Német külügyminiszter: Németország felvállalja a vezető szerepet

Meglehetősen tanulságos esszét tett közzé a német külügyminiszter az egyik legolvasottabb brit baloldali lap hasábjain - közölte a hirado.hu.

Az ukrajnai orosz invázió megváltoztatta Németország biztonsági szemléletét, és ráébresztette Berlint, hogy nem hallgatta meg kelet-európai szövetségesei szavait, akik a Moszkvából érkező fenyegetésekre figyelmeztették – szögezte le Annalena Baerbock német külügyminiszter a Guardian című lapban megjelent írásában.

Azóta megszületett Németország első nemzetbiztonsági stratégiája, mely által a szövetségi kormány a külső és belső fenyegetésekre kíván reagálni. A 76 oldalas dokumentum számos vitát generált az országot vezető hárompárti koalíción belül. A szociáldemokraták (SPD), a Zöldek és a liberálisok (FDP) koalíciós kormányában több minisztérium bevonásával másfél év alatt kidolgozott stratégiában kiemelték, hogy jelenleg

„Oroszország jelenti a legnagyobb veszélyt a békére és a biztonságra az euroatlanti térségben”.

A stratégiát rendhagyó, azonban fontos döntésként értékelte Olaf Sholz német kancellár, aki hozzátette, az állam központi feladata továbbra is az, hogy szavatolja polgárai biztonságát.

A háború utáni német külpolitika hibáival kapcsolatban a külügyminiszter úgy nyilatkozott, Németország túl sokáig a „csekkfüzet-diplomáciához” ragaszkodott, vagyis ahhoz a hithez, hogy a politikai és gazdasági interakciók majd demokratikus útra terelik Oroszországot. 

„Tudjuk, hogy Putyin Oroszországa sokáig fenyegetést fog jelenteni kontinensünk békéjére és biztonságára, és hogy biztonságunkat Oroszország ellen kell szerveznünk, nem pedig vele együtt” 

– hangsúlyozta.

A cikkben Baerbock Németország biztonsági érdekeit egyértelműen Kelet-Európa érdekeivel hozza közös nevezőre:

„Mi, németek soha nem fogjuk elfelejteni, hogy az újraegyesült országban a szabadságunkat szövetségeseinknek és keleti szomszédainknak is köszönhetjük. Ahogy ők ott voltak nekünk, úgy most mi is ott leszünk nekik, mert Kelet-Európa biztonsága Németország biztonsága.”

A külügyminiszter szerint joggal merülhetnek fel bizonyos kétségek azzal kapcsolatban, hogy Németország – sajátos történelmére tekintettel – képes-e katonailag is vezető szerepet vállalni Európában.

Az ukrajnai háború ugyanakkor arra kényszerítette a németeket, hogy – néha saját maguk számára is meglepő módon – átértékeljék saját szerepüket és felelősségüket – írta.

Majd így folytatta: „A második világháború németek által elszabadított borzalmai után országunk külpolitikáját az a feltevés vezérelte, hogy soha többé nem szabadna háborút indítani német földről.” Két évvel ezelőtt még enyhén szólva is erőltetettnek tűnt volna az az elképzelés, hogy Németország tankokat, légvédelmi rendszereket és ágyúkat szállít egy háborús övezetbe, ma Németország az ukránok egyik vezető fegyverszállítója – világít rá Baerbock.

Meg kell jegyezni, a németek nem csupán Ukrajna fegyverekkel való támogatásában, hanem a NATO keleti szárnyának védelmében is jeleskednek az utóbbi időben. Nemrég például a német kormány bejelentette, négyezer katonát küld Litvániába állandó jelleggel, ezzel is erősítve a védelmi szövetség vonalait. Boris Pistorius német védelmi miniszter aláhúzta: a német hadsereg kész a tartós litvániai jelenlétre megemelt létszámban is, ha előtte létrejön a katonák elszállásolásához és gyakorlatozásához szükséges infrastruktúra.

