Kárpátinfo hetilap


Megosztás


Nemzeti ünnepünkön a munkácsi magyarok idén is csendes koszorúzással kezdték megemlékezésüket. A Latorca partján, a Szarka-hegy lábánál, ahol 1849 áprilisában egy maroknyi magyar honvéd és nemzetőr megállította a túlerőben lévő osztrák sereget, az utókor 1901-ben obeliszket állított a podheringi csata emlékének. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Munkácsi Alapszervezete rendre itt tartja az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján a megemlékezést. Ám előbb a világjárvány, majd a háború miatt immáron négy éve sajnos csupán csendes főhajtásra van lehetőség, de a szívekben ott él a remény, hogy hamarosan újra nagyszabású ünnepségeket szervezhetnek majd ezen a helyen (is).

A csendes koszorúzást követően – melyen a helyiek kisebb csoportja mellett részt vettek Magyarország ungvári és beregszászi külképviseletének munkatársai is – a rendezvény a Munkácsy Mihály Magyar Házban folytatódott, ahol Korolyova Erzsébet, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnökasszonya köszöntötte az egybegyűlteket. Majd Papp Ferenc, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja Orbán Viktornak a külhoni magyarokhoz intézett ünnepi üzenetét olvasta fel. Ebben a miniszterelnök kiemelte: a márciusi ifjak „hitték: a szabadság nem önmagáért való, és végképp nem az erősebbek szabadsága a gyengébbek, a többségé a kisebbség felett, hanem mindenekelőtt arra szolgál, hogy általa béke, biztonság és jólét teremjen minden embernek. Személyes véráldozatukkal megpecsételt szellemi örökségként hagyták ránk, hogy nemzeti önállóságunkból senki barátságáért vagy fenyegetésére egy hajszálnyit sem engedhetünk” – áll a levélben. Mely azzal a kívánsággal zárul – akárcsak a márciusi ifjak kiáltványa –, hogy legyen béke, szabadság és egyetértés! 

Ünnepi megemlékezés Munkácson - Vissza a gyökerekhez
Ünnepi megemlékezés Munkácson - Vissza a gyökerekhez

A továbbiakban egy lokálpatriótáé és egy énekmondóé volt a főszerep, akik lélekerősítő és lélekemelő előadásukkal tették igazán emlékezetessé az ünnepet. Popovics Béla tanár, helytörténész kifejtette: Isten mindezidáig megtartott bennünket, és ebben az értékvesztett világban akkor részesülhetünk továbbra is áldásaiban, ha újra és újra visszatalálunk a gyökerekhez, a kereszténységünkhöz, a magyarságunkhoz, az igazi szellemi értékekhez, melyek ezt a nemzetet meg tudták őrizni. Egy nemzet akkor marad meg, csak akkor tudja a másik népet is tisztelni, ha van önbecsülése, mondta. Eleink bátran kiálltak a szabadság, az anyanyelvünk, az iskoláink mellett, csatákat nyertek Dávidként Góliáttal szemben, mert tudtak hinni. Ezt a hitet és szabadságvágyat nekünk sem szabad elveszíteni, mert amíg egy nemzetben ott van a szabadságvágy – élni fog. Ha Isten tenyerébe helyezzük életünket, ha az Ő dicsőségére élünk, ha a krisztusi szeretet vezérel bennünket és aszerint cselekszünk, ha a múltat ismerve igyekszünk hatni, alkotni és gyarapítani, ha visszatalálunk a gyökerekhez, Istenhez, ő megáldja, megtartja nemzetünket, hangsúlyozta az előadó. 

Ezeket a gondolatokat erősítette zenében Györkéné Csákány Marianna énekmondó, kántor, a kisgejőci Gyöngykaláris Kórusiskola vezetője, aki gitárkísérettel ezúttal alkalomhoz illő megzenésített verseket és egyházi énekeket adott elő, megpendítve a lelkek rejtett húrjait, melyek az Úrhoz fohászkodva hirdetik a hit, a remény, a szeretet erejét. 

Marton Erzsébet


 


Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek


Galéria

Galéria

Galéria