„Ha elesik ellenséged, ne örülj, és ha elbukik, ne vigadjon a szíved, mert az Úr meglátja, rosszalja és elfordítja haragját róla. Ne haragudj a gonosztevőkre, ne irigyeld a bűnösöket.” (Péld 24,17–19)

A háború alatt egy alkalommal két idegen asszony jött le az óvóhelyre. Összefogták a kezüket, és imádkozás címén átkozódni kezdtek: „A pokol eméssze meg a mi ellenségeinket!” és ehhez hasonlókat. Édesapám hamarosan leintette őket: hagyják abba, vagy menjenek ki onnan, mert a mi Megváltónk még a kereszten is imádkozott az Ő ellenségeiért, gyilkosaiért.

Egy másik rossz élményem: egy ismerősöm azzal jött hozzám, hogy imádkozzunk a szomszédjáért, hogy verje meg, büntesse meg Isten. Pénzt is ajánlott az imáért! Mire nem képes az ember! Isten elé mer járulni átokkéréssel, veszedelmet, halált, pusztítást kívánva a másik embernek!

Az emberek nem ismerik az irgalmas Istent!

Jézust vádolták – nem védekezett. Arcul ütötték, leköpték, megkorbácsolták, halálra ítélték, keresztre feszítették. És ezekért a gonosztevőkért Ő, az ártatlan, a hatalmas Isten Fia kegyelemért, bocsánatért imádkozik az Atyához: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek.”

Szoktál-e imádkozni a te ellenségedért, vagy lehetetlenségnek tűnik ez számodra? Pedig lehetséges, én kipróbáltam! Volt, aki felé a szívemben megbocsátóan feloldódott a harag és az illető belátásra jutva bocsánatot kért. Olyan is volt, hogy imádkoztam valakiért, és még nagyobb sikereket ért el a gonoszságban, a rosszban. Keserűen kérdeztem: Uram, miért van ilyen hatalma és győzelme a gonosznak? Miért nem állítod le, miért nem teszel valamit?

Türelmetlen panaszos imámra az Úr ezt válaszolta:
Te csak imádkozz érte!
– Mit kérjek, mit imádkozzam?
– Kérj áldást rá!
– Áldást arra, aki gonosz és ellenséges?
– Igen, áldást, mert akit én áldok, az megtér, és megváltozik, az én áldásomban minden benne van!

Erre évekkel ezelőtt tanított az Úr, és azóta igyekszem áldást kérni a gonoszra. S amint áldást kérek az én rosszakarómra, én kapom az áldást. Szívem csendben az Úrra figyel és megbékél, megnyugszik és többé nincs bennem keserűség. Isten vár, hogy könyörüljön, mert Ő nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen és üdvösségre jusson. Te is, én is munkálkodjunk Jézussal, imádkozzunk azokért, akik ellenünk vétkeztek! Ne engedjünk a Sátán kísértésének, ne átkozzunk, áldjunk, hogy mi is áldást kapjunk!

Bocsásd meg az én vétkeimet, és segíts, hogy én is megbocsássak annak, aki ellenem rosszat tett! Kérlek, adj szabadulást a gonosztól! Áldott a Te neved, Krisztusom! Ámen.

(Morzsák 2.)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella