Jubileumi kiállítás a Révész Imre Galériában - Szeretet, fény, melegség

Aki Ugocsa megye jeles tájfestőjének, a salánki Harangozó Miklósnak a képeivel ismerkedik, bennük gyönyörködik, az egyszersmind időutazáson vesz részt: megismeri annak a lassan letűnő paraszti világnak az értékeit, amely a szorgos, kemény, értékteremtő munkára épül, és arra a fontos felismerésre, hogy az élet apró dolgaiban is meg kell látnunk a szépet. Amely harmóniát teremt a lelkünkben, és erőt, energiát ad további küzdelmeikhez. Szeretet, fény és melegség árad ezekből az alkotásokból, valamennyire mostanság nagy-nagy szükségünk van. Ezekkel a szavakkal köszöntötte a szépszámú egybegyűltet Tóth Márta, a Nagyszőlős központjában található Révész Imre Galéria vezetője Harangozó Miklós jubileumi kiállításán, melyet a kiváló művész születésének 85. évfordulója alkalmából rendeztek. A 2014 áprilisában elhunyt alkotó közel harminc táj- és zsánerképe, portréja és csendélete tekinthető meg ezen a tárlaton.

Édesapám makacs és bátor ember volt, aki soha nem adta fel, pedig sokszor gátolták előre haladásában. Ebben hol nemzetisége, hol egyéni művészeti világa, látásmódja jelentett akadályt, emlékezett vissza a fiú, Harangozó Miklós gyermek- és ifjúéveire. Ám a tehetség, ha kellő elhivatottsággal párosul, mindig megtalálja a saját útját. Édesapám számára tehetsége kibontakozása azért volt lehetséges, mert mindvégig élményszerű kapcsolatban állt a természettel, illetve a paraszti világ egyszerűnek, hétköznapinak mondott hőseivel. Akik a mindennapok során ezerszer bizonyították, hogy munkájukkal milyen nagyszerű értékeket tudnak teremteni. Édesapám a falusi hétköznapok – ma inkább így mondanánk, a vidéki élet – apró mozzanataiban is meglátta a szépet, az értékeset, az egyedit, amelyet mindvégig az Úristen által teremtett káprázatosan sokszínű világgal tudott azonosítani.

Kovács László kiállítás­szer­vező, műgyűjtő arra emlékeztetett, hogy Harangozó Miklós olyan egyedi, szintetizáló képességgel rendelkezett, amely legfőképpen a nagy művészekre jellemző. A kárpátaljai festőiskola élvonalához tartozó művészek által létrehozott képi világot gyúrta, gyötörte át a saját lelkén, ezzel olyan egyedi művészetet teremtve, amelyet nem lehet másokkal összetéveszteni. 

Legyünk büszkék arra, hogy az ugocsai táj eddig is sok tehetséget adott a magyar kultúrának, a magyar művészetnek, hívta fel a figyelmet Dupka György történész, művelődésszervező. Fontos, hogy a helyi alkotók életművét, köztük Harangozó Miklósét is mind többen megismerjék, s abból ihletet, ötleteket, s nem utolsó sorban erőt merítsenek. Dupka György felidézte a Harangozó Miklóshoz fűződő régi, több évtizedre visszanyúló barátságát, és szólt arról, hogy a szovjet érában az alkotó értelmiségieknek milyen kompromisszumokat kellett kötni a hatalommal ahhoz, hogy valami módon létesüljenek. 

Szűrös Mátyás, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja nagyra értékelte a kárpátaljai magyarok helytállását, az itt működő civil szervezeteknek a magyar identitás, a kultúra, a hagyományok megőrzése és továbbadása terén kifejtett sokrétű munkáját. A diplomata arról biztosította az itt élőket, hogy az anyaország továbbra is támogatja a kárpátaljai magyarokat abban a törekvésükben, hogy a szülőföldjükön boldoguljanak. 
Szilvási Ferenc helyi festő a közös kiállításokra, a Harangozó Miklóssal folytatott, a festészet különböző aspektusait érintő gondolatébresztő beszélgetésekre emlékezett.

Balogh Lívia, a Tulipán Tanoda tiszaújhelyi részlegének oktatója népdalcsokorral lepte meg a tárlat megnyitójának résztvevőit. Majd a nemrég mögöttünk hagyott ünnep hangulatát megidéző számos karácsonyi ének csendült fel a tárlat résztvevőinek ajkán. 

Kovács Elemér