Kárpátinfo hetilap


Készüljünk fel rá idejében! - A magas talajvíz elleni védekezésről
Készüljünk fel rá idejében! - A magas talajvíz elleni védekezésről


A globális felmelegedés miatt Európában, így vidékünkön is, az átlagos talajvízszint inkább folyamatosan csökken. Azonban, időről időre jön egy viszonylag hosszabb, intenzívebb csapadékos időszak, amikor a belvíz okoz súlyos gondot. Ezek a belvízveszélyes időszakok általában késő ősztől kora tavaszig jelentkeznek, így a szabadföldi növénytermesztésben ritkán okoz gondot, viszont a fóliasátras zöldséghajtatásban annál súlyosabb károkat okozhat. Ezt a veszélyt fokozza az is, hogy míg az első fóliasátrakat a kert dombosabb részére tettük, addig a későbbi terjeszkedés folyamán a laposabb, belvízveszélyesebb részek is sorra kerültek.

A magas talajvíz veszélyei

A magas talajvíz természetesen főleg a növények gyökereit veszélyezteti. Kiszorítja a talaj pórusaiból a levegőt, amitől a gyökerek szó szerint megfulladnak. Ugyanis a gyökerek a működésükhöz szükséges szőlőcukrot a levélből kapják, de az „elégetéséhez” szükséges oxigént saját maguk veszik fel a légző nyílásokon keresztül. S ha a talajból kiszorul a levegő, akkor bizony a gyökerek sem tudnak megfelelően működni, súlyosabb esetben pedig el is pusztulhatnak.

Az esetek nagy részében a magas talajvízszinttől nem a közvetlen gyökérfulladás következett be, hanem „csak” az alacsony talajhőmérséklet miatt állt le főleg az uborka gyökérműködése. Elégtelen fűtés esetén pedig ettől el is pusztulhat. Saját tapasztalatból tudom, hogy egy ilyen magas talajvíztől sújtott fóliasátor talajának a felfűtése óriási mennyiségű tűzifát emészt fel. Ugyanis a nedves, átázott talaj nagyon jó hővezető, s gyakorlatilag elszippantja a hőt a fűtőcsövektől.

Mind a közvetlen gyökérfulladás, mind az alacsony talajhőmérséklet miatti lassú gyökérpusztulás kitárja a kapukat a talajból fertőző, az uborka tőhervadást okozó gombák előtt. De nem úszták meg a magas talajvízből eredő problémákat a paradicsomhajtatással foglalkozó gazdák sem. A paradicsom toleránsabb az alacsony talajhőmérséklettel szemben, mint az uborka, ezért itt kevésbé volt jellemző a gyökérpusztulás. Viszont amint a gyökérzet elérte a talajvizet, felborult a vegetatív-generatív egyensúlya, a túlzott lombozat irányába. A lombozat ugyan hatalmasra nőtt, de a virágokat „lerúgta”. Erre mondják találóan a pataki gazdák, hogy „úgy nől, mint ami vízen ül”.

Hogyan előzhetjük meg?

A hirtelen jött nagy mennyiségű esők ellen nem sok mindent tehetünk, de a felesleges talajvíz elvezetéséért – igen! Az első és legfontosabb talán az, hogy mindenki tisztítsa ki a földjén átmenő, vagy azt határoló vízelvezető árkokat, kanálisokat. Sajnos egyesek szemétlerakatnak, használják ezeket fontos vízi műtárgyakat. S ezt még most kell elvégezni, míg be nem állnak a nagy esőzések! Ha már van hová levezetni a belvizet, magas talajvizet, nekiláthatunk a kritikus terület alagcsövezéséhez. Ma már nem igazán gyártanak égetett cserép alagcsöveket, amivel még én is alagcsöveztem a kertemet. Helyette ma már könnyen beszerezhetőek a speciális műanyag perforált alagcsövek. Gégecső kiképzésük nagy szilárdságot biztosít nekik a viszonylag vékony falvastagság ellenére is. A fátyolfólia szerű külső szűrő-huzat pedig meggátolja a talajszemcsék bemosódását a cső belsejébe.

Az alagcsövezést úgy kell elvégezni, hogy az 1%-os lejtés, azaz 1 méterenként 1 centiméter lejtést folyamatosan biztosítani kell. Tehát ha van egy 70 méteres kertünk, akkor 30 cm-es mélységről indulva a kert végén már 100 cm mélyen lesz az alagcső kifolyója. Már ha van ott vízelvezető árok. Sajnos, nagyon sok gazdának gondot okoz az alagcsövezés kivitelezésénél, hogy a legközelebbi kanális olyan messze van, hogy a hagyományos gravitációs drénvíz elvezetés szinte lehetetlen, vagy legalább is túl költséges lenne. Ilyenkor kénytelenek vagyunk a modern technikához folyamodni, s beiktatni egy átemelő elektromos szivattyút. Ezek azok a viszonylag olcsó, műanyag házú („korpuszú”) szivattyúk, amit általában a mélyebb pincék automatikus víztelenítésére használnak. Ha ilyen átemelő szivattyút tervezünk használni, akkor a kert legmélyebb pontján kell ásnunk egy vízaknát, amibe bele fogjuk vezetni az alagcsöveket. A szivattyúk felszereltségéhez gyárilag hozzá tartozik egy automata vízszint-érzékelő kapcsoló, ami nagyon egyszerűvé és megbízhatóvá teszi ezeknek a szivattyúknak a működtetését. Egy ilyen szivattyúval aztán akár száz méter fölötti távolságra, emelkedőkön keresztül is ki tudjuk nyomatni az aknában összegyűlt vizet. 

Gál I. falugazdász,
a Pro Agricultura Alapítvány megbízásából


 


Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek