Kárpátinfo hetilap


Megosztás


Cikksorozatunk előző részeiben említést tettünk, és kifejtettük a tritikálé azon pozitív tulajdonságait, amelyek az aszályos évek nyertes növényei közé sorolják őt, valamint a vetésig bezárólag ismertettük e növény termesztéstechnológiáját is. Jelenlegi írásunkból pedig megtudhatjuk, hogy mik azok az ápolási munkák, betakarítási, tárolási folyamatok és felhasználási lehetőségek, amik sikeressé tehetik a termesztését.

Ápolási munkák, Tápanyagellátás

A tritikálé ápolási munkái közé soroljuk a tápanyagellátást. A tritikálé tápanyagellátása a termelő céljától függ. Ha az a cél, hogy egy kedvezőtlen ökológiai adottságú területet hasznosítsunk a lehető legolcsóbb módon, akkor nem szükséges műtrágya kiszórása. Ha pedig az a cél, hogy minél kisebb területről minél több termést takarítsunk be, akkor a műtrágyázás feltétlenül indokolt. Tápanyagigénye a búzáéhoz hasonló, de annál némileg kevesebb nitrogénre és valamivel több káliumra van szüksége. A búza tápanyagellátását a korábbi cikksorozatunkban (az őszi búza termesztése 4. részében) részletesen taglaltuk.

A tritikálénál, mint egyéb más kultúránál is, fontos a talaj megfelelő pH tartalma. Magyarországon korábban vizsgálták a tritikálé termésátlagát a talaj pH tartalmának függvényében. A nyolcéves kísérletben megállapították, hogy időjárástól és évjárattól függően a meszezés nélküli (savanyúbb) talajokon 3–4 tonnás, míg a meszezéssel ellátott (lúgosabb) talajokon 6 tonna feletti termést is sikerült elérni.

Növényvédelem

A tritikáléban a nemesítőknek sikerült egyesíteni a búza és a rozs kedvező tulajdonságait, a búza jó termőképességét, megdőlés-ellenállóságát, a rozs alkalmazkodóképességét és betegségtoleranciáját.
A tritikálé fontos növény a fenntartható mezőgazdaság és a környezetvédelem számára. Tápanyagellátását, a vetőmag mennyiségét és a vetés idejét úgy kell meghatározni, hogy örökletes adottságait érvényre juttatva képes legyen elnyomni a gyomokat és rezisztenciatulajdonságai érvényesüljenek. Termesztése a megfelelő agrotechnológia betartásával (talajelőkészítés, vetésidő, tőszám) és a helyes fajtaválasztással (ellenálló és toleráns fajták) a rozshoz hasonlóan kevesebb növényvédő szer felhasználását igényli, a környezeti terhelés kisebb a többi kalászos fajhoz képest. A rozs mellett a tritikálé a második gabonaféle, amely ökológiai gazdálkodásban is eredményesen termeszthető.

Mára a tritikáléban is előfordulhatnak mindazok a leggyakoribb gabonabetegségek, amelyekkel az őszi búza esetében találkozhatunk, bár ezek egyelőre csekélyebb gazdasági kártétellel járnak. A fuzáriumfertőzés évjárattól függően jelentkezik a szemekben, a vetőmag csávázásával eredményesen lehet védekezni ellene, illetve kalászolás-virágzás idején, szükség esetén célszerű egy gombaölő szeres védekezést a technológiába iktatni. A tritikáleállományban megjelenhetnek a különböző rozsdafajok (levél- és szárrozsda, sárgarozsda), levélfoltosságot okozó gombafajok, valamint a lisztharmat. A fajták toleranciája, illetve rezisztenciája a kórokozókkal szemben nagy változatosságot mutat, erre a fajtaválasztásnál érdemes figyelmet fordítani.

A kártevők közül a drótférgek és egyéb talajlakó kártevők ellen (ha talajvizsgálat alapján szükséges) védekezni kell. A vetésfehérítő (veresnyakú árpabogár) jelentős károkat tud okozni az állományban, évjárattól függően szükséges lehet az ellene való vegyszeres védekezés is. A virágon és a fejlődő kalászon károsíthat a bundásbogár, a gabonaszipolyok, a gabonafutrinka, ezek kártétele azonban nem jelentős, növényvédelmi beavatkozást nem igényel.

