A talajtakarás – mulcsozás – kedvező körülményeket teremt a talajélet számára. Sza­bályozza a talaj hőháztartását, védelmet nyújt a túlzott felmele­gedés és az erős fagyok ellen. A takaróréteg csökkenti a párol­gást, megtartja és fokozatosan adja át a talajnak a harmatot és az esőt. Nagy esőzéskor megóvja a földet az eliszaposodástól, a te­rület hamarabb járhatóvá válik. Az elkorhadt mulcs pótolja a talaj tápanyagainak egy részét, meg­akadályozza a gyomosodást. Alatta felélénkül a talajélet, fel­szaporodnak a hasznos mikroor­ganizmusok és a giliszták. A kedvező körülmények között a talajbaktériumok hatékonyab­ban munkálkodnak, a talajban nő a felvehető nitrogén-, foszfor-, kálium- és egyéb ásványianyag-­tartalom, több szén-dioxid kelet­kezik.

A mulcsozott, tápdús talajban élő növények életfeltételei igen kedvezőek.

A frissen ültetett pa­lánták gyorsabban erednek és fejlődnek, a növények erősebbek, a kórokozókkal és a kártevőkkel szemben ellenállóbbak lesznek, csökken a növényvédelmi mun­ka. A takart felületen termelt zöldség és gyümölcs kevésbé szennyeződik, piacosabb. Nem ajánlott azonban a talajtakarás rosszul szellőző, nehéz, hideg, kö­tött agyagtalajokon, valamint mélyfekvésű, időnként vízzel borí­tott, vagy pangóvizes területeken.

Takarásra a ter­mészetes vagy a komposztált álla­potú növényi eredetű anyagokat javasoljuk.

Megengedett a színezet­len papír is, ami előbb-utóbb be­lekorhad a talajba. Tiltott azon­ban a PVC-fólia, és mindenféle peszticiddel szennyezett anyag.

• Legértékesebb takaró­anyag a széna, a levágott gyep. Fonnyasztott vagy szárított álla­potban használjuk, mert vasta­gabb rétegben a nyers fű könnyen penészedik.
• A szalmák közül gyorsan bomlik a zabszalma, amelynek szén-nitrogén aránya is kedvező. Az árpaszalmát hegyes toklászai miatt a csigák elkerülik, és a bú­zaszalma lebomlási ideje is hosszabb.
• A kukoricaszárat és -csut­kát csak aprítva használjuk. Szénben gazdag, ezért keverjünk közé nitrogénben dús anyagokat, azaz szecskázott borsó- vagy csillagfürtszalmát, hajdinahü­velyt, érett trágyát vagy kom­posztot, esetleg – drága megol­dásként – szárított, aprított lucernaszénát. Körülbelül tíz centi­méter vastag rétegben terítsük szét.
• A félig érett komposzt a leg­jobb minőségű takaró, bőven ad tápanyagokat a talajnak. Öt centiméter vastagon takarjunk vele.
• A forgácsot, a fűrészport, a fakérget 3-5 cm-es vastagságban szórjuk ki, de főként csak az utak­ra, mert sok csersavat tartalmaz­nak és visszafogják a növények fejlődését. Ezek az anyagok ugyancsak nitrogén-kiegészítésre szorulnak.
• Az avart és a lombot feltétle­nül aprítsuk, különben levegőtlen réteget képez a talaj felszínén és bomlása is lassúbb.

A takaróanyag a talajok pH-jának kismértékű változtatására is alkalmas.

Lúgos hatású (alkali­kus) mulcsanyag: a gyümölcsfák, az akác, a vadgesztenye, valamint a dió és a bodza levele (ez utóbbi kettő jó egérriasztó). Kerti hulla­dékok közül a bükköny, a borsó, a bab és a burgonya szára.

Savas hatású talajtakarók a fű­kaszálék, a fekálkomposzt, az alom, a mezei zsurló, a platán-, a tölgy-, a cseresznyelomb, a fe­nyőtű, a hagymahéj és a gyü­mölcstörköly.

Házikerti körülmények között illetve úgyszólván valamennyi kerti­ konyhai hulladékot alkalmassá tehetjük a talajtakarásra.

A leka­szált füvet szárítsuk, a nagyobb leveleket, szárakat (káposztafé­lék, sárgarépa, tök, hagyma, vi­rágfélék hulladéka), ágakat – ahogy a komposztkészítéshez is – daraboljuk. Minden felesleges – másként szemétre kerülő – zöld anyagot felhasználhatunk, még a virágzás előtt kihúzott gyomo­kat is.

Tápanyagdús takaróréteget ad a szárított csalán, a zsurló, a feke­te nadálytő, a ricinus és a páf­rányfélék.

Gyógymulcs a fokhagyma, a csalán, a büdöske, a körömvirág, a sarkantyúka, a vöröshagyma és a torma szárából készített ta­karó.

Az utakra hosszabb idő alatt lebomló mulcsot tegyünk, fűrész­port, háncsdarabokat, forgácsot, aprított szalmát, fás részek nyesedékét, tőzeget.

Az utóbbi években gyakran takarják a talajt műanyag fóliák­kal. Ezek valóban megakadályozzák a gyomosodást, és a talaj nedvességtartalmának elpárolgását, de a talajélet élénkítését nem segítik, nem gazdagítják a talaj tápanyagtartalmát és többnyire nem bomlanak el, azaz szennye­zik a környezetet. Mindamellett drágák is. Miért használunk mű­anyagot, ha gazdaságunkban természetes anyag is rendelkezés­re áll?

Bodnár István
kertészmérnök, Nagybakta