Spanyolország | 2020. 12. 04. – 10:32 |

Fotó: Origo.hu

Hirdetés

A régészek egy bonyolult temetési szoborra bukkantak Spanyolország déli részén, Baza városától északra. A római kor előtti nekropolisz a Cerro del Santuario nevet viselte, amely a „Baza hölgye" műalkotást rejtette. A szobor ikonográfiája egy hatalmas külső kultúra hatását tárta fel.

A mészkő szobor közel másfél méter magas

A titokzatos szobrot még 1971-ben tárták fel, amikor július egy forró reggelén az egyik munkás a szerszámával valami kemény tárgyba ütközött. Először azt hitte, hogy csak egy színes szikláról van szó, ám a helyszínre érkező Francisco José Presedo régész meglátott azon valami érdekeset. Ahogy a szakemberek minél több földet kitisztítottak körülötte, megjelent egy nő arca, aki eddig majdnem 2500 évig a föld alatt hevert, elzárva a fénytől - írja az Origo.

A ma már a „Baza hölgye" néven ismert, közel másfél méter magas mészkő szobor egy drágakővel díszített nőt ábrázol, aki gazdag öltözékében egy szárnyas trónon ül.

Miután megtisztították, a művészeti alkotás továbbra is pigmentek nyomait hordozta magában, köztük rózsás pírt a női alak arcán és piros-fehér négyzeteket köpenyén. A régészek a helyszínen hamvasztott emberi maradványokat is találtak, amelyek megerősítette azt az elméletüket, miszerint a „Baza hölgye" egyfajta temetési urna szerepet tölthetett be.

A szobor ráadásul hasonlít más, faragott kőből készült női alakokra, amelyeket Spanyolország más területen fedeztek fel a szakemberek.

Kiemelték ennek kapcsán az 1897-ben felbukkant Elche-hölgy alakját. Mindkét művet (Baza és Elche hölgyét is) gazdagon festették, akiket ibériai öltözékkel, fejdíszekkel, fülbevalókkal és nyakláncokkal díszítették.

Ezek a tárgyak az ibérusok ősi törzseinek a kézműves termékei voltak: annak kultúrának, amelyet még mindig számos rejtély kísér

– mutatott rá a National Geographicban megjelent tanulmány, amely a műalkotás körüli rejtélyeket boncolgatja. – Bonyolult díszeivel azonban a „Baza hölgye" érdekes válaszokat adhat a kutatóknak arra vonatkozóan, hogy ki lehet a testében és mi történt abban a korban.

A szobor részletei összekapcsolják az ibéreket a Földközi-tenger más kultúráival, köztük a rómaiakkal és a karthágóiakkal (punokkal) is. Ráadásul az ősi törzs hazája egy évszázaddal a mű faragása után elveszett ennek a két hatalomnak a harcában.

Titokzatos kultúra nyomait tárták fel

A történetírók az ókorban ibéreknek azokat az embereket nevezték, akik a történelem előtti időkben az Ibériai-félsziget területén éltek. A régészek azonban szigorúbb értelemben használják az adott régió eredeti bronzkori népeinek meghatározására. Eredetüket azóta sem sikerült pontosan bezonosítani.

Az Argar néven ismert kultúrából származtak, amely egy hierarchikus, vezető által vezetett társadalom, amely Krisztus előtt 1500 körül összeomlott

– magyarázza a tanulmány. – Krisztus előtt 1000 körül így kezdődött el az új, összetett ibériai társadalom kialakulása.

Argari elődeikhez hasonlóan ők is jártasak voltak a fémmegmunkálásban, és a Földközi-tenger keleti részéről érkező kereskedőkkel üzletelve gazdagodtak meg. A kelta népek azonban a Krisztus előtt 8. századtól kezdve elkezdtek beáramolni Spanyolország északi, nyugati és középső részeibe, ahol keveredtek a helyi ibériai lakossággal, és egyfajta „hibrid keltibér" kultúrát hoztak létre.

A kelták azonban nem jutottak el a Földközi-tenger délkeleti partjának száraz domboldalaira, ahol így magasabb számban meg tudott maradni az eredeti, ibériai lakosság.

