Origo
Színházi előadásként figyelték kétezer éve egy borászat működését
Színházi előadásként figyelték kétezer éve egy borászat működését


Kétezer éves római borászatot tárt fel egy régészcsapat az olasz fővárosban, ami új betekintést nyújt a mezőgazdaság ókori római kulturális jelentőségébe az ókori Rómában. A felfedezés a vinotéka azon szerepéről is mesél, amelyet a társadalom legmagasabb rétegei számára nyújtott a szórakozás egyik formájaként.

A pincészetet a pazarul díszített Quintilii-villában találták meg a szakemberek, ahol a mindennapi bortermelést a gazdag, befolyásos rómaiak szórakoztatásaként mutatták be, köztük talán magának a császárnak is - írja az origo.hu.

Az Antiquity tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint a helyszínen végzett ásatások a bortermeléshez és -tároláshoz használt helyiségek és csatornák bonyolult rendszerét tárták fel. Ahogy arra a kutatók rámutattak, 

a borkészítési folyamat a taposószobában kezdődhetett, amely más, ugyanebben az időszakban készült vízhatlan vakolattal borított példányoktól eltérően drága vörös márvánnyal burkoltak.

A tudósok szerint a márvány csúszós jellege szokatlan választás egy termőterületen, és ez még inkább utal a borászat színpadiasságának fontosságára. A 2017-ben kezdődött ásatások során két nagy présgép mechanizmusát és egy többszínű márványburkolatú, szökőkútszerű rendszert is feltártak, amelyen keresztül a bor a pincében lévő tárolóedényekbe áramlott.

A pincészetet körülvevő, gazdagon díszített szobák sorát valószínűleg a császár és kísérete használta arra, hogy a borkészítés megfigyelése közben étkezzen.

E szobák mindegyikének széles, nyitott bejárata volt, ahonnan tágas kilátás nyílt a dolgozókra és a borászati rendszer mechanizmusaira.

A mezőgazdasági munkát számos ókori kultúra uralkodó osztálya romantikus tevékenységnek tartotta, különösen mivel gyakran ez volt a vagyonuk és a státuszuk forrása

– mondta Dr. Emlyn Dodd, a kutatás vezető szerzője a HeritageDaily online tudományos portálnak, aki korábban a Római Brit Iskolában dolgozott, jelenleg pedig a Londoni Egyetem Klasszikus Tanulmányok Intézetében tevékenykedik – A Quintilii-villában végzett ásatások feltárják előttünk, hogy az ókori római elit hogyan képzelte el az éves szüretet „színházi" előadásként, a megfigyelők élményét a munkások gyakorlati szükségleteivel szemben előtérbe helyezve.

Hozzátette: igazi látványosság lehetett a nézők számára, a bor- és vízszökőkutak, a fényűző anyagok – különösen a vékony fehér márványcsatornák, amelyeken keresztül a bor folyni látszott –, valamint a munkások hangjai és a zene kombinációja egyetlen színházi előadásként.

A Quintilii-villa a császári birtok része volt, és mind a Rómához való közelsége, mind a fényűző díszítései arra utalnak, hogy aktív szerepet játszhatott a császári életben. 

Más birodalmi birtokokhoz képest (ahol az egykor fényűző negyedeket később haszonelvű használatra alakították át) Gordianus császári udvara egy rituálé céljából kereshette fel ezt a villát, amely az éves szürethez kapcsolódott.

Forrás