Origo
Döbbenetes barlangi rituálé lehet a világ legrégebbi hagyománya
Döbbenetes barlangi rituálé lehet a világ legrégebbi hagyománya


A több mint 10 ezer évvel ezelőtt parázsló tüzek elszenesedett maradványaiban a régészek bizonyítékot találtak: a legrégebben fennmaradt barlangi rituálé nyomaira bukkantak. Ezt a rituálét az ausztrál őslakosok nemzedékei osztottak meg egymással az utolsó jégkorszak vége óta, egészen napjainkig.

Eddig ismeretlen barlangi rituálé gyakorlatát tárták fel

Az úgynevezett GunaiKurnai őslakosok ősi földjei az ausztrál Alpok lábánál fekszenek, egy sziklatömbökkel és mészkőbarlangokkal tarkított alpesi területen Délkelet-Ausztráliában, és délnyugatra a viktoriánus partokig húzódnak. Ahogy arra a szakemberek emlékeztetnek, ezeket a barlangokat ez a népcsoport nem menedéknek, hanem a mulla-mullung néven ismert mágiát gyakorlók félreeső menedékhelyeként használta. És bár a néprajzkutatók már az 1800-as években dokumentálták ezeket, ám

az 1970-es években a barlangokat vizsgáló régészek figyelmen kívül hagyták őket, mivel a mágikus rituálék nem illettek bele a barlangok főző- és alvóhelyként való, főként világi értelmezésébe.

Most a GunaiKurnai néppel együtt dolgozó régészek egy csoportja két miniatűr tűzrakóhelyet tárt fel és írt le, amelyeket mészkősziklák öveznek, és amelyekben egy-egy, az oldalágaktól megfosztott és zsírszövetekkel bekent Casuarina fából készült rúd található - írja az origo.hu.

A Nature Human Behavior folyóiratban publikált tanulmány szerint 19. századi ausztráliai néprajzi beszámolók már írtak ezekről a rituálékról, amelyeket egy nagyra becsült „orvos” a közösség többi tagjától távol, barlangokban végzett.

Néhány európai beszámoló úgy írt erről, mint aki „megbabonázott” vagy „gyógyított ... a bűbájtól”, és olyan tárgyakról mesél, amelyeket a kiszemelt áldozatról levágtak vagy megérintettek, majd egy fadarabhoz erősítettek és elégettek valamilyen emberi vagy állati zsírral együtt.

A Monash Egyetem régésze, Bruno David, a GunaiKurnai elder Russell Mullett és kollégáik most bizonyítékot találtak erre a gyakorlatra, mélyen a Cloggs-barlangban. Az itt található tűzrakóhelyeket feltehetően nem sokkal az utolsó használatuk után gyorsan betemették a mintegy 10-12 ezer évvel ezelőtti üledékek, amelyek az utolsó jégkorszak végére és a holocén, a jelenlegi geológiai korszakunk kezdetére nyúlnak vissza. Ráadásul a két tűzrakóhely szinte teljesen megegyezik, ám a csapat kormeghatározása szerint ezer év különbséggel építették és használták őket.

Máig fennmaradtak a hagyományaik

A 2020-ban feltárt tűzhelyek és a faeszközök évezredek óta láthatatlanok maradtak. Ez valószínűtlenné teszi, hogy a rituálé elhagyott maradványait a barlangba érkező „naiv” jövevények láthatták és lemásolhatták volna, ami alátámasztja azt, hogy a GunaiKurnai nép hagyományait legalább 10 ezer éve szóban osztják meg egymással.

A mind a tűzhelyek, mind a fából készült leletek „túléléséhez” hozzájáruló tényezők sora páratlan betekintést nyújt a népcsoport elbeszélő hagyományainak fennmaradására. Ezek az eredmények nem az ősi gyakorlatok emlékezetéről szólnak, hanem a tudás gyakorlatilag változatlan formában történő továbbadásáról, egyik nemzedékről a másikra, mintegy ötszáz generáción keresztül

– írja Bruno David a közzétett tanulmányban, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz.

A gyarmati kifosztás és elutasítás évszázadai után a régészek (és más tudósok) közben elkezdtek tanulni Ausztrália első nemzeteinek népeitől, hagyományos tudásukat beépítve a tudományos elemzésekbe, hogy gazdagítsák és erősítsék az eredményeiket. Ezek a gyakran genetikai történelemből származó elemzések megerősítik azt, amit az őslakosok mindvégig tudtak, és amit a szóbeli hagyományokon keresztül továbbra is állítottak: hogy mély kapcsolatokat tartanak fenn őseik földjével.


 


Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek


Forrás