia talán legnagyobb átrendező hatásával: a kiadók a Google-ből érkező forgalmuk felét veszíthetik el a következő három évben, miközben az AI-csevegőrobotok már percek alatt képesek olyan személyre szabott, multimédiás összefoglalókat készíteni, amelyekért korábban újságírók egész stábja dolgozott. Nic Newman, az Oxfordi Egyetem Reuters Institute szenior kutatója szerint a közeljövőben az olvasó nemcsak a témát fogja kiválasztani, hanem a tartalom formáját és hosszát is. Ha a kiadók nem tudják biztosítani szellemi tulajdonuk védelmét, nem sok újságírás marad a végén, csak véleménycikkek, MI-massza és más megbízhatatlan tartalom – ami gyengítheti a demokráciánk alapjait is. Az Index helyszíni tudósítása Milánóból.
A milánói AI Week 2026 konferencián tartott előadásában Nic Newman, az Oxfordi Egyetemhez tartozó Reuters Institute for the Study of Journalism szenior kutatója azt vázolta fel, hogyan szabja át a mesterséges intelligencia a hírmédia teljes ökoszisztémáját – a tartalom előállításától a fogyasztáson át az olvasói bizalomig.
A szakember 48 országra kiterjedő digitális hírjelentésre, hat országban végzett AI-hatáselemzésre és a 2026-os iparági trendjelentésre alapozta gondolatmenetét, amelyet több mint 280 médiavezető megkérdezésével állítottak össze. Egy mondatban összegezte, mi a tét: „Egy egész iparág haláltusája zajlik.”
A hagyományos hírforrások szabadeséssel zuhannak
A nyitóábrákon bemutatott egyesült államokbeli adatok szerint a tévé, a nyomtatott sajtó és a klasszikus online hírfogyasztás egyaránt lefelé tartó pályán van, miközben a közösségi és videós platformok az elmúlt évben először előzték meg a televíziót mint hírforrást.
Külön újdonság, hogy a Reuters Institute idén először mérte külön az MI-csevegőrobotokból tájékozódók arányát: globálisan még viszonylag alacsony szinten, de éves szinten nagyjából megduplázódott, a fiatalabb generációknál pedig az Egyesült Államokban már a hét százalékot is meghaladja.
A hat országra kiterjedő külön kutatás szerint az emberek a generatív MI-t egyre szélesebb körben használják információszerzésre – részben azért, mert a nagy modellek mostanra a valós idejű weben is kutatnak, nem csak a saját korábbi adatbázisukban.
Newman szerint a leggyakoribb felhasználási területek között szerepelnek a friss hírek lekérdezései, például a gázai vagy az ukrajnai helyzetről, és a fiataloknak közel négytizede kifejezetten forrásértékelésre, vagyis egyfajta ellenőrzésre is használja az MI-t. A formátumváltás – például szöveg hangra fordítása – szintén egyre népszerűbb funkció.
A kiadókat kihagyják a buliból
A vezető kutató konkrét példán mutatta be, mire képes ma egy MI-chatbot, ha a Hormuzi-szoros körüli geopolitikai helyzetről kér valaki illusztrált összefoglalót.
Másodpercek alatt megkapja az ember a kérdés-felelet összefoglalót, az interaktív térképet a hajózási útvonalakkal, a kapcsolódó grafikont az olajáramlások éves összehasonlításával, sőt egy idővonalat is – és mindezt tetszőleges nyelven
– világított rá. Ez Newman szerint pontosan azt mutatja meg, hogy az olvasó a jövőben nemcsak a témát választja majd meg, hanem azt is, milyen formában, milyen hosszan és milyen mélységben szeretné megkapni az információt.
A tartalom „folyékonnyá” válásával a klasszikus hírcikk mint forma is megkérdőjeleződik. A böngészőkbe épített MI-funkciók már most képesek a kiadói tartalmat a kiadó tudta nélkül átalakítani: rövidíteni, videóvá alakítani, más nyelvre fordítani.
