Kárpátalján soha nem volt könnyű a megélhetés, ám ezt előbb a világjárvány, most pedig immáron harmadik éve az oly sok fájdalmat, gyötrelmet és gyászt hozó háborús helyzet még nehezebbé tesz. Egyre több a rászoruló, az egyedülálló, idős, beteg ember, akiknek eltartói vagy a gazdasági válság miatt, vagy éppen a háború elől menekülve nincsenek itthon. Örvendetes, hogy vannak olyan szociális és karitatív szervezetek, melyek odafigyelnek rájuk, s lehetőségükhöz mérten igyekeznek segíteni a nehéz körülmények közé kerülteket. Közéjük tartozik a Beregszászi Szent Anna Karitász, ahová egy „ételosztós” napon látogattunk el.
A Pásztor Ferenc Közöségi és Zarándokház épületében működő szeretetkonyha ablaka alatt már jóval ebédidő előtt gyülekeznek ételhordóikkal az emberek. Medve Ibolya, a csupaszív szakácsnő, miközben a tűzhelyen még a rántott halat süti, már a borscsot tölti az üvegekbe, s gyorsan még egy kis szószt is kreál, amivel megízesíti a köretnek készült borsófőzeléket. Végül minden az ételhordókba, aztán a csíkos szatyrokba kerül – a főtt étel mellé néhány szelet kenyér is –, amit csupa szeretettel, egy-egy kedves szó kíséretében nyújt át a támogatottaknak. Aki nem tud eljönni az ételért, azoknak házhoz szállítják. Ezt Molnár János esperes-plébános vállalta fel, ám ha más elfoglaltsága van – ezen a napon is két temetési szolgálat várt rá –, az igazgató asszony vagy az önkéntesek viszik el az aznapi meleg ételt.
– Mióta működik itt a szeretetkonyha? – kérdeztük Harapkó Marianna igazgatót.
– A Beregszászi Szent Anna Karitász ingyenkonyhája 2011-ben kezdte meg munkáját Michels Antal atya kezdeményezésére, aki abban az évben került Beregszászba. Azóta szinte megszakítás nélkül működik. Igaz, a Covid ideje alatt csupán száraz élelmiszert tudtunk adni, de azt is nagy szeretettel juttattuk el a rászorulókhoz. Szeretetkonyhánkat négy évvel ezelőtt államilag is hivatalosan bejegyezték, így pályázat által a karitász ukrajnai szervezetétől is kapunk némi segítséget. Jelenleg mintegy 70 embernek főzünk. Persze a létszám változó, mert sokszor betérnek hozzánk olyanok, akik számára látjuk, hogy aznap, vagy talán napok óta ez a tányér étel jelenti az étkezést. Konyhánkban heti három alkalommal készítünk kétfogásos meleg ételt, amit üvegekben, ételhordóban visznek el az emberek. Ez a mennyiség kétszeri étkezésre elegendő, így lényegében minden napra jut a támogatottaink számára egy tál meleg étel.
– Az előbb egy kislány érkezett ételhordójával...
– Ő az anyukájával a háború kitörése óta itt lakik nálunk, a Pásztor Ferenc Házban. Menekültként érkeztek hozzánk. Sajnos azóta elveszítették a férjet, az édesapát. Ők a mieink. A háború kitörése után egyébként több menekültet is elláttunk, jelenleg négy áttelepült családot étkeztetünk.
– Egy karitatív szervezet akkor tud segíteni, ha maga is kap ehhez támogatást. A Beregszászi Szent Anna Karitász miből tud működni?
