Kárpátinfo hetilap


Megemlékezés Badalóban - ,,Mondd ki bátran: magyar vagyok!”
Megemlékezés Badalóban - ,,Mondd ki bátran: magyar vagyok!”


Badalóban ünnepi istentisztelet keretében, gyülekezeti közösségben emlékeztek meg magyar nemzetünk 103 évvel ezelőtti szétdarabolásának évfordulójáról, és egyben méltatták az összmagyarság újraegyesülését szimbolizáló Nemzeti Összetartozás kinyilvánításának 13. évfordulóját is.

Sápi Zsolt református lelkipásztor igehirdetését követően (amelyben a Krónikák második könyve 17. részének 1-7. versei alapján tolmácsolta Isten üzenetét) Jakab Lajos családorvos, a KMKSZ Badalói Alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Mint mondta, bár az utóbbi több mint egy évszázadban talán egyetlen nemzet sem sínylette meg annyira a történelmi határok igazságtalan felosztását, mint a magyar, amely 103 évvel ezelőtt elvesztette területének két harmadát, népességének pedig több mint a felét, ennek ellenére az Istenbe vetett hit, és a szülőföldhöz való ragaszkodás több mint egy évszázad elteltével is megőrizte a magyarságot!

,,Sokáig gyásznapként tekintettünk Trianonra, de amióta 2010-ben a magyar Országgyűlés a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította ezt a dátumot, azóta nem csak fájó szívvel emlékezünk, de egyben bizakodunk is az elcsatolt területeken élők abban, hogy az egy évszázada megszabott határok csak földrajzi gátat jelentenek számunkra, lélekben újra egyesült a magyarság. A mostani, félelmekkel, aggodalmakkal tele világunkban sem szabad csüggednünk, és összefogással kell erőt és szeretetet mutatnunk, amit – a józanság keretein belül – kell minden nap gyakorolnunk és megélnünk!”

 – mondta a szónok.

Nemzet imánk, a Himnusz eléneklését követően Orosz Viktória adta elő Bodnár Éva Tisza part című versét.

A Beregszászi Magyar Konzulátus üdvözletét tolmácsolva köszöntötte az egybegyűlteket Hajgató Tamás konzul, aki arról beszélt, hogy hosszú évtizedekig csak gyásznapként emlegethettük a trianoni évfordulót, és ez idő alatt megpróbálták elhitetni velünk, hogy mindez így van rendjén, és úgy helyénvaló, ha a határokkal elszabdalt területen élő nemzettársak nem tudnak egymásról. Ezért is volt óriási nemzetmegtartó ereje a nemzeti összetartozás napja kinyilvánításának, az utóbbi egy évtizedben már egyre inkább az tudatosulhat bennünk, hogy minden magyar felelős minden magyarért. Zárásként a konzul úr annak a kívánságának adott hangot, hogy legyen minél előbb béke, és az ismert körülmények miatt külföldre távozó több ezer kárpátaljai magyar is minél előbb hazatérhessen szülőföldjére.

Megemlékezés Badalóban - ,,Mondd ki bátran: magyar vagyok!”
Megemlékezés Badalóban - ,,Mondd ki bátran: magyar vagyok!”

A történelem különös fintorára emlékeztetett beszédében Huszár Péter, a Beregszászi kistérség KMKSZ-frakciójának helyettes vezetője, aki arról beszélt, hogy 103 évvel ezelőtt, és tavaly februárban is tőlünk több mint ezer kilométerre hoztak olyan döntést, illetve tört ki egy olyan háború, ami alapjaiban felforgatta a kárpátaljai magyarság addigi életvitelét, és véglegesen vagy átmenetileg szakított el egymástól családtagokat, hozzátartozókat, barátokat. Mondandója végén ő is annak a reményének adott hangot, hogy legyen béke, és hazatérhessenek a honfitársaink.

A köszöntők végén egy megható verset, Botos Erzsébet költeményét adta elő Sápi Anna és Botos Olivér, amelynek különösen az utolsó sorait könnyezte meg a gyülekezeti közösség: ,,…máshol nem találhatsz hazát, szülőföldet, anyát, s apát. Ez a föld ad hazát neked, magyar az ég fejed felett. A sok csillag érted ragyog, mondd ki bátran: magyar vagyok!”

Az áldásokban gazdag megemlékezés végén a jelenlévők elénekelték a Szózatot, majd megkoszorúzták a templom külső falán lévő Petőfi Sándor emléktáblát.

A nap hátralévő részében is méltatták az évfordulót a helyiek: 16.30-kor, a trianoni békediktátum aláírásának időpontjában 103 másodpercig szólt az ősi badalói református templom harangja, este pedig 20 óra 23 perckor a falu határában gyújtották meg az ott egybegyűltek az Összetartozás tüzét, amely Kárpátalján az idén a béke lángját is szimbolizálta. A hatalmas tábortűz köré legalább százan gyűltek össze, akik a láng fellobbanásakor együtt énekelték el a Himnuszt.

(tamási)