Ballagás a Péterfalvai Református Líceumban - „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened!”

Május 31-én 18 végzős búcsúzott el a Péterfalvai Református Líceumtól, ünnepélyesen lezárva középiskolás éveit. A ballagásra a délelőtti órákban került sor, igen megható körülmények között. Először a tivadarfalvai templomban hangzottak el a lelki útravalók, köszöntők. Seres János lelkész-igazgató kiemelte, nem véletlenül Isten házába mennek a diákok először ma: „A hálaadás helyszíne, áldások forrása”. S emlékezni arra, hogyan vezetett és tartott meg az Úr a nehézségek közepette is, mindig fontos és felemelő pillanat.

A megnyitóban többször is elhangzott, mit jelent az iskola életében Isten gondviselő keze. Az „úton” Isten hordozott, ezért a diákoknak a legjobb döntés, ha mindig hittel rábízzák magukat. „Továbbra is veletek marad Isten” – mondta Seres János, kérve a fiatalokat, emeljék fel az ajándékokról az ajándékozóra a tekintetüket.

Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét a gyülekezetnek, az „erő” fogalmára helyezve a hangsúlyt. Ki is az igazán erős? És milyen felelőssége van az ilyen embernek? Pál apostol adja meg a választ a Rómabeliekhez írott levél 15. részének első versében: „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk”. Jellemző azonban, hogy az ember nem szereti hallani: tartozása van. Pedig van. Elsősorban Isten felé, de a szülők, tanárok, az egyház, a nemzet és a keresztyén közösség irányában is. A püspök felhívta a diákság figyelmét: „Akkor lesztek sikeresek, ha le tudjátok küzdeni az önzést. A jövőtökben hangsúlyossá válnak a közösségek, és nem mindegy, hogy közösség vagy banda lesz-e a környezetetek. Éljetek Isten dicsőségére, kölcsönös egyetértésben és akkor erősek lesztek a Krisztusban!”

Hunyadi Attila, a Máramaros-Ugocsa Egyházmegye esperese szintén Isten gyermekeinek kiváltságos helyzetéről beszélt. „Isten vezetett ide benneteket, ebbe az iskolába, Isten akarata volt, hogy itt legyetek. Továbbra is ő akar vezetni, ezért fontos, hogy engedelmeskedjetek neki. Adjatok hálát, és kívánom, hogy ott legyetek, ahol Isten látni akar titeket.” Alázatra hív a Zsoltárok 119. részének 35. verse: „Vezess parancsolataid útján, mert abban gyönyörködöm”.

Bohut Andrea igazgató szomorúan búcsúzott a tanulóktól és a líceumtól is. Köszöntőjében megígérte a fiataloknak, hogy figyelemmel fogja kísérni a sorsukat és imádkozni fog értük. Mérföldkőhöz érkezett mindannyiuk élete, de csodálatos, hogy Isten áldása mindig az övéivel van.

A ballagási ünnepség második részére az iskola területén került sor szabadtéri körülmények között. A hely megtelt családtagokkal, tanárokkal, vendégekkel.

Fülöp Barna, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja kapott szót először, hálásan megköszönve a lehetőséget, hogy eljöhetett az alkalomra. Beszédében elmondta, hogy a Péterfalvai Református Líceum éppen olyan értékekkel, hozzáállással bíró környezet, mint amit ő is megtapasztalhatott annak idején Magyarországon iskolás évei alatt. „Erősek vagyunk, sikeresek vagyunk és ami a lényeg, magyarok vagyunk” – mondta. – „Függetlenül a határtól, egy nemzethez tartozunk.” Igei gondolatai búcsúképpen a következők voltak: „Maga az ÚR megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!” (5Móz 31, 8)

Oroszi József, a Péterfalvai Kistérség polgármestere bátorítóan szólt a 11.osztályhoz: „A nehéz korszak erős embereket nevel”. Egy Márai Sándor-idézettel folytatta: „Az élethez nemcsak virtus kell (…) és okosság, hanem türelem és jámbor szándék is (…), egyfajta mosolyogva csodálkozó beletörődés, mely nélkül nincs összhang a szívekben. A végén nem számít semmit a világ. Csak az számít, ami a szívünkben marad.”

A végzősök műsorukban először a szülőknek köszönték meg a törődést és gondoskodást, igazi könnyzápor takarta be a szemeket a színpadon és a nézők soraiban egyaránt. A tanároktól, a nevelőktől egyen-egyenként búcsúztak virággal és hálás szavakkal, ahogy a líceum dolgozóitól is.

Az ünnepség végén a tanulmányi eredményeket jutalmazó oklevelek átadására került sor. Seres János és Fudella Andzselika, a Péterfalvai Kistérség Oktatási és Művelődési Osztályának a vezetője adta át az elismeréseket a diákoknak és a tanároknak. Fudella Andzselika beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy nem kell sztárrá válni ahhoz, hogy valaki értékes ember legyen. Arra a szomorú tényre is rámutatott, hogy sajnos, az ünnepségről és a fiatalok életéből hiányoznak az édesapák. „Kívánom, hogy legyen erőtök alkalmazkodni a változásokhoz és szeretettel forduljatok oda környezetetekhez!”

A hívő ember számára reménység, hogy mindenkor erős tud maradni a Krisztusban. A nap üzenete az elköszönő diákok számára az volt, hogy maradjanak kitartóak és mindenkor engedelmeskedjenek Istennek. A búcsú pillanataiban végezetül a végzősök az osztályfőnökkel, Seres Debórával együtt, elengedték a fehér lufijaikat, melyek az ég felé, a magasba szállva arra emlékeztettek, hogy távolodnak a gyermeki évek, és megkezdődik egy új, jelentőségteljes korszak. Hogy milyen lesz, függ attól, milyen alapokra épülnek a „falak”, vagyis az életük. A Péterfalvai Református Líceum mint alma mater örökérvényű keresztyén értékekkel indította el a fiatalokat, imádkozva értük, hogy megállják helyüket a világban, és a nehézségek idején is kitartsanak az Isten iránti hűségben. Adja az Úr, hogy így legyen!

Bodnár Diána

---

---

Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek

---