Kárpátinfo hetilap




„Légy kegyelmes, Uram, lásd meg, mily nyomorult lettem gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából, hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet.” (Zsoltár 9, 14–15)

Különös örömmel olvasom Dávid zsoltárait, imáját, dicséreteit. Mindig bizalmasan, nyíltan és őszintén beszélt Istennel. Mert panaszkodni, kimondta azt, amit a szívében érzett. Többször odaállt Isten elé és kérdezte: „Miért?” „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” „Meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok?” „Így hát mit várhatok, Uram?” „Miért feledkeztél meg rólam?” „Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség?”

Miért? Miért? – kérdezi számtalanszor. Kimondja félelmét, haragját, még azt is, amikor rosszat kíván, megbüntetést kíván az ellenségének. Őszinte, mindig tisztelettel és alázattal közeledik Istenhez.

Dávid féli és szereti, tiszteli Istent, de nem fél őszintén elmondani érzéseit, indulatait, kéréseit. Tudja, érzi, hogy nyomorult ember csupán. Vannak gyűlölői, ellenségei, de azt is tudja, hogy ő nem ártatlan, vétkezett és ezért bocsánatot kér.

A legtöbb mai ember nem fél Istentől és nem tiszteli. Takarja, tagadja, titkolja a bűneit. Vagy megszépíti, selyembe, bársonyba öltözteti. Azt állítja, hangoztatja, mondja, sőt, azzal védi a bűneit, hogy „Isten a szeretet! Isten minden bűnt megbocsát! Isten szívének szeretete nagyobb, mint a törvénye!” Hiszem, vallom én is! De ez nem ment fel engem a bűneim alól! 

Sokan gyakorolnak olyan bűnt, amiről pontosan tudják, hogy halálos bűn! Igaz, minden bűn halálos, a kis hazugság éppen úgy, mint a bankrablás. Vagy a válás, az abortusz, a perverz élet. „Azért én hiszek Istenben, Ő is szeret engem!” – mondod. Micsoda szemtelen magatartás ez! Tulajdonképpen kik azok, akik ilyen hangot megengednek maguknak? Biztos, hogy nem ateisták! Mert őket nem érdekli Isten, és nem törődnek azzal, hogy mi a bűn, mi nem. Sajnos nem a világi emberek beszélnek így, hanem azok, akik keresztyénnek gondolják magukat. Sok egyházban, sok helyen liberális teológiát is megengednek, elfogadnak, sőt hirdetnek. Liberalizmussal nem tudják megmenteni, megtartani, boldoggá tenni az embereket!

Isten törvénye fontos, mert érettünk van, minden isteni parancsolat véd minket, életmentő. Tudomásul kell venni, hogy minden bűnnek ára van! A bűn zsoldja halál.

Dávid kérdezte Istent, panaszolta, kimondta a kínjait, fájdalmát őszintén, de nem merészkedett ilyen messzire, nem viselkedett így, nem használta Isten türelmét, szeretetét és kegyelmét a saját bűneinek a gyakorlására.

A mi Megváltónk kaput, utat nyitott a teremtő Atya Isten felé. Számomra, számodra, minden bűnös ember számára ez így igaz! De ez nem jelenti azt, hogy Istennel haverkodni is lehet. „Te úgy is jó vagy, mit számít, ha én vétkezek ma, megbocsátasz, mert szeretsz és kész!”

Nem kész, nincs elrendezve a bűnöd! Minden bűn halálos, mert Jézus meghalt a bűnöd miatt! Igen, a te és az én bűnöm miatt! A bűneink szögezték Őt a kereszthez! Jézus emberi testben szenvedett miattad, miattam! Minden bűnöd, bűnöm fájdalmat okozott neki! Nagy árat fizetett Jézus a kegyelemért! Kérhetem, kérheted bűnbánattal, hogy kegyelmezzen, de nem vétkezhetek, nem bűnözhetek, mondván: Isten majd úgyis megbocsát!

Dávid alázattal könyörög Istenhez. Számtalanszor mondja, írja: „Légy kegyelmes, Uram, lásd meg, mily nyomorult vagyok!” Az 50. zsoltárban csodálatos az Istenről való látása, elképzelése és ismerete, prófécia, üzenet minden mai ember számára, a mi számunkra is. „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. A bűnösöknek pedig ezt mondja Isten: Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd a feddést, és elveted igéimet! Ha tolvajt látsz, vele cimborálsz, és a paráznákkal tartasz. Szádból gonosz beszéd jő ki, nyelved csalárdságot sző. Ahol csak vagy, testvéred ellen beszélsz, anyád fiát is bemocskolod. Ilyeneket csinálsz és én hallgassak? Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te? 

Megfeddelek, és mindezt szemedre vetem! Értsétek meg ezt ti, akik elfeledkeztek Istenről, külön elragad menthetetlenül! Aki hálaadással áldozik, az dicsőit engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.” (Zsolt 50, 15–23)

Isten jó Isten, de nem néma, nem vak és nem lehet vele játékot űzni!... Ő igaz és szent, a bűnt nem tűri! Csak alázattal, bűnbánattal közeledhetünk Istenhez, megváltó Jézusunkhoz.

Isten szabadítást, kegyelmet, áldást ad, mert szeret. De a kegyelem nem hever a porban!  A kegyelemért, Jézus meghalt. Érted és értem meghalt. Mert nagyon-nagyon szeretett, mert néki kedves az életed, az örök életed! Semmit nem tudunk fizetni, adni érte. Szívedet kéri, bűnbánó szívedet kéri az Úr Jézus. A halálból akar felemelni, az ellenség karmaiból akar megszabadítani, „hogy elbeszélhesd dicső tetteit”!

Csak bűnbánó szívemet hozhatom neked, Megváltóm. Tisztíts meg, kérlek, mossál meg szent véreddel! Köszönöm a kegyelmet, szeretetedet, az örök életet. Ámen.

(Morzsák 5., 2010)   

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella


 


Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek