Kárpátinfo hetilap




„Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott néktek, úgy tegyetek ti is.” (Kolossé 3, 13)

Nekem van panaszom éppen elég! Elsősorban magam ellen, de bőven van panaszom másokra is. Hála Istennek, tudok megbocsátani, de sajnos, hamar haragra lobbanok, ezt szégyellem, sajnálom és küzdök ellene. Védekezhetnék és mondhatnám: ilyen a természetem, ezt örököltem. Nem védekezem, mert tudom, hogy az örökölt bűneim, hibáim, ha vannak, azok is eltöröltetnek Jézus vére által. Nekem kell őrt állítanom a szívem kapujába, nekem kell jobban vigyáznom érzéseimre, indulataimra! 

Igen, tudok megbocsátani, de nem tudok felejteni. Nem akarom raktározni, tudatosan őrizni a másokról alkotott véleményemet, keserűségemet, a tartozásaikat, a rossz emlékeimet. De bevallom, hogy emlékezem. S az a baj, hogy engedem, hogy az emlékekkel együtt felszabaduljon bennem az indulat, a harag stb. 

Az emlékezést fékezni kell, ellenőrzés alatt kell tartani. Nem uralkodhat szívem, lelkem felett egy régi emlék, egy keserű vagy fájdalmas tapasztalat, sérelem! Magunktól nem tudjuk megfékezni, de Isten Szent Lelke ad erőt, hogy megnyugodjunk, elcsendesedjünk, és ne fájjon az emlék, a sérelem, az igazságtalanság.

Ha nem bocsátok meg, nem is tudom elviselni a fájdalmat, a feszültséget. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy holnapra elfelejtem, de a megbocsátással felszabadítom szívemet a haragtól, indulattól, gyűlölettől, a bosszú vágyától. Magunknak, magunktól erre nincs erőnk. Isten adhat győzelmet a saját érzéseink, indulatunk, természetünk felett.

Nem érthetem, de csodálom a szent Isten jóságát és szeretetét, aki eltűri az én botladozó életemet. Nem veri fejemhez a múltam bűneit, mehetek Hozzá, kérhetek bocsánatot ugyanazért a bűnömért mindig és mindenkor.

Miért ilyen az Isten? Mert Ő szeret, mert Ő a szeretet! 

Kérdezem sokszor: Uram, miért szeretsz engem? Nem vagyok sem jó, sem szent, én csak próbálkozom naponként. Nem tudok szentté válni. Nem tudja senki az én benső küzdelmeimet, az emberek nem ismerik a harcaimat. Igen, eszembe jut a sok szenvedés, emberi gonoszság, amit átéltem, megláttam, és ha nem vigyázok, ha nem vagyok éber és szigorú magammal, akkor az emlékektől felmegy a pumpám azonnal… Olyan jó lenne szabadnak lenni! Mikor fogok felszabadulni, lehet meggyógyulni ezekből? 

Igen, lehet!

Biztosan tudom, hogy Isten tanítása, szava, igéje védhet meg, gyógyíthat meg. Igyekszem állandó kapcsolatban lenni az Úrral. Imádkozom, olvasom és főleg tanulmányozom az igét. Boldog és szabad vagyok az Úr Jézus közelében, gyönyörködöm csodáiban. 

Rávezetett Isten, hogy sok esetben a rossz emlékek felidézése a kísértő, a sátán munkája, eszköze. Mert az a célja, hogy felingereljen, kiborítson az emlékekkel, ne is próbáljam szeretni azokat, akik megbántottak, fájdalmat okoztak, veszítsem el az örömömet, békémet, nyugalmamat! S ha sikerült felbosszantani az emlékekkel, akkor meg vádol: „Na, látod, ilyen vagy te, mit ér a te imádkozásod, az igeolvasás, nem jutsz vele semmire! Ez a te természeted, és nyugodj bele! Harcolj az igazadért, ne hagyd abba!” Mit tehetek ilyenkor? Énekelek, vagy felteszek egy szép kazettát vagy CD-t, és dicsőítem az Urat én is, az énekesekkel együtt. Perceken belül eltakarodik a sátán még a környékről is!

Szokásom ráparancsolni a kísértőre: távozz tőlem, sátán, én Jézusé vagyok! Az ördöggel nem szabad és nem lehet alkudozni! El kell utasítani azonnal, amikor érzem, hogy környékez!

Nehéz elviselni azt, aki melletted van, naponta találkozol vele és úgy érzed, hogy szenvedsz tőle. Gond ez a házasságban, munkahelyen, iskolában, családban, rokonságban. Mi a megoldás? Haragtartás? Veszekedés, elválás?

Békülj meg, bocsáss meg te! Igyekezz a békesség megtartására, őrizd a nyugalmat. Vedd észre, lásd meg és értékeld a legkisebb jót a másikban! Vizsgáld meg magadat, adtál-e okot, mondtál, vagy tettél-e olyat, ami kiválthatta a haragot, a rosszat ellened! A belátás fél gyógyulás, a bocsánatkérés – egész gyógyulás. Segítsen ebben, Isten!

Megtörténik, sajnos, hogy a lelki közösségben is kialakul olyan kapcsolat vagy állapot, amikor nem tudják elszenvedni egymást a tagok. Nagyon szomorú ez! Ha komolyan vesszük Isten parancsát, akkor nem szabad megtűrni sem magunkban, sem a közösségben az ellenszenvet, haragot.

„Szívembe zárom a Te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsolt 119, 11) Forgassuk szívünkbe Isten szavát, gyönyörködjünk benne és mondjuk el sokszor, ismételjük el, ha megtanultuk!

Minden érzés, indulat felett győzhetünk a Szentlélek segítségével!

Kérlek, kedves Olvasóm, kérd te is, és Ő jön, segít, vigasztal, támogat, betölt örömmel, erőt ad és bölcsességet a győzelemhez!

Mi Atyánk, én drága jó Atyám, az Úr Jézus Krisztus által! Bocsásd meg az én vétkeimet, amiként én is megbocsátom az ellenem vétkezőknek.

Áldalak, drága Megváltóm, hogy Te még most is szeretsz! Nem érdemlem, de kegyelmeddel takarod be napjaimat. Köszönöm a benső szabadságot, békességet, örömöt, amit igéd tanítása, a Szentlélek által kapok. Maradj velem, Uram, ha az ördög megkísért! Segíts, taníts védekezni! Szeretetet, megbocsátást adj szívembe! Dicsérem drága nevedet, szeretlek, Uram! Ámen 

(Morzsák 5., 2010)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella


 


Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek