Kárpátalja | 2021. 01. 23. – 11:22 |
A Nagymuzsalyban élő Cséke Dianna létrehozott egy Facebook csoportot azzal a céllal, hogy összefogja a másokért tenni szándékozó embereket, és segítsenek ott, ahol tudnak.

Hirdetés

Nemrég a fészbúkon egy számomra igencsak szimpatikus csoporttal találkoztam. Segíts, hogy segítsek Kárpátalján a neve. Mint kiderült, ez egy civil kezdeményezés. A Nagymuzsalyban élő Cséke Dianna hozta létre azzal a céllal, hogy összefogja a másokért tenni szándékozó embereket, és segítsenek ott, ahol tudnak. Itt ki-ki felajánlhatja többek között fölöslegessé vált bútorát, háztartási cikkeit, gyermekei kinőtt, de még használható ruháit, lábbelijeit, vagy azokat a szekrénybe évek óta beakasztott felnőtt öltözeteket, amelyeket már nem hordunk, mert kihíztuk vagy „kifogytunk” belőle, viszont sajnáljuk kidobni a kukába, mert szerettük azokat a darabokat. De lehet itt akár élelmiszert is felajánlani, amit Dianna férjével személyesen juttat el oda, ahol arra a legnagyobb szükség van.

– Mikor és hogy kezdődött mindez?

– Néhány évvel ezelőtt egy súlyos betegség tett próbára, sajnos vírus támadta meg a májamat, és életmentő májtranszplantáción estem át. Nagyon sok szenvedésen mentem keresztül testileg, a családom pedig lelkileg. A felépülés után úgy gondoltam, hogy Istennek terve van velem, hiszen megtartott. Ekkor döntöttem el, hogy máshogy nem tudom meghálálni az új életem, csak úgy, ha segítek másokon, akiknek szüksége van rám. Mindig figyeltem, hol kérnek segítséget, hol van szükség rám. Két évvel ezelőtt megismerkedtem egy alapítvánnyal, ott önkénteskedtem. Aztán megszakadt ez a kapcsolat, de nem szerettem volna magukra hagyni a már megismert családokat. Így elhatároztam, hogy magánszemélyként fogom támogatni őket. Illetve barátaim már korábban segítettek, s ezután még inkább mellém álltak. Egyre bővült azok köre, akik különböző hasznos használati dolgot ajánlottak fel, én pedig megkerestem a megfelelő helyét azoknak.  

– És a támogatottak köre is bővült…

– Igen, barátok, megbízható ismerősök ajánlottak figyelmembe egy-egy rászoruló családot. Őket először egy kisebb ajándékkal felkeresem, beszélgetek velük, felmérem a helyzetüket, illetve azt is megkérdezem, hogy elfogadják-e a segítséget. Ugyanis sok olyan emberrel találkoztam, aki restelli, hogy ilyen helyzetbe került, segítséget szégyell kérni, bár mint kiderül, támogatásra szorul. Egy-egy ilyen beszélgetés után aztán elfogadják a segítséget, és végül nagyon örülnek neki.

– Érvényesül a Nagy László-i kérés: „Nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérek”…

– Ez a gondviselés, mi pedig eszközök lehetünk Isten kezében… Igyekszem olyan helyekre eljutni, ahol igazán szükség van segítségre, ahol a legnagyobb a baj. Kiemelt célcsoport közé tartoznak a rászoruló családok – nem feltétlen nagycsaládok –, a hátrányos helyzetű gyermekek és a nehéz körülmények között élő idősek. Olyan helyekre járok, és a továbbiakban is oda szeretnék eljutni, ahova nem igazán megy más.

– Aztán létrehozta a fészbúk csoportot is.

– Szerettem volna, ha mikuláskor, karácsonykor azok a gyerekek is kapnának ajándékot, akiknek a szülei nem engedhetik meg ezt. Így cipősdobozakciót hirdettem, és nagy örömömre igen sokan csatlakoztak a kezdeményezéshez. Érkeztek emellett külön játék-, ruha-, élelmiszer-, befőtt-, gyümölcsfelajánlások is, amiből gazdag ünnepi csomagot tudtunk összeállítani. Karácsonyra több pénzbeli felajánlás érkezett, így a tartós élelmiszerek mellé sikerült például húst, virslit, felvágottat is vásárolni. Egyébként próbálom számon tartani a gyerekek születésnapját is, s olyankor egy kis ajándékot és tortát is viszek az ünnepeltnek.   

– Hány családot támogat?

– Jelenleg kilenc ,,családom,, van, és sajnos többet egyelőre nem is tudok vállalni, nincs rá kapacitásom. Hisz nem csupán ünnepekre vagy alkalomadtán szeretném őket segíteni. Úgy tervezem, hogy havi rendszerességgel látogatom őket, és igény szerint viszem a szükséges dolgokat, elsősorban élelmiszert. Előtte természetesen érdeklődöm, illetve ők jelzik, mire van szükségük. Egyébként Mikulásra is olyan ajándékokat vásároltam a gyerekeknek, amire jelezték az igényeket. Természetesen az észszerűség határain belül. Sikerült mindenkit ellátni meleg ruhával, lábbelivel, a kívánt játékot is megkapták a gyerekek. Igaz, volt Mikulásra telefon- és drón-kérés is, de azt nem tudtam teljesíteni. Viszont meghallgatásra talált a kérés, és felajánlóknak köszönhetően karácsonyra meglett a drón, és két támogatottunk is kapott telefont.

– Lám, nem halt még ki az emberekből a jószándék…

– Nekem meggyőződésem, hogy az emberek jók, segítőkészek és a szívük tele van szeretettel. A TV21 Ungvár stábja például elkísért bennünket a Mikulás-csomagok széthordására, és a riporternő megkérdezte a gyerekeket is. A műsorban egyikük elmondta, hogy náluk nem lesz karácsonyfa, a korábbi években sem volt, és díszeik sincsenek… A műsort követően három felajánlás is érkezett – volt, aki saját udvarában vágta ki a fenyőt, volt, aki földlabdásat adományozott, és egy műfenyő is érkezett díszekkel együtt –, így a kislány titkos vágya teljesült, és két másik otthonban is örülhettek. De bármilyen, a családjaimtól jött kérést kiírok a csoportunk fészbúk oldalára, szinte azonnal érkeznek felajánlások. Így sikerült már egy teljes hálószoba-bútort, emeletes gyerekágyat, kanapét, mosógépet, szőnyeget átadni oda, ahol arra volt szükség.

– Említette, hogy szeretné havi egyszeri alkalommal nagyobb élelmiszer- és tisztítószeres csomaggal támogatni a családokat. Honnan van, lesz rá keret?

– Talán, ha alapítványként működnék, nagyobb lehetőségeim lennének. Annak létrehozásához viszont alaptőke kellene, amivel sajnos nem rendelkezem. De hála Istennek, nagyon jó barátaim, munkatársaim vannak, akik fizetésükből – velem együtt – egy bizonyos összeget elkülönítenek erre a célra. Egyébként amikor egy kicsit búnak eresztem a fejem, hogy hogyan is oldjak meg egy-egy problémát, a jó Isten mindig megmutatja az utat, olyan emberekkel hoz össze, akikre éppen szükségem van, akik segítenek. És hiszem, hogy így lesz ez a továbbiakban is, hogy reményt adhassunk a rászorulóknak, hogy éreztethessük velük: nincsenek egyedül, vagyunk, akik nem engedjük el a kezüket még a nehéz helyzetben sem, és lehetőségeinkhez mérten segítünk.

– Adjon az Isten mindehhez továbbra is erőt, kitartást, és állítson e nemes ügy mellé mind több jószándékú, segítőkész embert.

Kovács Erzsébet


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 25. évfolyamának 3. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Hirdetés

Kövessen minket a Facebook és az Instagram oldalainkon.
Iratkozzon fel a Telegram csatornánkra is.
Legyen jól informált!