Tanévzáró és diplomaátadó ünnepség a Rákóczi Főiskolán - ,,Nem ezek csinálták a háborút,,

Igencsak rendhagyó tanévet zárt a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (is): előbb a Covid miatt kényszerültek távoktatásra, majd a háború akadályozta a jelenléti oktatást. Ám – ahogy a kárpátaljai magyarság már oly sokszor bizonyította helytállását a nehéz körülmények között – a céltudatos diákok, az elkötelezett tanárok ezúttal is minden nehézséget leküzdtek, és a mostani végzősök is sikeresen, jó eredményekkel fejezték be főiskolai tanulmányaikat. A diplomaátadó ünnepségre – melyet online is közvetítettek – június elsején a beregszászi református templomban került sor.

Kárpátalja történelmi zászlóinak bevonulását követően – a zászlókat a Salánki Íjászkör kuruc kori viseleteibe öltözött főiskolai hallgatók hozták be korabeli nemesi viseletbe öltözött diáklányok kíséretében – Taracközi Ferenc beregszászi lelkész Isten igéjével köszöntötte a megjelenteket. Majd nemzeti imádságunk és a főiskola himnuszának elhangzása után Fodor Gyula rektorhelyettes olvasta fel Csernicskó István évértékelő beszámolóját. Melyben a rektor felidézte, hogy a tavalyi diplomaosztó is formabontó volt már, hisz „a koronavírus-járvány miatt maszkot kényszerítettek ránk, ebben az évben azonban Radnóti Miklóssal együtt mi is elmondhatjuk: ,,Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra.” A rektor köszönetet mondott a kollégáknak, akik a nehéz körülmények közepette is tették a dolgukat, és hozzájárultak ahhoz, hogy főiskola ne csak túlélje ezt a nehéz időszakot, hanem haladjon előre, fejlődjék, erősödjék is. Az eredmények közül Csernicskó István többek között kiemelte, hogy a tanév során 13 oktató kapta meg Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériumától a docensi oklevelet, négyen szereztek PhD tudományos fokozatot, egy kolléga pedig a tudomány doktora címet. Három mesterképzési programot akkreditáltak sikeresen, és sikerrel zárult az intézmény nemzetközi akkreditációs eljárása is. Emellett sikerült új képzéseket is engedélyeztetni, így idén összesen alapképzésben 18, a mesterképzésben pedig 10 szakra hirdethettek felvételt. Csernicskó István az egységes ruhába öltözött friss diplomásokhoz szólva kiemelte, hogy az egységben és egyformaságban nagy erő van: ez az, ami otthonosságot ad, ami támaszt és védelmet nyújt. Azonban nem szabad mindig beolvadni a tömegbe, nem lehet mindennel mindig egyetérteni: az embernek meg kell találnia a saját hangját, saját stílusát, saját véleményét. Végezetül azt kívánta, hogy két koronás tanév és egy háborús félév után végre a szó legszorosabb értelmében véve normális, nyugodt és kiszámítható békés tanévek következzenek.

Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezető köszöntőjét Rácz Béla prorektor tolmácsolta. Ebben a Magyar Országgyűlés képviselője kiemelte: „Ma, amikor a háború mindent felforgat és mérgezi az európai kontinenst, különösen fontosak azok az események, amelyek az életünket visszazökkentik a normális kerékvágásba. A háború elszakítja egymástól az embereket, igazságtalanságok közé veti azokat, akik elszenvedőivé válnak”. Felemelő érzés, írta, hogy az itteniek ennek dacára vállalják az erőfeszítéseket. „Szenvedélyük és kitartásuk arra ösztönöz, hogy még többet tegyünk a minden nehéz helyzetben legyőzhetetlennek bizonyuló kárpátaljai magyarságért és a mihamarabb bekövetkező békéért… Mert mi most is, akár a közénk feszülő határok és a háború iszonyata ellenére: összetartozunk” – fogalmazott Kocsis Máté.  

Rezes Károly, a Beregszászi Járási Tanács elnöke arról szólt, hogy bár az elmúlt tanévet beárnyékolta a világméretű járvány, majd az orosz-ukrán háború írta át a terveinket, fosztott meg nagyon sok mindentől bennünket, így a főiskola diákjait és tanárait is, de arra esélye sem volt, hogy elvegye a mostani végzősöktől a legfontosabbat: a főiskolán töltött közös évek emlékét, a közösen megélt élményeket, és az itt megszerzett tudást. Azt kívánta a friss diplomás szakembereknek, hogy a már megszerzett tudásukat ne hagyják megkopni, fejlesszék folyamatosan, és mielőbb találják meg helyüket ebben a rohamos mértékben változó világban.  

Maruszics Erik történelem és régészet szakos végzős hallgató nagyon bölcs megállapításokkal teli beszédében többek között megfogalmazta, hogy a mostani végzősöknek a nehézségeket a minden körülmények közötti túlélés-átélés-megmaradás régóta a kárpátaljai magyarokba kódolt akaratnak/elszántságnak köszönhetően sikerült legyőzniük. A friss diplomás köszönetet mondott annak a maroknyi embernek, akik lankadatlanul fáradoznak a kárpátaljai magyar nyelvű oktatás, felsőoktatás megőrzéséért. Nélkülük ma nem állhatnánk itt, mondta.

A végzősök fogadalomtételét követően Orosz Ildikó és Rácz Béla 185 végzősnek adta át a diplomákat, majd a főiskola elnöke fogalmazta meg útravalónak szánt gondolatait. Aki a Valahol Európában című film alapján a háború árván maradt, a túlélés miatt olykor élelmet lopni kényszerülő gyermekeinek védelmében az őket megszelídítő, belőlük életigenlő, célokat maguk elé tűző közösséget kovácsoló öreg zongoristának a szavait idézve – „Ki mer itt vádat emelni? Nem ezek csinálták a háborút, hanem a felnőttek” – arra hívta fel a leendő pedagógusok figyelmét, milyen sérülékeny a háborúban a gyermek, s hogy ebben a helyzetben még inkább felerősödik a pedagógusok szerepe, felelőssége. Bár olykor mi is félünk, mégis mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy „a gyermekek lelkét kisimítsuk, segítsük őket, hogy felnőttként ne csak a rosszra emlékezzenek gyermekkorukból, hanem kapjanak kapaszkodót az egészséges élethez”. Amit lehet, s ami tőlünk telik, hivatásunkra tett eskünk alapján, meg kell tennünk – fogalmazott Orosz Ildikó –, hisz egy generáció sorsát tehetjük tönkre, ha nem tanítjuk meg őket a tudás elsajátításához szükséges alapkészségekre, vagyis írni, olvasni, számolni, ha nem biztosítjuk számukra a lehetőséget magasabb szintű tudás megszerzéséhez. Az elnök asszony arra biztatott, hogy fordítsuk minden félelmünket imává s adjuk át Istennek – „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Pt 5, 7). Orosz Ildikó azt kívánta a végzősöknek, hogy legyen előttük mindig ez az útmutatás, különösen ezekben a nehéz időkben és félelmeiktől megszabadulva találják meg a jó utat a jövőhöz, hogy megjavítsák azt az emberek közötti kapcsolatot, amit a mi generációnk elrontott és ami háborúhoz vezetett.

Végezetül a történelmi egyházak képviselői kérték Isten áldását a jelenlévőkre.

Kovács Erzsébet