Magyarország | 2021. 01. 24. – 11:12 |
Az új idők szellemét idézi, egészen új fuvallatot jelent ez a Balogh József jelenség.

Hirdetés

Az, hogy gyorsan változó világunkban változnak az olvasói szokások, átalakulóban van az újságírás – immár vitán felüli axióma. Mi, akik a papíralapú sajtón nőttünk fel, szomorúan tapasztaljuk, hogy hódít mind nagyobb teret a net, a Facebook, elszippantva az éltető oxigént a klasszikus értelemben vett újságírás elől. Jogos a kérdés, hogy a hagyományos értelemben vett szerkesztőségek miként tudnak alkalmazkodni az új körülményekhez, mi jön, jöhet majd a leszállópályára kényszerített papír helyett? A teljes válasz minderre hosszú lenne.

Egyelőre még sok mindent nem is tudhatunk, de a változások egyik érdekes mozzanatára – az általam feltételesen elkeresztelt „Balogh József jelenségre” – joggal hívhatom fel az olvasók figyelmét.

Kényszerű kompromisszum

Balogh József hosszú éveken át volt a Kárpáti Igaz Szó munkatársa. Műszaki vezető, sportriporter, majd a levelezési rovat vezetője. Családjuk 1991-ben költözött az anyaországba, ahol kollégánk eredeti, tanult szakmájában tornatanárként dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Emellett mind  a mai napig is igen sikeres idegenvezetőként működik. Utazásairól, idegenvezetéseiről, Magyarország történelmi, építészeti nevezetességeiről, szépségéről is rendszeres fényképes tudósításaiban számol be gyarapodó fészbúkos olvasótáborának. (Máris kénytelen vagyok egyfajta kompromisszumot, egyezséget kötni azokkal az olvasókkal, akik nem használják a Facebookot. Ha valami ennek fogalomtárából most nem érthető, kérdezzék meg olyantól, aki használja e közösségi oldalt. Ennek külön magyarázata most felzabálná a rendelkezésemre álló terjedelem jelentős részét. Ugyanis amiről szólni szeretnék – az a Facebookon zajlik.)

Már könyv is megjelent…

A Facebookon Balogh József kollégánk a naponta publikált „sokfényképes” írásaival, méltatásaival lett igazán ismert, népszerű és olvasott. Rendszerint naponta két ilyen anyag is felkerül fészes oldalára. „A Büszkék vagyunk rá! rovatcím alatt 2015 februárjától naponta 1-2 anyagot közlök többé-kevésbé ismert kárpátaljai származású emberekről. Eddig, vagyis pontosabban 2020. december 31-ig 2110 írásom jelent meg. Általában születésnapra, halálának évfordulójára, vagy valamilyen elismerés, kitüntetés alkalmából méltatom földinket. Így realizálódik az az internetes lehetőség, hogy egy elismert emberről évente megemlékezzek. A másik, a Tudod-e? rovatcím alatt futó sorozat kimondottan ismeretterjesztő célzatú. A feltételesen harmadik rovata, tematikája munkásságomnak: rendezvényekről tudósítok. Operatívan. Többnyire a Kárpátaljai Szövetség és a Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat, a Hodinka Antal Országos Ruszin Értelmiségi Egyesület eseményeiről. Ugyanakkor idegenvezetőként – amerre csak járok – 30-50 fényképből álló színes fotó-gyűjteményt készítek Budapest, a Dunakanyar vagy különböző magyarországi városaink, esetleg Bécs, Pozsony nevezetességeiről, műemlékeiről. Ezeket rövid szöveg kíséretében teszem közzé.”

Az évek óta felhalmozott méltatások egy részéből immár „Kárpátalja nagyságai” („Vyznamnì postavy Podkarpatâ”) címmel egy könyv is megjelent. Méghozzá két – magyar és ruszin – nyelven. A 64 életrajzot dr. Lyavinecz Marianna, a Fővárosi Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat elnök asszonya fordította ruszinra.

A kibicnek semmi sem drága

A több mint 2100 anyag mennyiségi mutatóihoz visszatérve jegyezzük meg, hogy ez akár egy kisebb szerkesztőségnek, kiadónak is a becsületére válna! Persze a kibic – akinek semmi sem drága – megjegyezheti, hogy az anyagokat feltehetően gyakran „majdnem készen” küldik a rokonok, kollégák, ismerősök, „szellemi örökösök”, néha lehetne fésülni egyes dolgokon, lehetne néha vitatni a témaválasztást, a fészbúkon nincsenek olyan szigorú minőségi követelmények, mint a hagyományos értelemben vett szerkesztőségekben stb. Azonban ez akkor is rendkívüli teljesítmény! Méghozzá teljesen ingyért, honorárium nélkül! Kollégánk a szó szoros értelmében egy fészes kommunikációs intézményt, kis szerkesztőséget alakított ki az évek folyamán! Egy sajátos műfajt teremtett. Ennek már van saját olvasóközönsége, törzsközönsége. Ez egy olyan 21. századi kis szerkesztőség, kiadóvállalat, amelynek nem kell külön épület, apparátus, nyomda.  

