| 2020. 11. 14. – 19:05 |

'56 a szolidaritás forradalma. Archív felvétel. Fotó forrása: Internet

Ezekben a napokban emlékezünk meg a dicsőséges 1956-os magyar forradalom és szabadságharc vérbe fojtásának hatvannegyedik évfordulójáról. Az akkori visszaemlékezésekből tudjuk, hogy az október 23-a utáni napokban a világ magyarsága a rádiók híreit hallgatva azért szurkolt, hogy az otthoniaknak sikerüljön kivívni az ország függetlenségét, november negyedikétől kezdődően, amikor a szovjet tankok bevonultak Budapestre, már minden jóérzésű lélek azon izgult, hogy az egyenlőtlen és kilátástalan küzdelem minél kisebb véráldozattal járjon. Emellett szüleink, nagyszüleink csodálattal adóztak a pesti felkelők halált megvető bátorságának. Ám az itteni nemzetrész tagjainak a szolidaritása a pesti srácokkal másban is megnyilvánult. Kárpátalja jó néhány településén elkezdték tevékenységüket az illegális csoportok.

Az Ungváron, Gálocson, Eszenyben, Kaszonyban, Nagyszőlősön működő szovjetellenes ifjúsági csoportok röplapokon, plakátokon azt követelték, hogy az oroszok hagyják békén a magyar népet, és haladéktalanul vonuljanak ki az országból. S hagyják el Kárpátalját is. 

Néhány fiatal tevőlegesen is segíteni akart a forradalmároknak. Azokban a vészterhes napokban indult útnak három fiatal benei legény, hogy Asztélynál az ott tapasztalható nagy nyüzsgést kihasználva átjussanak a határon. Éjszaka valamelyik lőszerszállító teherautóra felkapaszkodva, annak ponyvái alatt megbújva eljussanak a magyar fővárosba, s fegyvert fogjanak a forradalomért. Elképzelésüket ugyan nem sikerült végrehajtani, ám elszántságuk és együttérzésük a szabadságharcosokkal ma is példamutató. 

Egyébként nem lehetett tudomást nem venni arról, hogy mi történik a határ túloldalán, a messzi Budapesten. Beregvidéken tankok százai dübörögtek végig a határ felé vezető utakon... 

'56 a szolidaritás forradalma. Archív felvétel

Balladás sors jutott osztályrészül földiüknek, Bucsella Józsefnek, aki abban az időben sorkatonai szolgálatát töltötte a szovjet hadseregben, s aki miután Budapestre vezényelték és megtudta, hogy mi lesz a feladata, a parancsot határozottan megtagadta. 

– Én a magyar testvéreimre nem lövök. 

Rögtönítélő bíróság elé állították, amely golyó általi halálra ítélte. Ám egyik lövés sem bizonyult halálosnak. Évtizedeken át tartó szibériai száműzetés után került haza szülőföldjére…

A megyében tevékenykedő szovjetellenes ifjúsági csoportok tevékenységét elemezve gyakran felmerül a kérdés: miért éppen a fiatalok álltak ki oly határozottan a megszállókkal szemben? Sokan a fiatalságban amúgy is ott munkálkodó nagyfokú igazságérzettel, s azzal magyarázzák mindezt, hogy megtapasztalták, milyen kegyetlen és hazug az a rendszer, amelyben élniük kell. Mely lágereivel, erőszakos kolhozosításával, kulákpereivel tönkretette, megnyomorította sok szülő életét. A fiatalok joggal érezhették úgy, hogy mindezek ellen, és a saját jövőjük érdekében nekik kell cselekedniük. 

Emellett ugyanakkor elmondható, hogy valamennyi nemzedék képviselői nagyfokú szolidaritásról tett bizonyságot. Hiába történt a trianoni országcsonkítás és hiába zárták el vasfüggönnyel a Kárpát-medencében élő magyar nemzetrészeket. 

Kovács Elemér

Kárpátinfo hetilap

Hirdetés

Kövessen minket a Facebook és az Instagram oldalainkon.
Iratkozzon fel a Telegram csatornánkra is.
Legyen jól informált!


Hirdetés