Bemutatjuk Máté-Mátyás Ágnes vállalkozót - A legrosszabból is kihozni a jót

 Kárpátaljai magyarságunk a mai ukrajnai helyzet, a nehéz körülmények, a nehezen megkereshető pénz, valamint a magas árak ellenére is talpon tud maradni. Építünk, szépítjük otthonainkat. Így tesz a beregszászi Máté-Mátyás Ágnes is, aki amellett, hogy egy pizzériát és egy panziót vezet, magánórákat is ad a jelentkezőknek. Ma vele beszélgettünk kezdetekről, kihívásokról.

– Meséljen magáról.

– Beregszászban születtem, itt is nőttem fel egy magyar családban. Tanulmányaimat a helyi 2. számú orosz tannyelvű iskolában kezdtem, majd a 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolában érettségiztem. Érettségi után felvételiztem az Ungvári Nemzeti Egyetemre, matematika szakra – ez a tárgy állt közel hozzám, a tanulásában soha nem voltak nehézségeim. Diplomám megszerzését követően a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban kezdtem dolgozni matematikatanárként. Az ott töltött évek alatt nagyon sokat tanultam, fejlődtem szakmailag. Míg élek, hálás leszek, hogy ebben a tanintézményben dolgozhattam.

– Majd belekóstolt a vállalkozói életbe...

– Családunkban inkább a férjem, Máté Zsolt a vállalkozó szellem. Én a kivitelezésben, működtetésben tudok segíteni. A Benvenuti pizzéria is az ő ötlete volt. A vállalkozást egy kollégájával közösen hozták létre, melynek neve egy olasz üdvözlés, azt jelenti: Isten hozott! Különböző okok miatt a férjem és a társa külön utakon folytatták tovább, ennek megfelelően mi vettük át a pizzéria irányítását.

– Hogyan emlékszik a kezdetekre?

– Egy vállalkozás életében – bármilyen típusú is az – mindig lesznek nehézségek. Kezdetben mi is csak tanultunk – és ma is azt tesszük – a saját megpróbáltatásainkból. Azt mondhatom, hogy a legfontosabb feladat egy vállalkozás működtetésében, hogy jó és hozzáértő munkaerőt tudjunk találni. A személyzet a szíve és lelke egy vendéglátóhelynek – ezt mind tudjuk, akik kiszolgáló egységet vezetünk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy sajnos gyakori, hogy a fiataljaink külföldön próbálnak szerencsét, így egyre nehezebb jó szakembereket találni. Büszke vagyok arra, hogy pizzériánkban a jelenlegi helyzet ellenére is stabil a személyzeti háttér. A nálunk dolgozók nagyon együttműködőek és segítőkészek, megbízom bennünk, több feladatban szabad kezet kaptak. Úgy gondolom, csak így működhet gördülékenyen egy vállalkozás.

– Milyen kínálattal várják vendégeiket?

– Éttermünk kínálata főleg pizza – körülbelül harmincféléből választhatnak a hozzánk betérők. A teljesség igénye nélkül sorolom a neveket: Sonkás, Szalámis, Milánói, Betyár, Pandúr, Pikáns, Hawaii, Magyaros és Benvenuti pizzánk. Emellett gyorsételeket is kínálunk, hot dogot, hamburgert, gyrost. De   babgulyás és bográcsgulyás is megtalálható az étlapon. Akik pedig a szomjukat szeretnék oltani, azoknak különböző kávékkal, kapucsínókkal, üdítőkkel tudunk szolgálni.

– Egy vállalkozást fejleszteni is szükséges...

– Természetesen fontos a fejlesztés is. Attól, hogy Beregszász kis város, úgy látom, hogy az emberek igényesek, megnézik, hol és mire költik a pénzüket. Ez jó, és arra készteti a vállalkozásokat, hogy fejlődjenek, fejlesszenek. Mi is igyekszünk időszakonként felújítani, változtatni az étterem belső terén, újításokat bevezetni a menüben, hogy még színvonalasabb szolgáltatást nyújthassunk.

– Emellett egy panziót is üzemeltet.

– A tavalyi évben sikerült a Dédai-tó partján megnyitnunk egy kis panziót tíz szobával. Ahogyan a pizzériát, ezt is családi vállalkozásként visszük – a férjem volt az ötletgazda ebben is. A tervek, a kivitelezés, a berendezés az ő hozzáértését dicséri. Én a háttérmunkában segédkezem, emellett a panzió vezetését, a foglalások intézését is vállaltam. Elmondhatom, hogy a tó partján lévő panziónk korszerű felszereléssel, bútorzattal, nagy konyhával várja a pihenni vágyókat. A kert végében – amely egész a tóig elnyúlik – egy kis jakuzzis medence is található. A nyári időszakban folyamatosan üzemelünk, igyekszünk minden kérésnek eleget tenni.

– Emellett a tanítással sem hagyott fel teljesen: magánórákat ad...

– Az, aki szeret tanítani, nem tud végleg lemondani róla. Én is így vagyok ezzel. Bár már nem tanítok iskolában, de sok magántanítványom lett. Velük Beregszászban, egy erre a célra kialakított kis irodában tudok foglalkozni. Sajnos a háború miatt sokan elutaztak, ezért most ez a munka szünetel. Reménykedem benne, hogy a helyzet javulásával visszatérhetek a tanításhoz is.

– Hogyan változtatta meg munkáját a jelenlegi helyzet?

– Kárpátalján sosem volt könnyű vállalkozni, ezt tudjuk sokan. A koronavírus miatt – amely már két éve nehezíti életünket – sokszor szüneteltetnünk kellett pizzériánk működését. Azt mondhatom, inkább vegetáltak a vállalkozásaink. Ez az időszak megpróbált minket. A jelenlegi háború pedig még bizonytalanabbá tett mindent. Ez a helyzet most csak kis időre enged tervezni. Nincs nagy terv csak túlélni, megélni lehet az adott napot. Nem tehetünk mást, csak várunk, hogy hogyan alakul mindez. Emellett lehetőségeinkhez mérten dolgozunk, alkalmazkodtunk a helyzethez – talán ez is kárpátaljai sajátosság, a legrosszabból is megpróbáljuk kihozni a jót. Csak így lehet megmaradni, tovább működni...

– Mit jelent önnek a munkája?

– Engem a munka éltet. Ha bele fogok valamibe, azt szeretem maximálisan jól csinálni. Azonban életemben mindig van egy fontossági sorrend. Elsősorban anya és feleség vagyok, számomra ez a legfontosabb. Ezt követik a vállalkozásaim, melyeket igyekszem színvonalasan működtetni. Hála az Úrnak, mindig kapok annyi erőt és egészséget, hogy feladataimat elvégezhessem.

– Mi pedig további sikereket kívánunk!

 Kurmay Anita