Olvasottság

Szinte minden közzétett írás, publikáció egyik fontos értékmérője az olvasottság. Nehezen értékelhető ez a papíralapú sajtótermékeknél, hisz akinek az újság a kezébe kerül, nemigen olvassa el azt az elejétől végig. A magyar könyvtermés mintegy nyolcvan százaléka karácsony előtt talál gazdára. Elegáns, értékes ajándék. Hogy aztán felkerüljön a szép könyvespolcra. Abból vajon mennyit olvasnak el? Nehéz lenne megítélni. Meglepő módon a tévéadások nézettsége még a leginkább bemért, elfogadott, nem is nagyon vitatott értékmérő a kommunikációs szakmában. Ennek oka, hogy itt kerül felosztásra a reklámtorta „legfinomabb”, legnagyobb, legértékesebb szelete. Régi munkámból tudom, hogy szinte minden televíziós szerkesztőségben az előző esti nézettségi adatok áttekintésével kezdődik a napi zsongás. A papíralapú írott sajtó – mivel kis országban, viszonylag kis közösségekben, kis példányszámban – eredendően ráfizetéses, mindinkább a politikum és más, például gazdasági vagy vallási, ideológiai értékek, érdekek, irányzatok stb. szószólója, hordozója, kisegítője, népszerűsítője lesz. Bármennyire is sajnáljuk ezt mi, akik a papíron nőttünk fel, a papír agóniája elkezdődött.

Az új idők szellemét idézi, egészen új fuvallatot jelent ez a Balogh József jelenség. Ami bizonyára idővel szakdolgozatok, diplomamunkák egyik tárgya lesz. Ehhez nem fér kétség! Mert – mint a bevezetőben is utaltam rá – az írott sajtó átalakulásának egyik érdekes, ígéretes mozzanatával, folyamatával van dolgunk.

Akkor próbáljuk már valahogy konkrétabban értékelni, érzékelni, megsaccolni Balogh József „egyszemélyes szerkesztőségi” produkciójának olvasottságát. Még ha hihetetlenül is hangzik, megszámoltam, összegeztem, kiértékeltem a találomra kiválasztott 2019. augusztusi havi termés – 60 anyag – lájkolási, megosztási stb. statisztikáját. (Műfajilag változatosak: méltatások, megemlékezések, fényképes tudósítások stb.) Megjegyzendő egyébként, hogy a képi anyag bősége sokban növeli az egész értékét. Nem csak szól a fáma röviden erről-arról, hanem gazdagon illusztrálja, látványosan, szemléletesen kiegészíti azt. Papíralapú sajtóterméken ez helyhiány miatt már eleve elképzelhetetlen lenne. Ami egyben e nóvum – és általában a digitális média – egyik előnyét is jelenti a régi, klasszikus értelemben vett papíralapú sajtóval szemben.

Lájkolások, hozzászólások, megosztások

A fent említett 60 anyagot összesen – esküszöm, hogy megszámoltam, összeadtam – 9595-en lájkolták, vagyis tetszésnyilvánítással honorálták. Egy írásra ez átlagban 159,91 (majdnem 160) lájkot jelent. Joggal feltételezhető, hogy akik tetszésüket nyilvánították, azok többségükben el is olvasták. Tehát már van némi támpontunk az olvasottság saccolásához. Sokan lehetnek – de nem tudhatjuk, hogy mennyien –, akik olvasták, de nem lájkolták. Kollégánk hatvan augusztusi anyagához összesen 1345 hozzászólás íródott. Írásonként 22,41. Viszont nem ad még ez a szép szám sem igazán értékelhető támpontot az olvasottság szempontjából, mert ezek nagy része gratuláció, ha „korunk hőséről”, vagy pedig részvétnyilvánítás – ha már történelmi, eltávozott személy, híresség méltatásáról van szó. Annál nagyobb jelentősége, értéke van a 686 „darab” megosztásnak! Írásonként 11,43. Miért oly fontos ez? Azért, mert, ha  a megosztott írást legalább még pótlólagosan (csak) tizedannyian olvassák, mint az eredetit, ez is – nyim-nyom, szer-szor – több mint 450 olvasót jelent még pluszban írásonként! Összeadva a fenti lájkolási értékekkel, már komoly, jelentős, figyelemreméltó olvasottságra utal!

Summa summarum: az az óriási mennyiségű írott és képi anyag, információ, ami Balogh József közvetítésével jut el a nagyérdeműhöz – komoly olvasottságot, érdeklődést vált ki. Nem pusztába kiáltott szó. Nem vész kárba, mert digitális formátuma nagyszerűen tárolható, akár újságírói, akár tudományos, történelmi, szociológiai kutakodások kiindulópontja, tárgya, adaléka is lehet. És akkor még a tartalmi értékekről – a kárpátaljai, kárpátaljai kötődésű, itt született nagyszerű történelmi személyiségekről, művészekről, sportolókról, hírességekről stb. – nem is szóltunk. Ez már egy másik értékelés – vagy például évfolyam- és/vagy diplomamunka – témája lehet…

 Turányi József


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 25. évfolyamának 3. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Hirdetés

Kövessen minket a Facebook és az Instagram oldalainkon.
Iratkozzon fel a Telegram csatornánkra is.
Legyen jól informált!