Hatvan évvel ezelőtt indult el a magyartanárok képzése Ungváron - Ezer diplomás, hatalmas szellemi erő

Mindenképpen bölcs dolog, ha számon tartjuk azokat a mérföldköveket, amelyek a több mint száz évvel ezelőtt kisebbségbe taszított kárpátaljai magyarság fejlődésének útját szegélyezik. Ilyen fontos állomás az, amikor 1963-ban az ungvári egyetemen megalakul a magyar nyelvű tagozat, s elindulhat a magyartanárok képzése. A mögöttünk hagyott hatvan esztendő alatt több mint ezren szereztek a valamivel később létrejött Magyar Filológiai Tanszéken diplomát.

Ezer kiművelt emberfő szellemi kisugárzása egy százötvenezres közösség esetében óriási, szinte fel sem mérhető. Annál is inkább, mivel a magyar tanszék létrejötte után statisztikailag is bizonyítható módon jelentősen növekedett azon magyarajkú diákoknak a száma, akik az egyetem más karaira nyertek felvételt. Erről, és sok más egyébről is szó esett azon az ünnepségen, amelyet a magyar tagozat létrejöttének hatvanadik évfordulóján tartottak Ungváron az Ilko Galériában.

Megható, felemelő pillanatokban ugyancsak bővelkedett a jubileumi alkalom, hisz az ukrán és a magyar himnuszt ezúttal nem más, mint a Közép-Kelet-Európa-szerte jól ismert Cantus Akadémiai Kamarakórus adta elő. A közönség megilletődve hallgatta azoknak a tanároknak a visszaemlékezéseit, akik közül többen is ott voltak az indulásnál, és ketten is elmúltak 90 évesek. Hatalmas üdvrivalgás és taps közepette vette át a két egykori első évfolyamos diák – Balázs Jolán és Hőgye Erzsébet – az emléklapot és a szál rózsát.

Az erre az alkalomra készült kisfilmből kiderült, hogy a magyar filológiai tanszék tanárai és diákjai az elmúlt évtizedek során jelentős kutatómunkát végeztek. Feltérképezték a kárpátaljai magyar nyelvjárásokat, ezeket összevetették a helyi ruszin/ukrán nyelvjárásokkal, élen jártak a történelmi és helyi mondák, népballadák, népszokások, közmondások, frazeológiai egységek stb. összegyűjtésében. E tevékenység nyomán tucatnál is több kiadvány született. A tanszék a múlt század kilencvenes éveinek közepén részt vett abban a munkában, amelynek eredményeként számos kárpátaljai település visszanyerte régi történelmi nevét. Az intézmény a kezdetektől fogva szoros kapcsolatot ápolt a magyar tudományos élet kiválóságaival, a jelentős magyar nyelvészek közül vendégtanárként oktatta az itteni diákokat Benkő Lóránd, Imre Samu, Fábián Pál, Deme László, Lőrincze Lajos, illetve a széleslátókörű nagyszerű néprajztudós, Ortutay Gyula. Köztudott, hogy a finnugor népek jelentős része – észtek, marik, mansik, udmurtok stb. – az egykori Szovjetunió területén élt. Nyelvrokonainkkal, illetve az általuk képviselt tudományos intézményekkel is korán sikerült szoros kapcsolatot kialakítani. 

Megnyitó beszédében Spenik Sándor, az Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézet vezetője rámutatott, hogy a magyar tanszék komoly szerepet játszott a kárpátaljai magyar értelmiség fennmaradásában, ennek a fontos társadalmi rétegnek az újratermelésében. 

A magyarországi vendégek közül először Kásler Miklós, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója, miniszterelnöki biztos mondott köszöntőt. A történelem legfőbb tulajdonsága a folyamatos változás, mutatott rá a politikus. Ezért kell mélységesen hinnünk benne, hogy hamarosan eljön a béke, így készen kell állnunk arra, hogy a magyar-ukrán kapcsolatok mielőbb új dimenzióba lépjenek, s a két nép együttműködése szorosabbá váljon, s azt a barátság, a megértés és a tolerancia jellemezze. 

A Magyar Filológiai Tanszék egyrészt fontos eleme a magyar tudományosságnak, emellett az elmúlt évtizedekben jelentősen hozzájárult a kárpátaljai magyar közösség megtartásához, áll abban a levélben, amelyet Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke küldött az ünnepelteknek, s melyet Nádasi László, az intézmény egyik kutatócsoportjának a vezetője olvasott fel. A miniszteri biztos emellett annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a háború lezárása után a tanszék kiemelt szerepet vállal majd a különböző nemzeti közösségek kommunikációjának és együttműködésének újjáépítésében.

Az anyanyelven való tanulás fontosságáról szólt Vaszil Demjancsuk, a megyei tanács alelnöke, valamint Ljah Sándor, a Megyei Állami Katonai Közigazgatás nemzetiségi és vallási főosztályának vezetője. Mindketten azt hangsúlyozták, hogy az Európai Unióba törekvő Ukrajna hamarosan megnyugtatóan rendezi az anyanyelvhasználat terén felmerülő vitás kérdéseket. 

Dupka György, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének elnöke néhány szemléletes adattal bizonyította a magyar tanszék eddigi teljesítményének a jelentőségét. Az elmúlt évek során az itteni végzősök közül a tanári, újságírói, önkormányzati munka mellett mintegy hetvenen folytattak tudományos tevékenységet, végeztek néprajzi, helytörténeti stb. kutatásokat. Ebből több száz kiadvány született. A hat József Attila-díjjal kitüntetett kárpátaljai irodalmár közül négyen a magyar filológiai karon végeztek. Az ungvári egyetem két egykori növendéke – Vári Fábián Lászó és Vidnyánszky Attila – kiemelkedő szellemi tevékenységük eredményeként pedig megkapta a legnagyobb elismerésnek számító Kossuth-díjat. 

Az ünnepség végén a tanszék egykori és jelenlegi tanárai, valamint az egyetem irányítói azt hangsúlyozták, hogy a Magyar Filológiai Kar mindig az európai értékeket képviselte, a népek közötti megbékélés és tolerancia fontosságát hirdette. És ez így lesz a jövőben is. 

Az ünnepséget a Cantus kamarakórus előadása és az Ungvári Zádor Dezső Zenei Szakközépiskola növendékeinek koncertje foglalta keretbe.

Kovács Elemér