Visszatérve a külügyminiszter dolgozatára, Baerbock szerint Oroszország háborúja komoly törést jelentett a világban, amire hatékony választ kellett adni. Ezért nyitott új fejezetet Németország, újradefiniálva azt, hogy miként igyekszik előmozdítani a békét, a szabadságot és a fenntarthatóságot. Nem is akárhogy:

„partnerként, amely felvállalja vezető szerepét”

– írta, hozzátéve, hogy ez véleménye szerint egy felelősségi kérdés.

A tárcavezető kifejtett egy meglehetősen újszerűnek ható gondolatot is, miszerint Franciaország és Németország is elismeri, hogy Európa új geopolitikai tengelye közelebb lesz kelet felé. (Azt azért megjegyzi, hogy Magyarországgal és Lengyelországgal úgymond „gondok vannak”, utóbbi például folyamatosan a háborús jóvátétel kérdésével kelt feszültséget.)

Jelentős eredményként írta le azt, hogy Németországnak milyen gyorsan sikerült megszakítania gazdasági kapcsolatait Oroszországgal, ennek köszönhetően

az orosz fosszilis tüzelőanyagok hozzájárulása a jelenlegi német energiamixhez „nulla”

– húzta alá.

Írásában kitért Kínára is, mely országgal egyébként igencsak érdekes viszonyt tart fenn. Áprilisi pekingi útja után például hosszas diplomáciai csörte alakult ki, amire válaszul Baerbock sokkolónak minősítette az útját, és azt állította, hogy Kína egyre agresszívabbá válik nemzetközileg, belföldön pedig még inkább az elnyomásra épít.

A 42 éves politikus elismeri, hogy komoly nyomás nehezedik hazájára, hogy „kockázatmentesítse” a Kínához fűződő gazdasági kapcsolatait, mely gyakorlatilag a hosszú évtizedek alatt kialakult összefonódottság jelentős oldásával egyenlő. Ez azonban nem különösebben akaródzik Németországnak.

Főként azért, mert a németek felmérték a lehetséges gazdasági károkat a Kínával való „szakítás” esetén, és arra a következtetésre jutottak, hogy egy ekkora csapást még az egyébként ütésálló német gazdaság sem volna képes elviselni, főleg nem a jelenlegi nehéz helyzetben.

Nem meglepő, hogy Olaf Scholz német kancellár a múlt héten át is hárította a „kockázatmentesítés” felelősségét a cégekre, mondván ez az ő döntéseiken múlik, nem pedig a szövetségi kormányon.

Külön érdekesség, Barbock külügyminiszter és Scholz kancellár egy ideje heves csatákat vív, melyek tétje, hogy milyen külpolitikai irányvonal érvényesüljön. Baerbock nyers nyelvezete, amely figyelmen kívül hagyja a Kína, mint Németország legnagyobb kereskedelmi partnere elleni harc kockázatát, ellentétben áll például a kancellár jóval visszafogottabb retorikájával. A Scholz és a külügyminisztere közötti viszony az év elején kritikus pontra jutott a német harckocsik Ukrajnába küldése körüli elhúzódó vita közepette, Baerbock folyamatosan arra ösztökélte Scholzot, hogy ne hezitáljon tovább. A két vezető összeütközött a pénzügyi források elosztásán is, valamint Németország tervezett nemzetbiztonsági stratégiáját tekintve sem volt egyetértés,

Baerbock zöldpárti képviselői ugyanis azzal vádolták a kancelláriát, hogy „árnyék-külügyminisztériumot” próbál létrehozni.

A készülő Kína-stratégia is vitás pont volt, mivel a kancellária a külügyminisztérium kritikusabb első tervezetének felhígítását szorgalmazta.

Vannak, akik szerint Baerbock már későbbi kancellári jelöltsége érdekében munkálkodik.