Kárpátalja | 2020. 12. 27. – 11:11 |
Az illusztrációt Gogola Zoltán készítette.

Mottó:  Mondhatsz bármit, nekem tetszett
Ez az átkos múlt idő…            
   Zorán

Böngészve a Kárpátinfo oldalait, felfigyeltem egy nagyon érdekes sorozatra, melyben a szerző – Kovács Elemér – a beregszászi legendás korzó múltjából villant fel életképeket. Gondoltam, beregszászi lakosként én is megpróbálok hozzájárulni pár érdekességgel az adott témához.

Azzal kezdem, hogy 1977-től 36 éven át a Beregszászi Művelődési Házban (DK) szaporítottam a nyugdíjas korhoz szükséges munkaévek számát. Emlékeim főként a 80-as évekhez kötődnek. Akkor a művelődési ház igazgatójával, Schober Ottó bácsival úgy gondoltuk, jó lenne hangulatosabbá tenni az intézmény előtti teret, meg hát ezzel együtt a népszerű korzó egy karakteres részét is.

Az elhatározást tettek követték. A járás falusi klubjainak padlásairól összetallóztunk négy darab hangszórót. Ezeket a művelődési ház bejáratánál lévő oszlopokra szereltük fel. Ezeken keresztül adtuk hírül, harangoztuk be a városunkban megrendezendő különböző rendezvények helyeit, időpontjait. Természetesen megfelelő zenei aláfestés kíséretében. Adásunk mindig a „Túl a Tiszán van egy város, Beregszász” című dal melódiájával kezdődött. A visszajelzések alapján jóleső érzéssel nyugtáztuk, hogy eredeti elképzelésünk befogadó fülekre talált.

Evés közben jön meg az étvágy. A 90-es években – Heckó György vezetésével – élte fénykorát Glóbusz ifjúsági szórakoztató klub. Segítségükkel sikerült műszaki rendszerünket korszerűsíteni, fejleszteni. A nagy kapacitású erősítő berendezésnek köszönhetően információinkat már eljuttathattuk a város központjának fontosabb helyeire, mint például a Hősök tere, a posta előtti tér, a nagypiac bejárata, a Méhes-palota környéke, a mozi előtti tér stb. Vagyis a népszerű korzó „teljes terjedelmére”. Jóleső érzés volt pozitív visszajelzéseket elkönyvelni városunk lakóitól, az ide érkező vendégektől, turistáktól. A szöveg természetesen két nyelven, ukránul és magyarul hangzott el. Pedig akkor még nyelvtörvény sem volt!

Az egyik kivételes ok, ami miatt tollat fogtam, az az eset a mai napig is kellemes emlékeim közé tartozik. Akkor is közeledett a szent karácsony ünnepe. Szerettük volna hangulatosabbá tenni városunk központját. Hosszú keresgélés után rátaláltam az elképzelés gyöngyszemére. December 24. A főtéren, az utcán nagy pelyhekben hullt a hó. Ez még ünnepélyesebbé tette a sokak által várt estét. S itt következett az általunk előkészített ünnepi meglepetés. A „Csendes éj” közismert dallamára Szabó Gyula színművész előadásában felcsendültek Ady Endre Karácsony című versének sorai… „harang csendül, ének zendül…” A bejárati ablakok mögül kíváncsian lestem a járókelők reakcióját. Nos, valami olyasmi történt, amire nem is nagyon számítottam: többen megálltak és hallgatták az – ott és akkor köztereken még ritkán hallható – ünnepi óhajt. Akkor úgy éreztem, valamivel sikerült hozzájárulnom a beregszászi korzó karácsonyi hangulatának szebbé tételéhez.

Emlékeimet a már említett Ady vers soraival fejezem be:

„Karácsony rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.”

Nagy Béla Beregszász


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 24. évfolyamának 52. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Kövessen minket a Facebook és az Instagram oldalainkon.
Iratkozzon fel a Telegram csatornánkra is.
Legyen jól informált!


Hirdetés