Húszéves a Munkácsi Szent István Líceum - Türelem, bölcsesség, hit, remény

A Munkácsi Szent István Líceumot két évtizeddel ezelőtt azzal a céllal alapította a Szent Márton Karitász, hogy legyen egy olyan katolikus egyházi oktatási intézmény Kárpátalján, ahol az alapos tudás megszerzésének lehetősége mellett keresztény szellemiségben nevelkedhetnek a fiatalok. És a húsz évvel ezelőtt született iskola azóta betölti szerepét. Szeptember 24-én a Latorca-parti városban az 1905-ben ezen a napon felszentelt katolikus templomban ezért adtak hálát.

A szentmise keretében kezdődő ünnepségen Majnek Antal, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöke szimbolikusnak nevezte, hogy egy napon emlékezünk templomszentelésre és iskolaavatásra. Reményik Sándor is figyelmeztet versében: „Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!” Csak akkor lehetünk győztesek, ha e kettő mellett kiállunk, mondta. A templomban „minden erők tömörülnek”, ahogy a költő fogalmaz, az iskolában pedig Istent teremtő szavát kell kiemelni, őt kell felfedezni a világ megismerésében, mert Isten nélkül, az isteni szeretet nélkül káoszba esik a világ. A templom és az iskola, az isteni és az emberi közösség mindig együtt kell legyen, hangsúlyozta. „Az örök élet az Isten megismerése” – tanítja Szent János apostol az ő evangéliumában. Minden, amit az iskolában tanulunk, az Istenhez kell vezetnie minket. Boldog az a nép, amelynek az Úr az istene, idézte a zsoltárírót a püspök, aki kiemelte a vezetők istenfélelmének fontosságát. Ahogy Szent Gellért tanította a vezetőket, majd később életét adta az egész magyar nép kereszténységéért. Ő volt az, aki arra biztatta az örökös nélkül maradt Szent István királyt, hogy ajánlja fel a koronát és ezzel az országot a Szűzanyának.

A szentmise végén a megyéspüspök a Szent Márton palástja-díj Pro Ecclesia emlékérmével tüntette ki Kristofori Olgát, aki a kezdetektől, 2001-től tölti be a líceum igazgatói tisztségét.

A líceum jubileumi ünnepsége a továbbiakban a tanintézmény dísztermében folytatódott, ahol a himnuszok elhangzását, a vendégek köszöntését követően elsőként Bujdosó János, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárság Kárpátaljai Főosztályának főosztályvezetője tolmácsolta Potápi Árpád János levélben küldött üzenetét. Amelyben az államtitkár kiemelte: Magyarország Kormánya azért vállalta át 2011-től az iskola fenntartásának terheit, támogatta az új fejlesztéseket és bővítéseket, mert számára egyértelmű volt, hogy a Munkácsi Szent István Líceum sikere egy olyan küldetés, amely a legfontosabbak közé sorolandó: a kárpátaljai magyarság hitben és tudásban való nevelését jelenti. „Ebben a világban a Munkácsi Szent István Líceum menedéket jelent, olyan helyet, ahol a türelmesség és az oktatás révén az intézményben tanuló diákok erős közösséggé formálódnak”, mondta. „A hit és a kultúra, a közösség és a szülőföld együttesen azok az értékek, amelyekkel az önök iskolája 20 éve gazdagítja a kárpátaljai magyarság életét”, hangsúlyozta a politikus. Az államtitkár levelében az intézmény névadójának türelemre intését emelte ki: „Akit a keresztény türelem jellemez, az lesz majd hű tagja közösségének és szülőföldjének, az őrzi meg, sőt ápolja a keresztény hitet és kultúrát”. „Aki a világgal rohan, elveszíti önazonosságát, nyelvét, hitét és hagyományait”, figyelmeztetett. „A türelemben erő van, amelyet a kárpátaljai magyar nemzeti közösség az elmúlt évtizedekben megtanult és maga is megtapasztalt. A türelem ereje kell ma is, hogy nyelvünket, anyanyelvi oktatásunkat, hagyományainkat, közösségeinket, családjainkat és kultúránkat megvédjünk”, fogalmazott Potápi Árpád János. Aki a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság részéről arról biztosított: „nem hagyjuk magára a kárpátaljai magyarságot és küzdünk azért, hogy az ezer éve szülőföldjén élő közösség továbbra is megmaradhasson és boldogulhasson Kárpátalján”.

„Az iskola 20 éves fennállása egyszerre jelent reményt és büszkeséget Magyarország, Kárpátalja és a munkácsi közösség számára” – fogalmazott köszöntőjében Albertné Simon Edina, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja, aki Bacskai József főkonzul jókívánságait is tolmácsolta. A diplomata abbéli örömének is hangot adott, hogy az itteni magyar gyerekek európai körülmények között, anyanyelvükön tanulhatnak, hisz csak így őrizhetik meg identitásukat, szerezhetnek versenyképes tudást, így lesz jövőképük, így maradhatnak meg és boldogulhatnak szülőföldjükön. A konzul asszony azt is kiemelte: az iskolaépítésekkel, -felújításokkal „nem csupán a kárpátaljai magyar honfitársainknak, de ukrán barátaiknak is segíteni szeretnénk, téve mindezt a két ország közötti jó kapcsolatok szellemében”.

A továbbiakban Majnek Antal megyéspüspök és Kristofori Olga igazgató asszony emlékezett vissza az iskolaalapítás kezdeteire, nehézségeire, örömeire, az elért sikerekre, amelyekről aztán egy kisfilm is beszámolt. A líceum diákjai pedig versben, dalban tettek bizonyságot magyarságtudatról, Istenbe és jövőbe vetett hitükről. Popovics Béla tanár ezúttal is szívhez szóló szép üzenetet fogalmazott meg hitről, kitartásról, elhivatottságról, a család, a közösség megtartó erejéről, a szeretet fontosságáról.

„Ha egyetlen szóval kellene összefoglalnom a számunkra rendkívül mozgalmas időszakot, akkor az a mindvégig lendületet adó alapélmény, a hála lenne” – fogalmazott zárszavában az igazgatónő. „Hála mindenért és mindenkiért. Az ajándékba kapott szent időért. A lehetőségekért és az akadályokért. Az örömökért és a bánatért. A múltért, a jelenért és a jövőért. A diákokért és munkatársakért… Hála a hitért és reményért, ami megtartott és megtart bennünket.”

És tartsa meg az intézményt még sok-sok húsz éven át!

Kovács Erzsébet