A kajszibarackfák egyik legsúlyosabb betegsége a fitoplazmás pusztulás. Általánosságban a fák közel 10%-a évről évre gutaütésszerűen elpusztul. Egyes ültetvények rövidebb-hosszabb ideig mentesek maradnak a betegségtől, míg másokban ez az arány akár a 25-30%-ot is elérheti.
A gyökerekben telel
A betegség kórokozója a csonthéjasok európai sárgulása fitoplazma (angol nevén European Stone Fruit Yellows; rövidítve ESFY). A fitoplazmák sejtfal nélküli, mesterséges táptalajon nem tenyészthető baktériumok, életük a növényekben kizárólagosan a háncsszövetekhez kötött, ahol az asszimiláció termékei révén tápanyagban gazdag környezetet találnak szaporodásukhoz és terjedésükhöz.
Mai ismereteink szerint a kajszi háncsszövetei télen sem pusztulnak el 100%-ban, ezért a kórokozó egész évben megtalálható a fák föld feletti részeiben, de tömegesen a gyökerekben telel át. Tavasszal az új háncsszövetek alatt képződésekor megkezdődik a gyökérben áttelelt fitoplazmák fölfelé terjedése. Ezzel párhuzamosan a kórokozó fitoplazma vektora, a szilvalevélbolha (Cacopsylla pruni) is megérkezik a fenyőfélékről a kajszira és szívogatása során fertőzi a háncsszöveteket.
A fitoplazmás pusztulással tehát a jövőben is komolyan kell számolnunk, és mindent meg kell tennünk, hogy megelőzzük a további terjedését. A tudomány mai állása szerint rendkívül szigorú technológiával a betegség megelőzhető.
Ez azonban a faiskolai anyafáktól egészen az ültetvények védelméig kell, hogy kiterjedjen.
A háncsszövetben él
Legelőször a levelek és hajtások rendellenes elváltozásai figyelhetők meg. Attól függően, hogy a fa fertőzöttsége kezdeti vagy előrehaladott állapotban van, kétféle levéltünetet figyelhetünk meg. A fertőzés kezdetén a levelek kúposan kanalasodnak, szövetük eleinte haragoszöld, merev, kézzel morzsolva törékeny. Az előrehaladott betegségben szenvedő fák levelei viszont sárgák, néha kanalasok és sokszor lelógnak, fonnyadtak. A kanalasodás kezdetben csak egy ágon, később az egész fán kialakulhat, attól függően, hogy a fitoplazma milyen mértékben árasztotta el a fát.
Sokszor a hajtásvégeken a rügyek pikkelyszerűen, szorosan egymás mellett sorakoznak, később a beteg vesszők végei elszáradnak és tavasszal nem hajtanak ki.
A kórokozó fitoplazma kizárólag a háncsszövetben él. Ha a kérget lehántjuk, akkor a háncsszövetben világosbarna pusztuló foltokat figyelhetünk meg. A háncs körkörös pusztulása esetén, legtöbbször tavasszal, terméskötés után a fa gutaütésszerűen hirtelen elpusztul. A fitoplazmás pusztulásra jellemző, hogy sohasem kíséri mézgaképződés, ezáltal könnyen elkülöníthető a Pseudomonas syringae baktérium és a különböző gombák által okozott fertőzésektől.
Ha az előző évben már károsodott a háncsszövet, a tél folyamán, a fagyok beállta előtt már decemberben, vagy tél végén februárban rendellenesen kihajthatnak, esetleg virágozhatnak a fák. A rákövetkező kisebb fagyok következtében ezek a fák természetesen elpusztulnak. Nálunk ez a jelenség sokkal ritkábban alakul ki, mint a tőlünk délebbre fekvő országokban. Ettől a korai kihajtástól függetlenül, a fitoplazmáktól károsodott fák igen érzékenyek a téli fagyokra és a szigorú teleket követően a kihajtás után tömegesen elpusztulnak. A betegség tünetei az alanytól és a nemestől függően is változhatnak. A Magyarkajszi fajtakörbe tartozó fákon a betegség jellegzetes tünetei kevésbé érzékelhetők, mint más fajtákon.
