Kárpátinfo.net


Beszélgetés Lengyel János beregszászi származású íróval, szerkesztővel
Beszélgetés Lengyel János beregszászi származású íróval, szerkesztővel


Lengyel János író, újságíró, történész, a Magyar Múzsa című folyóirat szerkesztője, a Kárpátalja című hetilap rovatvezetője. A 2023-as évben két új kötete jelent meg, erről és az irodalmi tevékenységének más mozzanatairól kérdeztük.

- A 2023-as Ünnepi Könyvhétre, négy év hallgatás után, új köteted jelent meg, mégpedig egy prózai válogatás. Beszélnél erről?

-  A korábbi kötetem is az Ünnepi Könyvhétre jelent meg, 2019-ben, számomra ez a mozzanat mégis szomorú, ugyanis, a Könyvhéten ettől az évtől kezdődően nincs önálló kárpátaljai stand. Az okokról és a következményekről hosszasan tudnék beszélni, de ez most nem a megfelelő hely és idő. A „Feltámadás Beregszászon. Mitracsek úr visszatér” című könyvnek igyekeztem nagy hírverést csinálni, az ősbemutatóra rengeteg barátomat meghívtam, erre a nyitónap előtti estén megtudtam, hogy még helyünk sem lesz. Hatan – kárpátaljai szerzők – ott ültünk a Vigadó téren, a színpad sarkánál, érezhetően mindannyian zavartak voltunk. Én humorral próbáltam oldani a komor hangulatot, mondván, ez a helyzet akár a Mitracsek-könyvben is szerepelhetne. Egy óra múlva jöttek a rendezők, először elvitték előlünk az asztalt, aztán a székek következtek. Feltámadás Budapesten. 

Természetesen a négy év alatt születtek új kéziratok, de sajnos a kiadásukra benyújtott pályázataim sorra elbuktak. Tulajdonképpen februárig nem is volt biztos, hogy idén lesz új könyvem. Ekkor hívott fel az unokahúgom, Mihályné Badó Szilvia, aki megkérdezte, hogy mit szeretnék ajándékba az 50. születésnapomra. Szóval, ekkor született meg az új könyv ötlete. Szilviához csatlakozott még néhány támogató. Az „Egy nap Velencében” című könyv főként a korábban megjelent prózai műveimre épített válogatás, néhány új novellával kiegészítve. 

- Miért nem egy új kéziratot jelentettél meg, ha már egy ilyen lehetőség hullott az öledbe? 

-  Leéltem fél évszázadot, megírtam jó pár könyvet, úgy gondoltam, ideje készíteni egy összegzést. 

-  A könyvet elolvasva feltűnt, hogy bár az írásaidat négy részre osztottad, azok mind műfaj, mind téma tekintetében igencsak változatos képet mutatnak. Felmerül bennem a kérdés: mi alapján válogattál? 

-  Erre könnyű a válasz. Olyan műveket válogattam be, amik nekem tetszenek, amik valamiért közel állnak hozzám, mivel ez a kötet tulajdonképpen egy ajándék. Ajándék nekem. A válogatással is megajándékoztam magam. Természetesen az olvasókat sem hanyagoltam el, hiszen nélkülük mit ér egy író? 

-  Bánki Éva írta az előszót, amiben hitelesen lefesti a te írói világodat. Milyen volt a szakmai visszhang?

- A közvetlen ismerősök, a kollégák és a folyóirat néhány szerzője is elmondta a véleményét. Dr. Csontos Márta írta az első recenziót, ami a Magyar Nemzetben jelent meg, Petrusák János könyvismertetőjét pedig a Magyar Múzsa hozta le. Ezen kívül Fazekas Andrea irodalomtörténész is ígérte, hogy ír a könyvről. 

-  A prózai kötet tehát júniusban jelent meg, de augusztus második felében már a kezedben tarthattad az újabbat is. Ez viszont fontos mérföldkő számodra, hiszen ez az első versesköteted.

- Valóban. Ennek a megszületése is kötődik az idei könyvhéthez. Amikor a válogatásból átnyújtottam egy ajándék példányt Balázs F. Attilának, megkérdezte, hogy van-e elfekvő kéziratom? Van-e kedvem szerepelni az általa szerkesztett Kortárs költők című sorozatban? Természetesen volt. Nagy megtiszteltetés ez a számomra. 

- A könyvet a sorozatot jegyző AB ART Kiadó jelentette meg, bizonyos tekintetben ez is kapcsolódik a jubileumi születésnapodhoz. 

-  Így van, ugyanis a kötet 50 verset tartalmaz, a munkacíme „Ötven év, ötven érv”. Ezt aztán menetközben megváltoztattam. Attila nem hagyott nekem sok időt, hogy leadjam a végleges anyagot. Itt azzal volt a gond, hogy a kézirat több verset is tartalmazott, néhol komoly dilemmába estem, hogy melyik vers maradjon, és melyiket szedjem ki. Így visszanézve, talán itt hoztam néhány rossz döntést. A könyvet A. Túri Zsuzsa szerkesztette, az utószót pedig a párom, Katzler Hilda írta. 

- Nyár óta járod az országot, és több helyen is bemutattad már a könyveidet, milyen volt a fogadtatás? 

- Először is meg kell köszönöm Jóna Dávid barátomnak a verseskötetről írt recenzióját, ami a Magyar Múzsa frissen megjelent decemberi, 31. számában olvasható. Kenyeres Mária is ír a kötetről, és mások is ígérték. Az első önálló kettős könyvbemutató Budapesten volt, a KFT Galériában, amit innét is köszönök Fekete Tibornak és Turbók Attilának. Ezen a rendezvényen Katzler Hilda beszélgetett velem, és a könyvekből is ő olvasott fel részleteket, talán ennek is köszönhető a siker. Olyan eddig még nem fordult elő velem, hogy egy rendezvényre vitt könyvmennyiség ne lett volna elegendő a közönség számára. Ezenkívül elvittem a könyveimet Hajdúszoboszlóra, Ózdra, Rákospalotára, Harkányba, Siklósra stb.

- A Magyar Múzsával a nagyvilágban! című programsorozat keretében külföldre, az ott élő magyar közösségekhez is eljutottál.

-  Igen, az ausztriai Oberndorf am der Melk nevű városban mutattuk be a könyveimet és persze a folyóiratot is, ahol szintén Hilda tolmácsolta az írásaimat a közönségnek. Itt meg kell jegyeznem, hogy a 2024-es évre már lekötött időpontunk van Szegvárra, Debrecenbe és Ózdra, de egyeztetés folyik arról, hogy irodalmi találkozót tartunk a szegedi, a rimaszombati, a csurgói és a nagykállói könyvtárakban, továbbá a trieri és a tawerni magyar közönség előtt. 

- Igazán nem panaszkodhatsz az idei évre, a két könyv megjelenése mellett két szerkesztői felkérést is kaptál.

- Itt pontosítanom kell, csak az egyik szerkesztői feladat, a másik felkérés egy rovatvezetői munkára szólt. Az történt, hogy váratlanul felhívott Darcsi Karolina, a Kárpátalja című hetilap megbízott főszerkesztője, és felajánlotta, hogy vezessem a lap Versajánló rovatát. Nem sokat kellett gondolkodnom, elvállaltam. Már két hónapja én írom a rovatot, ami jelentős kihívást jelent a számomra, ha azt nézem, hogy előttem olyan kiváló írók tevékenykedtek e poszton, mint Penczkófer János és Pataki Tamás. A másik, nem kevésbé megtisztelő felkérés Jóna Dávidtól érkezett, nevezetesen, hogy legyek a több mint 30 éve működő Art’húr című irodalmi lap szerkesztője. A tervek szerint januárban kezdek. 

- Most éppen min dolgozol? Milyen közeli és távoli terveid vannak? 

- Megnyugtatásként elmondom, hogy nekem sem sikerült minden tervem. Már hosszú évek óta próbálom megjelentetni a Jenciklopédia címet viselő humoros szótáramat, de eddig kevés sikerrel. Egy hosszabb részlet ugyan megjelent „A valóság szaga” című kötetben, de a teljes anyag megjelenése még várat magára. Idén felcsillant a remény, hogy egy felvidéki kiadó kihozza, de aztán a megjelenés dátuma egyre csak csúszott. Ma már nem sok reményt füzök hozzá. Itt az újabb nagy feladat, hogy támogatókat szerezzek, a jövő évi Ünnepi Könyvhétre mindenképpen meg akarom jelentetni. Emellett belefogtam egy kéziratba, aminek „Kölcsönvett történetek” a munkacíme. Mitracsek úr is jelentkezett, látva, hogy sok év után újra könyveim jelennek meg, a rá jellemző pimaszsággal követeli magának az újabb könyvet. 

- Köszönöm a beszélgetést! További eredményes munkát, és ehhez jó egészséget kívánok!

H. K. 


 


Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek