Kárpátalja | 2021. 01. 02. – 11:11 |
Nagy Bélával, a Kárpátaljai Református Egyház Diakóniai Osztályának igazgatójával beszélgettünk, akit évértékelésre kértünk fel.

2020 végén nem mindennapi évet zárunk. Járvány, karantén, határzár – mindez igencsak nehezítette az amúgy sem könnyű helyzetben élő népünk mindennapjait. Vajon hogyan sikerült megbirkózni a feladatokkal azoknak, akik mindenkor a rászorulókon, a bajbajutottakon próbálnak segíteni? Erről és hasonló kérdésekről beszélgettünk Nagy Bélával, a Kárpátaljai Református Egyház Diakóniai Osztályának igazgatójával, akit évértékelésre kértünk fel.

– Nem gondoltuk, hogy a 2020-as év ilyen megpróbáltatások elé állít bennünket. De hiszem, hogy ennek így kellett lenni, hisz Isten tudta nélkül egy hajszálunk sem esik le a fejünkről. Meg kellett állnunk ebben a rohanó világban, hogy átértékeljünk életünkben sok mindent. Isten most még inkább megmutatta, hogy mennyire szükség van az egymás iránti krisztusi szeretetre, hogy meglássuk a környezetünkben élő szenvedőt – kezdi beszélgetésünket Nagy Béla. – Hálás vagyok, hogy az Úr mindezidáig megőrzött bennünket, hogy adott erőt és küldött támogatókat, akiknek köszönhetően mi is segíthetünk.

– A mindennapi kenyérből, amiért naponta imádkozunk, nem mindig jut minden asztalra…

– Isten segítségével idén is közel ötezer embernek – rászorulóknak, öregek otthonának, egyházi iskoláinknak, óvodáknak, szociális konyháknak, református romaintézményeknek stb. – tudtunk rendszeresen kenyeret biztosítani. Ez köszönhető a kárpátaljai gazdáknak is, akik a Magyarok Kenyere program keretében jelentős mennyiségű búzával – amit mi lisztre cserélünk – járultak hozzá ahhoz, hogy az ebből készült kenyérrel örömet szerezzünk embertársainknak. Hálás vagyok, hogy tíz évvel ezelőtt elindult ez a program, amely összekapcsol bennünket határon innen és túl. Hála, hogy vannak, akik tudják: jobb adni, mint kapni. Szeretném kiemelni a verbőci gyülekezetet, ahonnan idén száz gazda juttatta el adományát a központba. Mi pedig ezt emléklappal és egy-egy szép cipóval köszöntük meg a közelmúltban. Egyébként nem a búza, vagy bármilyen más adomány mennyisége a fontos, hanem az, hogy együtt tudjuk Isten országát építeni.

– A szociális konyhájukat sikerült üzemeltetni?

– Kétszáznyolcvan embernek rendszeresen meleg ebédet főzünk, amit a koronavírus-járvány megfékezésére hozott szabályok betartásával juttatunk el a rászorulókhoz. Emellett a lehetőségeinkhez mérten igyekeztünk élelmiszercsomaggal segíteni a nehéz helyzetbe került családoknak, időseknek. Kétszázötven írásban benyújtott kérelemnek tudtunk eleget tenni, egyházkerületünk huszonöt gyülekezetének nehéz sorba került tagjának próbáltunk javítani életkörülményein élelemmel, ruhaneművel. Sajnos jóval több az igény, de hálás vagyok ezért a lehetőségért is.

– A diakóniai központ nem csupán reformátusokat, református intézményeket támogat.

– Ez természetes, hisz valamennyien Isten gyermekei vagyunk, s ha valaki rászorul a segítségünkre, nem nézhetjük vallási hovatartozását.

– A koronavírus-járvány miatt ebben az évben talán a szokottnál is több segítséget nyújtottak az egészségügyi intézményeknek.

– Ez a pandémia igencsak nehéz helyzet elé állította kórházainkat, orvosainkat. Köszönet a külföldi támogatóknak, akik megpróbáltak enyhíteni a gondokon, mi pedig igyekeztünk célba juttatni a felajánlott adományokat. Ezúttal is szeretnék valamennyiünk nevében hálás köszönetet mondani a doktoroknak, ápolóknak, minden egészségügyi dolgozónak, akik önfeláldozóan, becsülettel végezték és végzik felelősségteljes munkájukat. És köszönet a diakónusainknak is, akik ebben a nehéz helyzetben is lelkiismeretesen helytállnak, látogatják az egyedülállókat, betegeket.

– Ilyen helyzetben még nagyobb felelősség hárul a presbiterekre.

– Egyházkerületünk főgondnokaként arra kértem és kérem a gyülekezetek gondnokait, presbitertársaimat, hogy legyenek figyelmesek, vegyék észre környezetükben, ha valaki segítségre szorul. Ez egyébként minden keresztyén ember kötelessége. A szomszéd is sokat segíthet egy bevásárlással, egy tányér meleg étellel, sokszor egy jó szóval is. Most egészen konkrét gyakorlati jelentőséget nyer az ige: „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gal 6, 2). Egy másik ige meg azt mondja: „Aki másokat felüdít, maga is felüdül” (Péld 11, 25).

– Idén sikerült-e megszépíteni a legrászorultabbak karácsonyát?

– A szeretet ünnepét élelmiszercsomagjainkkal igyekeztünk számukra is szebbé tenni. Több mint négyezer csomagot tudtunk összeállítani. Azon is dolgozunk, hogy tüzelővel segítsük azokat, akiknek a kérvénye már régóta itt van. Nehéz időket élünk, de bízom a Jóistenben, hisz „mindeddig megsegített bennünket az Úr” (1Sám 7, 12), és hiszem, hogy ezután is megsegít. Ebben a reményben kívánok minden kedves olvasónak erőt, egészséget, békés, boldog új esztendőt!

– Köszönjük szépen, és legyen áldás további munkájukon, szolgálatukon!

Marton Erzsébet


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 24. évfolyamának 53. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Kövessen minket a Facebook és az Instagram oldalainkon.
Iratkozzon fel a Telegram csatornánkra is.
Legyen jól informált!


Hirdetés