Levélbolha terjeszti
A szilva-levélbolha közvetlenül nem okoz számottevő kárt, rendkívül veszélyes azonban, mint a fitoplazma átvivője. A kifejlett egyedek a beteg fákon szívogatva veszik fel a növényből a fitoplazmákat. Júliusban áttelepszenek a fenyőfélékre (elsősorban a lucfenyőre) és ott töltik a telet. Kora tavasszal, a vegetáció megindulásakor visszatelepednek a kajszira és más csonthéjasokra.
Ekkorra már a bolhák igen fertőzőképesek és szivogatásukkal bejuttatják a fitoplazmát a kajsziba. A közelmúltban PCR-rel Magyarországon is sikerült bizonyítani, hogy a csonthéjasokra visszatelepülő bolhák fitoplazmával fertőzöttek.
A március elején visszatelepedett imágók a kajszin párosodnak és rövid időn belül lerakják a tojásaikat. A tojásokból kikelő lárvák, majd az újonnan kifejlődő imágók június végéig szívogatnak. Júliusban az ez évi imágók elhagyják a kajszit és megint a fenyőkön telelnek.
A lárvák és az új imágók fertőzöttek lehetnek ugyan, de a bennük lévő fitoplazmák mennyisége még nem elég ahhoz, hogy komoly fertőzési forrásként jöhessenek szóba. Az ősz és a tél folyamán azonban felszaporodnak bennük a fitoplazmák, az áttelelt imágók tehát igen hatásosan terjesztik a betegséget.
A bolhának egy nemzedéke van, és kizárólag a csonthéjasokon és a fenyőkön él. A fitoplazma és a vektor is gyakorlatilag csak a csonthéjasokon szaporodik. A telelőhelyen kívül egyiknek sincs a csonthéjasokon kívül más gazdanövénye.
A betegség a bolhákkal történő fertőzés mellett elsősorban a szaporítóanyaggal kerülhet az ültetvényekbe. A faiskolából kikerülő fertőzött oltványok valószínűleg a látensen fertőzött anyafákkal hozhatók összefüggésbe.
A betegség maggal nem terjed, tehát a magvetésekből származó alanyok elvileg mentesek a fitoplazmától. Ám ha a szemzéshez használt szemzőpajzsok fertőzött anyanövényről származnak, akkor hamarosan az alany és a nemes is fertőzött lesz.
Modern készítmények
A kémiai védekezést kora tavasszal (márciusban) még a virágzás előtt célszerű lenne elkezdeni. A virágzás alatt is lehet permetezni a méhek károsítása nélkül, a modern méhkímélő készítmények hatásosan pusztítják a bolhákat.
Ha a betegség már megjelent az ültetvényben, akkor a fertőzött fákat gyökerestül távolítsuk el. Rendszeresen irtsuk a fák tövénél kihajtó gyökérsarjakat, ugyanis, különösen a szilvaalanyok, a vektorok kedvenc fészkelési helyei. A kajszisok közelében lévő vadszilvákat, különösen a kökényeket semmisítsük meg, mert a szilva-levélbolha előszeretettel tanyázik rajtuk.
Reménykeltők azok a hazai és francia kísérletek, amelyek során patogenitásukat vesztett fitoplazmatörzsekkel immunizálják a kajszifákat a faiskolai termesztés során. A módszer hatásossága és több mint 20 éves sikeres kísérleti eredményei ellenére az EU-ban egyelőre nem vezethető be, mert a keresztvédettséget adó törzset molekuláris módszerekkel egyelőre nem tudjuk megkülönböztetni a patogén törzsektől. A gyors ütemben megvalósuló új szekvenálási eljárások segítségével a közeljövőben ez is tisztázódik. Létezik azonban már olyan technológia, amelynek szigorú betartásával csökkenthető a kártétel nagyságrendje.
Bodnár István
kertészmérnök, Nagybakta
Hirdetés
Hirdetés