A talajtakarás – mulcsozás – kedvező körülményeket teremt a talajélet számára. Szabályozza a talaj hőháztartását, védelmet nyújt a túlzott felmelegedés és az erős fagyok ellen. A takaróréteg csökkenti a párolgást, megtartja és fokozatosan adja át a talajnak a harmatot és az esőt. Nagy esőzéskor megóvja a földet az eliszaposodástól, a terület hamarabb járhatóvá válik. Az elkorhadt mulcs pótolja a talaj tápanyagainak egy részét, megakadályozza a gyomosodást. Alatta felélénkül a talajélet, felszaporodnak a hasznos mikroorganizmusok és a giliszták. A kedvező körülmények között a talajbaktériumok hatékonyabban munkálkodnak, a talajban nő a felvehető nitrogén-, foszfor-, kálium- és egyéb ásványianyag-tartalom, több szén-dioxid keletkezik.
A mulcsozott, tápdús talajban élő növények életfeltételei igen kedvezőek.
A frissen ültetett palánták gyorsabban erednek és fejlődnek, a növények erősebbek, a kórokozókkal és a kártevőkkel szemben ellenállóbbak lesznek, csökken a növényvédelmi munka. A takart felületen termelt zöldség és gyümölcs kevésbé szennyeződik, piacosabb. Nem ajánlott azonban a talajtakarás rosszul szellőző, nehéz, hideg, kötött agyagtalajokon, valamint mélyfekvésű, időnként vízzel borított, vagy pangóvizes területeken.
Takarásra a természetes vagy a komposztált állapotú növényi eredetű anyagokat javasoljuk.
Megengedett a színezetlen papír is, ami előbb-utóbb belekorhad a talajba. Tiltott azonban a PVC-fólia, és mindenféle peszticiddel szennyezett anyag.
- Legértékesebb takaróanyag a széna, a levágott gyep. Fonnyasztott vagy szárított állapotban használjuk, mert vastagabb rétegben a nyers fű könnyen penészedik.
- A szalmák közül gyorsan bomlik a zabszalma, amelynek szén-nitrogén aránya is kedvező. Az árpaszalmát hegyes toklászai miatt a csigák elkerülik, és a búzaszalma lebomlási ideje is hosszabb.
- A kukoricaszárat és -csutkát csak aprítva használjuk. Szénben gazdag, ezért keverjünk közé nitrogénben dús anyagokat, azaz szecskázott borsó- vagy csillagfürtszalmát, hajdinahüvelyt, érett trágyát vagy komposztot, esetleg – drága megoldásként – szárított, aprított lucernaszénát. Körülbelül tíz centiméter vastag rétegben terítsük szét.
- A félig érett komposzt a legjobb minőségű takaró, bőven ad tápanyagokat a talajnak. Öt centiméter vastagon takarjunk vele.
- A forgácsot, a fűrészport, a fakérget 3-5 cm-es vastagságban szórjuk ki, de főként csak az utakra, mert sok csersavat tartalmaznak és visszafogják a növények fejlődését. Ezek az anyagok ugyancsak nitrogén-kiegészítésre szorulnak.
- Az avart és a lombot feltétlenül aprítsuk, különben levegőtlen réteget képez a talaj felszínén és bomlása is lassúbb.
A takaróanyag a talajok pH-jának kismértékű változtatására is alkalmas.
Lúgos hatású (alkalikus) mulcsanyag: a gyümölcsfák, az akác, a vadgesztenye, valamint a dió és a bodza levele (ez utóbbi kettő jó egérriasztó). Kerti hulladékok közül a bükköny, a borsó, a bab és a burgonya szára.
Savas hatású talajtakarók a fűkaszálék, a fekálkomposzt, az alom, a mezei zsurló, a platán-, a tölgy-, a cseresznyelomb, a fenyőtű, a hagymahéj és a gyümölcstörköly.
Házikerti körülmények között illetve úgyszólván valamennyi kerti konyhai hulladékot alkalmassá tehetjük a talajtakarásra.
A lekaszált füvet szárítsuk, a nagyobb leveleket, szárakat (káposztafélék, sárgarépa, tök, hagyma, virágfélék hulladéka), ágakat – ahogy a komposztkészítéshez is – daraboljuk. Minden felesleges – másként szemétre kerülő – zöld anyagot felhasználhatunk, még a virágzás előtt kihúzott gyomokat is.
Tápanyagdús takaróréteget ad a szárított csalán, a zsurló, a fekete nadálytő, a ricinus és a páfrányfélék.
Gyógymulcs a fokhagyma, a csalán, a büdöske, a körömvirág, a sarkantyúka, a vöröshagyma és a torma szárából készített takaró.
Az utakra hosszabb idő alatt lebomló mulcsot tegyünk, fűrészport, háncsdarabokat, forgácsot, aprított szalmát, fás részek nyesedékét, tőzeget.
Az utóbbi években gyakran takarják a talajt műanyag fóliákkal. Ezek valóban megakadályozzák a gyomosodást, és a talaj nedvességtartalmának elpárolgását, de a talajélet élénkítését nem segítik, nem gazdagítják a talaj tápanyagtartalmát és többnyire nem bomlanak el, azaz szennyezik a környezetet. Mindamellett drágák is. Miért használunk műanyagot, ha gazdaságunkban természetes anyag is rendelkezésre áll?
Bodnár István
kertészmérnök, Nagybakta
Hirdetés
Hirdetés