A nagyobb és azonnali fenyegetést azonban Newman szerint a forgalomelosztás átalakulása jelenti, vagyis az, hogy a Google AI Overviews és az MI-asszisztensek közvetlenül a felületükön belül válaszolnak a kérdésekre, és nem küldenek tovább olvasókat a kiadói oldalakra.
Az újságírás éltető vénáját vágják el
A Reuters Institute felmérésében részt vevő kiadók arra számítanak, hogy a Google-ből érkező keresési forgalmuk mintegy felét elveszítik a következő három évben.
A Chartbeat aggregált adatai szerint 2024 novembere és 2025 novembere között már így is nagyjából harmadával esett vissza a kiadókhoz a keresőből érkező forgalom – ennek hatásai Európában valamivel enyhébbek, mint az Egyesült Államokban, de a trend egyértelmű.
Erről a folyamatról az Index is részletesen beszámolt, különös tekintettel arra, hogy a kiadók a hirdetési bevételeik és új előfizetőik nagy részét hagyományosan ezeken a kattintásokon keresztül szerzik.
Newman idézte a Le Monde vezérigazgatóját, Louis Dreyfust, aki egzisztenciális válságként írta le a helyzetet, és arra figyelmeztetett:
ha a médiacégek elveszítik a szellemi tulajdonuk feletti kontrollt, az alapjaiban rendíti meg a működésüket.
A kutató az időközben bevezetett Google AI Overviews és az úgynevezett AI Mode dátumait is ráhúzta a forgalmi grafikonra, és bár jelezte, hogy más tényezők is hatnak, az időbeli egybeesés szembetűnő. A következő lépcsőfok pedig már nem is a keresődobozban történik majd, hanem azokban az autonóm MI-ügynökökben, amelyek a felhasználó nevében, a háttérben szelektálnak.
Miért olvas majd hírportált az ember?
A kutató szerint a kiadóknak alaposan újra kell gondolniuk, mire fókuszálnak. A 280 megkérdezett médiavezető nagyjából egységes választ adott:
a jövőben sokkal többet kell foglalkozni az egyedi, emberi tartalommal – a helyszíni tudósításokkal, a narratív riportokkal, a szakértői háttérelemzésekkel –, vagyis mindazzal, amit az MI nehezebben tud előállítani.
Idetartozik a közösségépítés, az élő újságírás és a személyes találkozók, mint amilyen a milánói konferencia maga is.
„Az MI nehezen reprodukálja az emberi szintű érzelmi kapcsolatot”
– fogalmazott Newman.
Ezzel szemben a klasszikus szolgáltató újságírás, az utazási tippek, a tévéajánlók és az általános hírtartalmak nagy része várhatóan tömegcikké válik, mert pontosan ezeket a területeket fogja először lenyelni a chatbotfelület.
A kutató éppen ezért tartja aggasztónak, hogy a felhasználók egyre szélesebb köre fogja az általános hírismeretét nem közvetlenül a szerkesztőségektől, hanem MI-aggregátoroktól megszerezni. Ennek a logikának a jegyében erősítenek sok kiadónál az audio- és videoformátumokon: a podcastokat és a videopodcastokat ugyanis nehezebb gépi módon átcsomagolni, és sokkal közvetlenebb érzelmi kapcsolatot építenek a hallgatóval.
A helyes lépést keresik a kiadók: pereskedés, blokkolás vagy üzlet?
A kiadók egyszerre több irányba is mozdulnak: tucatnyi médiacég perel MI-platformokat, mások blokkolják a tartalmaikat begyűjteni szándékozó robotokat, megint mások üzleti megállapodásokat kötnek az AI-t fejlesztő cégekkel (például OpenAI-jal) – vagy a gyors bevétel reményében, vagy azért, hogy közelebb kerüljenek a technológiához.
A jelentés szerint a kiadók fele kisebb, kiegészítő bevételi forrásként tekint az MI-licencekre, másik részük viszont jelentősebb pénzügyi áttörésre számít. Newman ugyanakkor figyelmeztetett:
az iparági félelmek szerint a bevételek aránytalanul kevés szereplőhöz, főleg a nagy hírügynökségekhez és a prémium globális márkákhoz fognak áramlani, miközben a helyi kiadók nagyon kevés hasznot látnak majd ebből.
