A vértanúkra emlékeztek a Rákóczi Főiskola Szakgimnáziumának diákjai - Ébredj, emlékezet!

A mai napon azon hősök előtt hajtunk fejet, akik végigküzdötték az 1848/49-es szabadságharc csatáit, ám babérkoszorú helyett bitófa, vagy – enyhébb büntetésként – golyó általi halál jutott nekik osztályrészül, kezdte október 6-i megemlékezését Gerendely Béla, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakgimnáziumának tanára. Aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a 13 aradi vértanú az akkori Magyarország társadalmi és etnikai sokféleségét bizonyítja, s ezen túl azt is, hogyan tudott egy eszme az ország boldogulásába, fejlődésébe vetett hit szolgálatába állítani németet, szerbet, magyart és örményt, akik egy zászló alatt egy haza fiainak vallották magukat.

173 évvel ezelőtt Aradon 13 honvédtábornokot, Pesten pedig Batthyány Lajost, az első felelős magyar kormány miniszterelnökét végezték ki. Nagyon sok neves és névtelen áldozata volt a megtorlásnak, de abban az időszakban sújtott le az „igazságszolgáltatás” Ormai Norbertre, Kazinczy Lajosra, Ludwig Hauk alezredesre és báró Perényi Zsigmondra, Ugocsa vármegye főispánjára is, folytatta a szónok. Aki emberileg is megközelítette a témát. Az utolsónak kivégzett Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ezért Damjanich holttestéhez lépett, és bár korábban voltak nézeteltéréseik, most, az öröklét kapujában a magyar arisztokrata lehajolt és megcsókolta a szerb Damjanich kezét. Korunkból nemcsak a hősök, a gesztusok is elfogynak, mondta. Vécsey kézcsókja azt mutatja, a gesztus fontos erkölcsi tényező, a gesztusok által marad egyenes világunk tengelye. Jó egy olyan világban élni, ahol a tévedést beismerés követi, ahol elhangzik a sértés után a bocsánatkérés, és ezt nem tartja senki a gyengeség jelének, zárta gondolatait Gerendely Béla.

A történelmi visszatekintést követően a tanintézmény diákjai Kudlotyák Krisztina tanárnő vezetésével igencsak színvonalas, lélekemelő és elgondolkodtató dramatizált műsorban idézték meg az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeit, az aradi vértanúk meg nem alkuvó bátor kiállását, azokat az eseményeket, amelyeket a ma nemzedékének sem szabad felejteni, hogy erőt adjanak próbatételeinek elviseléséhez. „Egy lángot adok, ápold, add tovább és gondozd híven” – fogalmazták meg Reményik Sándor szavaival a huszonegyedik század fiataljaihoz is szóló üzenetet.

A műsort követően Soós Katalin, a tanintézmény igazgatója a sajtónak nyilatkozva annak a meggyőződésének adott hangot, hogy egy-egy ilyen, érzelmekre is erősen ható előadás jobban megmarad a fiatalokban, mintha a történelemkönyveket átlapozva, vagy egy-egy tanóra keretében szereznének tudomást ezekről a nemzetünk számára oly fontos eseményekről. Így valószínűleg jobban átjön a mához szóló üzenet is: most is ki kell tartanunk magyarságunk, megmaradásunk mellett. Ahogy Gerendely Béla fogalmazott: Arad gyertyái napjainkig világítanak, a hősök élete és halála ma is példaértékű.

kme