Kárpátinfo hetilap


Presbiteri és munkatársi csendesdélután Badalóban
Presbiteri és munkatársi csendesdélután Badalóban


A közösségekben történő lelki gondozás fontosságáról, illetve a hitéletben főszerepet vállaló presbiterek és gyülekezeti munkatársak szolgálati elhivatottságáról, az elesettek, megfáradtak, lelki törődés hiányában szenvedők felkarolásáról is szó volt azon az alkalmon, amelyre az elmúlt vasárnap délután került sor a badalói református templomban.

A helyi presbiterek, gyülekezeti munkatársak és azok családtagjai számára szervezett eseményen Menyhárt István mezővári lelkipásztor az emmausi tanítványok történetén keresztül mutatta be a lelki gondozás lelkületét és fontosságát. Mint előadásában elmondta, Jézus halálát követően a Jeruzsálemből Emmausba menekülő két jézusi tanítvány hatalmas csalódással, kiábrándultsággal és elkeseredéssel vágott neki az útnak, amikor útközben találkoztak Jézussal, akit csak jóval később, a lelki bánatuk kiöntése végén ismertek fel a kenyér megtöréséről.

Elhangzott, sokszor így vagyunk vele mi is. Az életben tapasztalt rossz élmények, szerencsétlenségek, csalódások, veszteségek sokszor a reménytelenség felé terelik az életutunkat, holott Krisztusba kapaszkodva sokkal könnyebb és járhatóbb lenne ez az út. Éppen ezért a gyülekezetben szolgáló presbitereknek, lelkészeknek, hitoktatóknak, diakónusoknak, harangozóknak, kántoroknak, és minden más munkatársnak is az az elsődleges feladata, hogy csalódott embereket Jézusból táplálkozóvá kell változtatni. 

Mostani, gondokkal, bajokkal, háborúskodással megterhelt világunkban mindez egyáltalán nem könnyű feladat, hiszen ebben a félelemmel (is) megterhelt mindennapokban sokszor a munkatársaknak is meg kell erősödniük, mielőtt biztató szót, lelki útravalót mondanának az arra rászorulóknak. Éppen ezért van fontos szerepe a mindennapi elcsendesedésnek, az Istenre való figyelésnek, a mindennapi lelki táplálék megszerzésének.

Az előadás végén Sápi Zsolt badalói lelkipásztor mondott köszönetet a tartalmas és áldott előadásért. Annak a reményének adott hangot, hogy a gyülekezeti munkatársak ezáltal is megerősödhettek az elhivatottságukban, amelyet a hétköznapokban majd jó szóval, lelki bíztatással és odafigyeléssel tudnak kamatoztatni a helyi közösségben.

Jakab Lajos presbiter