Egy másik, az olvasói oldalt érintő trend a chatbotfunkciók beépítése a kiadói felületekbe. A Financial Times és a The Washington Post is fejlesztett olyan, saját, ellenőrzött tartalmon képzett asszisztenst, amely például választási kérdésekre tud választ adni. A jövő azonban Newman szerint inkább az, hogy a chatbot nem külön termékként él, hanem közvetlenül a cikkekbe ágyazódik, és kontextuális, személyre szabott elmélyítést kínál az olvasónak.
Cunami jön az MI-tartalomból, és romlik a bizalom
A kutató szerint az egyik legkomolyabb össztársadalmi tét a hírmédia iránti bizalom alakulása, amely a legtöbb országban már évek óta csökken – részben a közösségi platformokon terjedő, véleményalapú és megbízhatatlan tartalom miatt.
A Reuters Institute 48 országra kiterjedő adatai szerint a többség attól tart, hogy nem tudja megkülönböztetni a valódit a hamistól az interneten.
Erre érkezik most rá az MI-tartalom cunamija: egy hivatkozott elemzés szerint tavaly billent át a mérleg, amióta már több MI által készített cikk, kép és videó kerül fel a netre, mint amennyit emberek készítenek AI nélkül. A Lakmusz tesztje is megmutatta, milyen könnyen építenek a chatbotok megbízhatatlan vagy dezinformációs forrásokra.
Csőstül jön a propaganda az AI segítségével
Newman külön kitért az automatizált, hírportálra hasonlító, úgynevezett pink slime oldalakra is, amelyekből Franciaországban és az Egyesült Államokban már ezreket azonosítottak: egy részük profitcélú, más részük politikai propaganda terjesztésére jött létre. Ezek megszólalásig mémelik az eredeti, nagynevű hírportálok kinézetét, azonban kétes hitelességű tartalmakkal pakolják tele.
A kiskorúakat veszélyeztető chatbotokról és az MI-vel előállított káros tartalomról az Index korábban szintén beszámolt. A közösségi médiában megjelenő, valódinak látszó MI- és hibrid tartalom különösen a fiatalokat éri el, akik a TikTokon és az Instagramon jelentős mennyiségben fogyasztanak ilyen anyagokat. A szövegekkel szemben mindig is voltak fenntartásaink, a képeket és videókat azonban hagyományosan elhittük – ez a védőháló most omlik össze.
Mennyi tényleges újságírás marad a végén?
A nagy kérdés Newman szerint az, hogy az olvasók visszatérnek-e majd a megbízható márkákhoz a dezinformációs zaj miatt – ahogy abban a megkérdezett kiadók többsége reménykedik –, vagy inkább más szereplők, közösségi médiás influenszerek, aktivisták, politikusok felé fordulnak.
Több országban az újságírók reputációja egyébként sem túl jó, így a visszatérés korántsem garantált. A kutató szerint éppen ezért fognak a kiadók a következő években minden eddiginél erőteljesebben kommunikálni a saját ellenőrzöttségükről, hitelességükről és emberi minőségükről.
Az összkép Newman szerint kettős: az MI hatalmas hatékonysági lehetőségeket kínál a szerkesztőségeknek, eközben azonban folyamatosan jogi és üzleti küzdelemben állnak ugyanezekkel a platformokkal.
Ha nem születnek tisztességes elszámolási megállapodások a felhasznált tartalmakért, „nem sok újságírás marad a végén, csak vélemények, MI-massza és más megbízhatatlan tartalom – ami valóban gyengítheti a demokráciánk alapjait”.
A milánói előadás zárógondolata szerint a következő évek a hírmédia talán legnagyobb átalakulását hozzák, és a kérdés nem az, hogy lesz-e diszrupció, hanem az, hogy a jelenleg ismert kiadói modellből marad-e bármi a végére - közölte az index.hu.
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
