Kárpátinfo hetilap




„A te parancsolatodra levetem a hálót. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be: szakadozott az ő hálójuk. Intének azért társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsüllyedének.” (Lukács 5, 5–7)

Még jó, hogy más hajók is ott voltak üresen a Genezáreti-tó partján. De az még jobb, hogy a váratlan, hatalmas halrakománytól egyik hajó sem süllyedt el. Nem merülhet el az a hajó, amelyikre Jézus tekintete vigyáz! 

Csoda történt, hatalmas csoda. Kétezer év múlva is beszélnek róla az emberek a világ minden részén, az egész földkerekségen. Ennek a csodának meg kellett történni! Egy még nagyobb csoda vette kezdetét ezeknek a halászembereknek az életében, különösen Simon életében! Megismerte Jézust, a Mestert. Az ő hajóját választotta ki, és belépett a hajójába, és onnan tanította az embereket. Ó, Simon, ha tudta volna, hogy ki az, aki a hajóját kéri, aki belép az ő hajójába!

Hányszor kérte a te „hajódat” Jézus, kedves Olvasóm? Hányszor akart belépni az életedbe, otthonodba? Hányszor akart csodát tenni életedben? De te nem hívtad be, vagy talán nem engedted be a „hajódba”.

Sajnos mi nem tudjuk elfogadni, megérteni, hogy Istennek minden ember élete fontos, minden élettel terve van! A te életeddel is terve van! Mielőtt megszülettél, már jót tervezett felőled. A jó nem a gazdagság, nem a szépség, de még nem is a kifogástalan egészség. Jó az, ha a te „hajódba”, életedbe áldással beléphet Jézus! 

Nem véletlenül és nem céltalanul lettünk, születtünk erre a világra. A Teremtőnek sokkal nagyobb, szebb a célja az életeddel, életemmel, mint azt mi elképzeljük! Mi beleszürkülünk a poros hétköznapokba. Küzdünk, valamiért, amiért nem is kellene küzdenünk, mert Isten ingyen, szeretetből nekünk akarja ajándékozni.

Simon egész éjjel fáradozott, küzdött a hullámokkal, a víz sötét mélységével, húzta-vonta a nehéz hálót – eredménytelenül. Nem értette Jézust, amikor azt tanácsolta: „Evezz a mélyre és vessétek ki a hálót fogásra” (Jn 5, 4). Meglepődött Simon és azonnal válaszolt: „De hát nincs kapás, nem lehet fogni, egész éjjel kínlódtam ezzel a hálóval, és nem fogtam semmit!” Vitázott, de bizonyára emlékezett arra is, amit csak az imént hallott Jézustól, amikor az ő hajójából prédikált, tanított a tóparton álló sok-sok embernek. Mit prédikált Jézus ekkor? Nem tudjuk. Talán azt, hogy keressétek előbb Istennek országát, és más többi majd megadatik néktek! Bízzatok, kérjetek, higgyetek, az én Atyám gondoskodik rólatok! Ti értékesek vagytok, szeret az Isten mindnyájatokat, ne féljetek!

Simon emlékezett Jézus beszédére. Nem vitázott tovább, engedelmeskedett és evezett a mélyre. Ismerte a mélységet, a mély víz hatalmát, veszedelmét, de odaevezett, mert a Mester azt mondta.

Isten soha nem küld sem téged, sem engem olyan helyre, ahová az Ő szeme, tekintete ne kísérne el! Figyelte Jézus Simon útját. Simont a mélység felé küldte, a halakat pedig a Simon hálójába parancsolta. Ilyen egyszerű ez. Igen, Istennek ilyen egyszerű. De mi nem hisszük el…

Ó, ha hinni tudnánk, csodákat élnénk, tapasztalnánk meg naponta! Isten adni és áldani, gondoskodni akar rólunk. Mi nem hisszük, hogy ez lehetséges. Nekünk van tapasztalatunk: a kenyér nem pottyan az égből az asztalra, azért dolgozni, verejtékezni kell, keményen! Isten jelen van a te életedben is, az enyémben is. De vitázom, mert ismerem a helyzetet, van tapasztalatom, és fizetnem kell a számlámat holnap, de hitből nem lehet fizetni. Igazán ezt vallod?

Nem tudnám könyvekben leírni a sok csodát, amit megtapasztaltam, átéltem életemben! Isten tette, és én soha nem érdemeltem. 

De Ő kegyelmes volt, és adott, és áldott, átvitt nehéz életszakaszokon, segített nyomorúságban, meggyógyított halálos betegségből. Ő áldott és adott, és én még mindig nem értem Őt. Még sokszor izgulok, félek, tervezek, rendezek dolgokat, pedig nekem nem kéne tennem semmit. Csak leülni csendben az Ő lábai elé, és várni. Rá várni, hogy Ő ossza ki nekem is az áldott öt kis kenyér és két kis halból a részemet. Azt, amire szükségem van, amire családomnak, gyermekeimnek, unokáimnak is szüksége van…

…Az emberek futnak az erkölcstelenség útján, és nem akarnak megállni, pihenni, csendben szemlélődni. Nem kell Isten, a múlté az Isten. Pedig Isten a jelennek is Istene! Áldani akar.

Nincs időd, de Ő időt is akar adni, csendet és békét, örömöt és vidámságot, türelmet és szeretetet, megelégedést és reménységet. Isten kér: „Ne félj, evezz a mélyre! Bízd rám életedet, csodát cselekszem, tervem, jó tervem van életed felől.”

Szegény Simon nem sejthette ekkor, hogy ő lesz majd az a Péter, aki a legnagyobb megbízást kapja Istentől: „Legeltesd az én bárányaimat!” (János 21, 15)

De addig, oh mily sok minden történt Simonnal, a Jóna fiával, akit Jézus Péternek keresztelt! Mily sokszor látta, hallotta, tapasztalta Jézus szeretetét, megbocsátó kegyelmét, átölelő szeretetét! S mégis elbukott, mert gyenge, félénk volt, ezért tagadott. De Istennek terve volt Simon Péterrel, felemelte, megbocsátott neki és végigvezette az úton, a csodák útján.

Te sem vagy kevesebb, te is értékes vagy az Úr Jézus szemében és szívében! Terve van életeddel. Engedd, hogy a csoda megtörténjen, engedelmeskedj néki!

(Morzsák 5., 2010)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella


 


Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek