Kárpátinfo hetilap


Cirokseprű: bukás vagy újjászületés
ciroksepru_beregszaszi_piac.JPG


Aki tavaly másodveteményként, főként a korai burgonya felszedése után próbált seprűcirkot termeszteni, az bizony ezúttal pórul járt. A több mint ötven napon át tartó aszály ezt az amúgy mérsékelten szárazságtűrő kultúrát is tönkretette. Egyébként is rossz idők járnak erre a növényre. A leelterjedtebb kárpátaljai termesztői körzetben, a dobronyiban, egyre kevesebben foglalkoznak vele. Bizony hol vannak már azok az idők, amikor a hágón túli gyárak ezerszámra rendelték meg és teherautókon szállították el innen a népszerű takarítóezközt?! Melyet egyesek szerint lassan, de biztosan kiszorítanak a műanyagból készült társaik. Ezek már számtalan formában és méretben kaphatók országszerte. S ne legyenek kétségeink afelől, hogy a továbbiakban újabb és újabb ilyen jellegű termékek csábítják el a gazdaasszonyokat a hagyományos seprűtől. 

– Tény és való, hogy bő fél évszázada tart ez a konkurenciaharc. A műanyagseprűk, porolók, nemkülönben az univerzális porszívók azóta többé-kevésbé megtalálták helyüket a háztartásokban. Emellett azt is látni kell, hogy egy-egy takarítási művelet elvégzésére még mindig a legmegfelelőbb a minőségi cirokseprű – vallja Szanyi Sándor nagydobronyi gazda. – Ma talán nincs még egy kárpátaljai porta, ahol ne lelnénk fel egy-egy hagyományos takarítóeszközt. Annak pedig, hogy folyamatosan csökken ennek az ipari növénynek a vetésterülete, számos gazdasági természetű oka van, kezdve a jövedelmezőségi mutatókkal, folytatva a magas élőmunkaigényen át egészen az értékesítés esetlegességéig. 

A dobronyi gazda és a ciroktermesztéssel továbbra is foglalkozó társai arra is felhívták a figyelmet, hogy eddig igencsak nehéz volt felvenni a harcot az olcsón előállított különböző műanyag takarítóeszközökkel. Ám látni kell, hogy az utóbbi két-három esztendőben egyfajta piaci átrendeződés zajlik: a kőolaj árának emelkedésével ugyanis jelentősen drágultak a műanyagból készült ilyenfajta eszközök, amelyeket eddig filléres árakon szerezhettünk be. 

– Már csak mi, a legkitartóbbak és a legelszántabbak maradtunk – vallja Hidi János. – Hisz nem könnyű lépést tartani a cirok termesztéséhez, valamint a seprű megkötéséhez szükséges anyagok árának drasztikus emelkedésével. Pláne úgy, hogy tavasszal a vetéskor még nem látjuk, hogy mi vár ránk ősszel, amikor a termék elkészül és azt megpróbáljuk értékesíteni. 

Jellemző, hogy tíz év óta mi minden változott. Egy évtizeddel ezelőtt ugyanis egy darab seprűnyél egy hrivnyába került, a főként bérmunkában végzett kötésért és varrásért seprűként a munkások ugyanennyit kértek, míg a házhoz jövő viszonteladó 10-12 hrivnyát fizetett a takarítóeszkö-zért. Hogy majd – vállalva az értékesítéssel járó kockázatot – jóval drágábban adjon túl rajta. Jelenleg 6 hrivnyába kerül a seprűnyél, és ugyanennyiért vállalják a kötést és a varrást is. Most, ha a kereskedőre bízzuk a forgalmazást, akkor 80-90 hrivnyát kapunk kézhez egy seprűért, míg a vásárlónak a piacon 120-150 hrivnyát kell fizetnie egy-egy takarítóeszközért.

– Talán a jelenlegi árrés – bár még mindig igen nagy – már lehetővé teszi, hogy a hagyományos háziiparral foglalkozók tisztességes bevételre tegyenek szert – vélekedik Nagy Mária nagydobronyi háziasszony, aki a korábbiakban évtizedeken át foglalkozott ciroktermesztéssel és a cirokseprű készítésével. – Nálunk úgy tartották, hogy igazából csak azok vállalják fel ennek a tevékenységnek valamennyi nyűgét és terhét, akiknél biztosított a nagy családi háttér, hogy a legsürgősebb munkák idején – a betakarítástól kezdődően a tisztításon és a szárításon át egészen a kötésig hadra fogható volt egy komoly csapat. Meglátásom szerint, most a családok szétszakítottsága idején ez hiányzik a leginkább. 

Végül lássuk, hogyan vélekedik a ciroktermesztés és a seprűkészítés jövőjét illetően Molnár Ildikó, a nagydobronyi térség falugazdásza.

– Az elmúlt években a ciroktermesztés láthatóan lassan hanyatlik. A Nagydobronyi kistérségben is főleg csak az „öreg motorosok” foglalkoznak ezen kultúrával, az elmúlt öt évben nem találkoztam olyan gazdával, aki újként fogott volna bele a cirok termesztésébe. Ennek fő oka a nagy kézi munkaigény, illetve az alacsony jövedelmezőség. 

A kereslet a minőséges cirokseprű iránt évről évre csökken, egyes megszokott viszonteladók még jelentkeznek évi rendszerességgel a termékekért, de egyre kevesebb mennyiséget visznek el belső Ukrajnába. A helybeni piacokon is láthatjuk, hogy telítve van, lassan, nehezen fogy a seprű. Én úgy tapasztalom, hogy a jövedelmezőség évről évre csökken. Fő oka ennek, hogy a kézi munkaerő igen nagy mértékben drágult, sőt alig találni olyan napszámost, aki szívesen jön cirkot betakarítani vagy pucolni (lemagozni). Aki már termesztett cirkot, az bizony a betakarítással, a cirok előkészítésével járó vesződséget a legnagyobb ellenségének sem kívánja, mert hőségben, szárazságban nagy mennyiséget kell gyorsan feldolgozni, miközben szúr, vág a levél, csíp, ragad és éget a cirokpor. Tehát nem adja magát könnyen, míg a szárítás és a feldolgozás is nagy munkaerőt és türelmet kíván. A mostani 125-150 hrivnyás seprűár közel önköltségi árnak tekinthető. Nagyon csekély rész – nagyjából 10-15% marad a gazdának, ez jó esetben fedezi a gazda és családja munkájának bérét. A betakarítás gépesítése pedig oly mértékben tőkeigényes, hogy azt a jelenlegi helyzetben csak a nagy holdingok engedhetik meg maguknak, akik többszáz hektáros területeken gazdálkodnak, míg nálunk a családi gazdaságok 0,25-1 hektár területeken termesztenek cirkot. 

Pontosan azért, mert ilyen területet tudnak és bírnak önerőből megművelni, annak termését betakarítani és feldolgozni. S bizony a fiatalok sem fognak bele egy olyan üzletbe, ami évről évre nehezebben megy, nem jók a kilátások és nagyon sok a „kényelmetlen” munka vele. Hiszen sokkal könnyeben és több jövedelemre tudnak szert tenni, ha más kultúra irányában gondolkodnak.

Ami viszont némi optimizmusra ad okot, az a következő: a kistérség seprűinek egy része továbbra is Nyugat-Ukrajnában talál velőre, tehát van kereslet a jó minőségű dobronyi-csongori seprű iránt.

Kovács Elemér