Gyomirtás

A tritikálékultúrában jelentkező gyomok és az ellenük való védekezés megegyezik az őszi búzáéval és a többi őszi kalászos gabonaféléével. Mivel a tritikálé a búzánál erőteljesebben bokrosodik, és az optimális vetésidő alkalmazásával a bokrosodás jelentős mértéke ősszel történik, a gyomelnyomó képessége az őszi rozsot követően a második legjobb a kalászosok között. Késői vetés alkalmazásával a bokrosodás inkább tavaszra tolódik, ekkor csapadékos őszi időjárás esetén megjelenhetnek az ősszel kelő, áttelelő gyomfajok (árvacsalán, pásztortáska, tyúkhúr, veronikafélék, széltippan, ecsetpázsit, perje- és rozsnokfajok). Az őszi gyomosodás hátráltatja a tritikálé tavaszi fejlődését, bokrosodását, ezért szükség esetén őszi posztemergens kezeléssel lehet védekezni ellene. Tavasszal az erőteljes fejlődésnek indult tritikálé jó gyomelnyomó hatással bír, amely akár a vegyszeres gyomirtást is kiválthatja.

Betakarítás, tárolás

A tritikálé termőképessége egy szinten van a búzáéval és az őszi árpáéval. Termésstabilitása azonban jobb azokénál, különösen az árpáénál.

Nem kétséges tehát, hogy a mai tritikáléfajták termőképessége elérte a búzáét. Hasonló agroökológiai feltételek között hasonló termésre képes. Az ökológiai alkalmazkodóképessége pedig jobb, mint az őszi árpáé, vagy nagyon sok kisebb termőképességű búzáé.

A betakarítás miatt figyelmet kell fordítani a tritikáléfajták tenyészidejére, a legtöbbjük együtt érik a középkorai búzafajtákkal (de lehet, hogy hamarabb kalászol). A tritikáléfajták többsége eső esetén hajlamos a lábon való csírázásra. Ha a csírázás nem is látszik, az alfa-amiláz enzim működni kezd, és gyorsan romlik a minőség.
A betakarításkor különös figyelmet kell fordítani az arató-cséplő dobjának forgási sebességére és a dobkosár helyes beállítására. Nem aratható a búzára beállított dobbal, mert vagy sok szem marad a kalászban vagy töri a szemet. Ennek különösen a vetőmagtermesztésben van nagy jelentősége.
A tritikálé tárolását célszerű hosszú időre tervezni és fokozatosan felhasználni, ahogy a takarmánykeverékbe szükséges. A tartós tárolási szándékból következik a fokozott védekezés igénye a magtári gabonakártevők ellen.

Felhasználhatósága

A termés mennyisége mellett meg kell vizsgálni annak beltartalmát és felhasználhatóságát. A mai tritikáléfajták telt szeműek, nagy az ezer­szem­tömegük, hektolitertömegük nem éri el a búzáét, de a kiőrlési százalékuk már jónak mondható. Világszerte vizsgálják a felhasználhatóságát különböző célokra.

A tritikálé fehérjetartalma általában több mint a búzáé, de a termés növekedésével fokozatosan csökken. A tavaszi tritikáléfajták fehérjetartalma jelentősen több, mint az őszieké, azok azonban kevesebbet teremnek.
A tritikálénemesítésben fejlődés tapasztalható a humán célú felhasználás irányába, és több sütőipari vállalkozás már ma is eredményesen használja termékbővítésre. A tritikálé termésének nagy részét mind Magyarországon, mind Európa más országaiban állati takarmányozásra használják.

Megállapították, hogy a tritikálé a búzával és a kukoricával keverve nagyon kedvezően alakítja az egyes táplálóanyagok emésztési együtthatóit, ezért jól hasznosítható a kukorica helyettesítésére is.

Pro Agricultura Carpatika Megyei Jótékonysági Alapítvány 
Nagy Éva, falugazdász