A KMNE idén is megszervezte az Édesanyák hetét - Katasztrófaelhárító vagy napsugár?

A Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete (KMNE) számára nem csupán anyák napján fontos az édesanyák megbecsülése. Az egyesület évről évre tudatosan keresi azokat a lehetőségeket, amelyek által a nagycsaládok szíve-lelke, az édesanya is megérezheti: áldozatos munkája, csendes helytállása és mindennapi szeretetszolgálata nem marad észrevétlen sem a család, sem a közösség előtt. A KMNE jól látja, milyen súly nehezedik ma a kárpátaljai nagycsaládos anyák vállára – a háborús helyzet, a bizonytalanság, a mindennapi gondok és a család összetartásának terhe gyakran emberfeletti erőt kíván tőlük. Éppen ezért hívja életre immár hagyományosan május elején az Édesanyák hetét, hogy testi-lelki feltöltődést, kikapcsolódást és megerősödést kínáljon azoknak, akik nap mint nap másokért élnek.

Az idei programsorozat nyitóalkalmának a makkosjánosi Helikon Hotel étterme adott otthont, ahol előadással egybekötött vacsorára várták a résztvevőket. A rendezvényre több mint másfélszáz édesanya érkezett, hogy néhány órára kiszakadjon a hétköznapok sűrűjéből, félretegye a teendőket, és végre önmagára is figyeljen. Az est légkörét már az első pillanatoktól a meghittség, a női közösség ereje és az egymás felé forduló figyelem hatotta át.

Édesanyának lenni Isten csodálatos ajándéka, nagycsaládos édesanyának lenni pedig különleges áldás – fogalmazott köszöntőjében Szilágyiné Tóth Gabriella, a KMNE alelnöke. Aki hangsúlyozta: ezen az estén az a legfontosabb, hogy az anyák néhány órára letehessék a terheket, kiszakadhassanak a mindennapi feladatok sodrásából, és megélhessék az együttlét örömét. Szeretettel szólt az anyák fáradhatatlan helytállásáról, és arról az áldozatos munkáról, amelyet nap mint nap családjukért végeznek. Azt kívánta, hogy ez a mai este valódi kikapcsolódás legyen számukra, „amikor nem kell sütni, nem kell főzni, nem kell mindenre figyelni – csak egyszerűen jól érezni magatokat” – fogalmazott.

Az est központi gondolata az volt, hogy az anyaság mellett a női lélekre is figyelni kell. Erre épült Halász-Balog Zita református lelkész, mentálhigiénés szakember „A nő mint Isten emberi testbe öltöztetett napfénye” címmel megtartott interaktív előadása is.

Az előadó rámutatott: anyák napja táján rendszerint az anyaság magasztosságáról, az édesanyák önfeláldozó szolgálatáról beszélünk, miközben gyakran megfeledkezünk arról, hogy az anya mindenekelőtt nő is. Olyan nő, aki nem csupán gondoskodik, szervez, terhet hordoz és helytáll, hanem akinek saját lelke, érzései, vágyai, sebei és erőforrásai is vannak. Az anyaság nem írhatja felül a női identitást – hangsúlyozta –, hiszen az is Istentől kapott ajándék, amelyet ápolni, őrizni és megélni kell.

Az interaktív előadás során szó esett önbizalomról, önbecsülésről, önismeretről és arról, miként tekintenek önmagukra a nők. Az egyik játékos, mégis mély kérdés így szólt: Mi lenne életed regényének címe? Volt, aki mosolyogva, mégis sokatmondóan a Katasztrófaelhárító címet adta válaszul. Ez az önironikus felelet pontosan tükrözi azt a valóságot, amelyben oly sok édesanya él: a mindennapok láthatatlan terheinek hordozójaként, problémák elhárítójaként, csendes megmentőként.

Az előadó ugyanakkor arra is rámutatott: bár a mai nehéz idők sokszor olyan feladatokat is az édesanyák vállára helyeznek, amelyek korábban inkább a férfiak szerepköréhez tartoztak, ez nem jelentheti azt, hogy a nő elveszíti női önazonosságát. A nő egyszerre gyengéd és erős, törékeny és megtartó – akár a napsugár: simogató, mégis éltető erejű.

Az előadó az önismeret mélyebb rétegeit is érintette: beszélt a torz énképről, a dicséret elfogadásának nehézségéről, a bennünk élő vidám és sebzett gyermekről, a régi sebek gyógyításáról, valamint a testi-lelki szépség és a belső női kisugárzás fontosságáról. Különösen fontos felismerésként hangzott el, hogy a legtöbb nő, ha azt kérdezik tőle: „Ki vagy te?”, először azt feleli: anya, feleség, dolgozó nő stb. Csak kevesen mondják ki elsőként: nő vagyok. Vagy még inkább: Isten gyermeke vagyok.

Az előadás interaktív jellege lehetőséget adott arra is, hogy a résztvevők írásban is megfogalmazzák érzéseiket, gondolataikat. A szakember hangsúlyozta: a leírt szó különös erővel bír, hiszen amikor az ember papírra veti belső terheit, fájdalmait vagy felismeréseit, azok nemcsak tudatosabbá válnak, hanem az elengedés és a belső gyógyulás útját is megnyitják.

Az est nemcsak lelki feltöltődést, hanem valódi közösségi élményt is adott: megerősítést abban, hogy az anyák nincsenek egyedül. Hogy van közösség, amely számon tartja őket, figyel rájuk, és szeretné visszaadni legalább egy kis részét annak a gondoskodásnak, amelyet ők nap mint nap családjuknak adnak.

Pivnyeva Nikolettől, a KMNE irodavezetőjétől megtudtuk: az Édesanyák hete évről évre egyre gazdagabb és színesebb programkínálattal várja a kárpátaljai magyar nagycsaládos édesanyákat. Az idei esztendőben az előadással egybekötött vacsora mellett fitneszfoglalkozás, wellnessprogram, gyalogtúra és kézműves foglalkozás is szerepel a kínálatban. Utóbbi különlegességnek számít, hiszen ilyen jellegű alkotóprogram korábban még nem volt.

A programsorozat megvalósításában Szilágyiné Tóth Gabriella, Csirpák Viktória, Harapkó Marianna és Dancs Katalin, a KMNE elnökségi tagjai vállaltak aktív szerepet, ki-ki a maga területén gondoskodva arról, hogy az anyák hete valóban a feltöltődés, az öröm és a megbecsülés ideje lehessen.

A helyszínek is sokszínűséget tükröznek: a nyitóalkalomnak a jánosi Helikon étterem adott otthont, de a programok között szerepel a nagyszőlősi Fekete-hegy, a Beauty szépségszalon, a beregardói „kilátó” és az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ kollégiuma is.

A KMNE ezzel a kezdeményezéssel ismét arról tett tanúságot, hogy a nagycsaládos édesanyák megbecsülése nem lehet egyetlen ünnepnapra korlátozott gesztus. Az anyák hétköznapi hősiessége egész évben figyelmet érdemel. Mert ahol az édesanya erőt kap, ott a család is erősebbé válik. És ahol a nő újra felfedezheti magában a napsugarat, ott több fény jut az egész közösségnek is.

Kósa Eszter