Gyermeknap Sárosorosziban

„Mi a legviccesebb az emberekben? Mindig fordítva gondolkodnak: gyorsan fel akarnak nőni, hogy aztán az elveszett gyermekkor után sóhajtozzanak. Feláldozzák az egészségüket, hogy pénzt keressenek, aztán meg odaadják minden pénzüket, hogy egészségesek legyenek. Annyira sóvárognak a jövő után, hogy nem törődnek a jelennel, így aztán sem a jelent, sem a jövőt nem élik meg. Úgy élnek, mintha soha nem halnának meg, és úgy halnak meg, mintha soha nem éltek volna.”

Ezzel az idézettel és Pirigyi Gergely szívhez szóló tárogató játékával – aki Rákóczi-nótát és egy Szent László himnuszt adott elő –, majd a Hangraforgó együttes vidám dicsőítésével vette kezdetét a Sárosorosziban megrendezésre került gyermeknap. Gáti Georgina, az Együtt Sárosorosziért civil szervezet nevében mondott köszöntője után a község lelki vezetői – Orbán Sándor református tiszteletes és Rácz István római katolikus parochus – kértek áldást a gyermekekre és az alkalomra.

Vannak, akik felteszik a kérdést: miért június végén tartunk gyermeknapot, mikor az június elsején van?

Szerintünk gyermeknap minden nap, mert minden nap ajándék, amit gyermekeinkkel tölthetünk. Hálásnak kell lenni az Úristennek és örülni, hogy együtt lehetünk. Tulajdonképpen ez a hálaadás napja volt.

Vendégek is érkeztek erre a napra: a Tulipán tánccsoport Nagyberegről, a Pengető citerazenekar Nagypaládról és a BorzsaVári Tehetséggondozó Egyesület harmonikásai. Rajtuk kívül a helyi klub Kökörcsin Hagyományőrző csoportja és a Százszorszép asszonykör tagjai vidám jeleneteket adtak elő. Gyermekjátékokat láthattunk az Így tedd rá mozgalom helyi csoportjától, és fellépett a Boróka gyermek néptánccsoport is.

Gyermeknapunk apropóját – azon kívül, hogy közösségben lehettünk – az adta, hogy a Sárosoroszi Tehetséggondozó Műhely féléves programja véget ért. Anyák napján már kaphattunk ízelítőt abból, milyen munka folyik Közösségi Házunk falai között, a gyermeknapon mindenki bemutatkozott, aki valamilyen foglalkozáson vett részt. Tehetséges gyermekeink citera-, furulya-, brácsa- és táncoktatásban részesültek.

Ezeket a foglalkozásokat Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériumának Csoóri Sándor Alapja támogatta.

A délutáni programot igyekeztünk úgy összeállítani, hogy mindenki megtalálja a neki megfelelő kikapcsolódási lehetőséget: kézműves foglalkozás, arcfestés, kőfestés, ugrálóvár, csúszda várta a gyermekeket, és a gyermeklelkű felnőtteket. De az édesszájúaknak is kedveztünk fagylalttal, kürtőskaláccsal, vattacukorral. A délután nem lett volna teljes bográcsgulyás és töltött káposzta nélkül, melyet a Búbos Kemence civil szervezet asszonyai készítettek el számunkra.

Gáti Gyöngyi