– Igyekszünk pályázati forrásokat találni, ám elsősorban az egyházmegyei Szent Márton Karitász, illetve önkéntes munkával az egyházközség segíti a működésünket. Örvendetes, hogy szép számmal érkeznek egyéni anyagi felajánlások, de sokan segítenek konyhai alapanyagokkal, konzervekkel is. A legfontosabb élelmiszer-alapanyagokat jelenleg a Kárpátaljai Ferences Misszió pályázatának köszönhetően kapjuk. Korábban kilenc hónapig az ukrán karitász támogatott, de legnagyobb mértékben Magyarországról kapunk segítséget, többek között az egri egyházmegyei és a váci karitásztól. Sajnos a támogatások nem állandó jelleggel érkeznek. Olykor kilátástalannak tűnik a helyzet, sokat aggodalmaskodom, hogy a következő héten vagy másnap miből fogunk főzni. Sajnos nincs biztos alapunk, hogy egy évre előre tudjunk tervezni, de vannak jóakaratú emberek, s az Úr akkor küldi őket, amikor igazán kilátástalannak tűnik a helyzetünk. Hálásak is vagyunk nekik és értük.
– Hogyan tovább?
– Mindig imádkozunk jótét lelkekért, akik szeretnék támogatni a rászorulókat, illetve a mi ingyenkonyhánkat. Hálásak vagyunk a már kialakult jó kapcsolatokért, és hiszem, sokkal többen vannak, akik segíteni szeretnének, csak ránk kell találjanak. Imádkozunk értük is.
– Hogyan és mivel lehet támogatni a munkájukat?
– Elfogadunk bármit, akár anyagi segítséget, akár önkéntes munkát. És örömmel vesszük a természetbeni felajánlásokat is. Ősszel például a karitász csoportjainktól jelentős mennyiségű zöldségfélét kaptunk. Ez annak is köszönhető, hogy tavaly tavasszal a Caritas Hungarica segítségével elindítottuk a Zöldellő kertek programunkat. A kapott vetőmagokat olyan önkéntesek között osztottuk szét, akik szeretnek, és lehetőségük is van kertészkedni. Tőlük viszonzásul ősszel zöldséget kaptunk. Illetve műtrágyával segítettük azokat a gazdálkodókat, akik rendszeresen felajánlanak termésükből az ingyenkonyhánk számára. Reméljük, idén is lesznek ilyen lehetőségeink. Egyébként az élelmiszeralapanyagok mellett ruhaneműt is fogadunk, mert bizony arra is van igény. Természetesen még hordható ruhákról van szó, amit szívesen odaadunk másoknak. Ezekből, alkalomadtán, mise után ruhaosztást szervezünk, s ki-ki válogathat kedvére. Leginkább a magyarországi segítőinknek vagyunk hálásak, akiket Isten mindig akkor indít segítségnyújtásra, amikor nekünk arra a legnagyobb szükségünk van. Az Egri és a Váci Egyházmegyei Karitász több alkalommal támogatott bennünket. És nem csupán anyagiakkal. Legutóbb például Árvai Feri atya tartott építő jellegű előadást munkatársainknak a betegápolásról, beteggondozásról…
– Számomra igencsak szimpatikus, hogy önkénteseik ünnepekre meglepetés mézeskalácsot, de különböző tésztaféléket is készítenek.
– Korábban nagyon sokat kézműveskedtem, egy mézeskalácskészítő tanfolyamot is elvégeztem, s ezt hasznosítva ünnepekre mézeskalácsot sütünk és díszítünk az önkéntesekkel. Akik felvetették, hogy készítsünk levestésztákat is. Mivel jelentős mennyiségű lisztet kaptunk, belevágtunk. És már nem csak a konyhánkra készül leveskocka, cérnametélt, gombóda, de értékesítjük is a termékeinket, és a befolyt pénzből vagy a konyhánkat segítjük, vagy néhány rászoruló gyerek iskolai étkeztetését támogatjuk. A tésztakészítés egyébként igazi közösségépítő alkalom is, hisz közben sokat imádkozunk, énekelünk, vagy „csak” beszélgetünk. És egymás hite által erősödünk.
– Hogyan látja a szeretetkonyha jövőjét?
– Bár alapjában véve pesszimista beállítottságú vagyok – emiatt Isten sokszor meg is szégyenített már –, hiszem, hogy minden megpróbáltatás, minden nehézség ellenére az emberekből nem halt ki a jóakarat, sokakat vezérel a krisztusi szeretet, aminek köszönhetően soha nem maradnak magukra az elesettek.
– Úgy legyen.
Kovács Erzsébet
Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