A kelták beszéde indoeurópai eredetű (csakúgy, mint a világ 445 nyelve), de az ibérek anyanyelvének eredetét eddig még nem sikerült feltárni. Az ibériai írásmóddal ellátott feliratok némi hasonlóságot mutatnak a föníciai ábécével, de nagy része így is ismeretlen maradt a tudósok előtt.

Az ibérek homályos eredete

Az ibérek eredetét eddig még nem sikerült pontosan megállapítani, ám néhány tudós szerint Észak-Afrikából vándoroltak be, és a berberekkel rokonok. Egy másik tudományos elmélet azt állítja a régészeti leletekre, antropológiai és genetikai bizonyítékokra hivatkozva, hogy az ibérek inkább a Földközi-tenger keleti részeiből vándoroltak be. Egy harmadikként felbukkanó vélemény szerint Európa őslakóihoz tartoztak, akik egy nagy, megalitikus kultúrát hoztak létre ebben a régióban.

Az eddig előkerült leletekből úgy tűnik, hogy a délkeleti ibériai törzsek közül kiemelkedik egy,

akik Krisztus előtt a 4-3. század körül voltak a legbefolyásosabbak. A rómaiak később Bastetani-nak nevezték el őket Basti városa révén, amely a fővárosuk volt. A település ma Baza néven ismert és itt találták meg közel ötven évvel ezelőtt „Baza-hölgyét".

Sokat tanulhatunk a hölgytől

Az ibériai szakemberek úgy vélik, hogy a „Baza-hölgye" mellett elhamvasztott maradványok egy arisztokrata származású, helyi bastetán-i nőéi lehetnek, akik Krisztus előtt 380 körül halhattak meg. A figurát eredetileg a nekropoliszban található négyszrögletes kamrás sír északi falához erősítették, mintegy hat méterrel a föld alatt.

A temetés során az ősi törzs tagjai különféle felajánlásokat helyeztek a földbe: díszített kerámia edényeket és fém fegyvereket.

Az elhunyt lábánál lévő tárgyak kiemelik annak a magas státuszát. Ezek a leletek ráadásul stilisztikai hasonlóságokat is hordoznak azokon a görög és föníciai népekkel, akikkel az ibérek kereskedtek. A trónt és az alakot is egyetlen kőtömbből faragták, vakolatréteggel bevonták, és több különböző, kék, piros, fekete és fehér színekkel festették. A kutatók úgy gondolják, hogy az alak arca reális ábrázolást mutathat az elhunytról, de ezt nem tudhatják biztosan.

A szobor ikonográfiája egy hatalmas külső kultúra hatását tárja fel

– emelték ki a szakemberek. – A „Baza-hölgy" életében az ibériai gazdagság egy nagyszerű új, kereskedelmi központtól függött, amelyet Észak-Afrikában a föníciai gyarmatosítók hoztak létre; fővárosukat Karthágónak nevezték el, ami föníciai nyelven azt jelenti, hogy „az új város".

A művészeti alak szárnyas trónja egy istennőre enged sejtetni, akárcsak a bal kezében tartott galamb. A tudósok úgy vélik, hogy ezek a madár szimbólumok a föníciai Tanit istenségre, anyaistennőre és a Földközi-tenger nyugati főistenére vonatkoznak, akinek a kultusza Krisztus előtt a 4. században központi szerepet játszott ezeknél a népcsoportoknál.

Karthágó Krisztus előtt 264-től kezdett el Spanyolország felé kezdett terjeszkedni, miközben harcot vívott Rómával.

Végül 206-ban az ellenségeik kiszorították őket és az Ibériai-félsziget fokozatosan római ellenőrzés alá került. Amint Róma befolyása nőtt, a helyi ibériai kultúra és ősi nyelve elkezdett eltűnni.

A "Baza-hölgye" szobor ma a madridi Nemzeti Régészeti Múzeumban látható.


Kövessen minket a Facebook és az Instagram oldalainkon.
Iratkozzon fel a Telegram csatornánkra is.
Legyen jól informált!


Hirdetés