Kárpátinfo hetilap


Megosztás


„Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember.” (Lukács 18, 11)

Milyen jó, hogy te más vagy, nem vagy olyan, mint a többi ember! Milyen is vagy te? Ismered magadat? Ismerem én magamat igazán?

Kedves Olvasóm, elárulok egy titkot: én nem ismerem még magamat. Többször rájöttem, hogy nem tudtam magamról, nem gondoltam, milyen érzés, indulat van bennem. Sokszor nem ismerek magamra! Ez, és ilyen vagyok én?

Váratlan élethelyzetekben, ijedtemben, félelmemben, haragomban, keserűségemben mi minden kicsúszik a számon, megfogan a gondolatomban, felborítja szívem csendjét, békéjét! 

Igen, ilyen vagyok én, szégyellem és fáj. Nem igazolhatom magamat, nem hibáztathatok senkit, én hibázok, én szomorítom meg Istent.

Ismered magadat? Nem árt, ha időnként nagytakarítást végzünk a szívünk mélyén. Senki nem látja, nem tudja, nem ismeri, mi van benn a lélekben, talán, még te magad sem tudod, nem ismered magadat.  

Kísérjük el a két példabeli embert! Menjünk be velük az Isten házába, a templomba! Az egyik, aki felemelt fejjel, bátran lépeget, minden oldalról fejet hajtanak előtte az emberek. Ismerik, vallásos ember, nagy adakozó. Nicsak, most is mennyi pénzt tett a perselybe! 

Hallgatózzunk, most kezd imádkozni. Megáll, először kihúzza magát, felemeli a fejét, körülnéz, és jó hangosan kezdi mondani az imát. Milyen szépen imádkozik, olyan jól rakja össze a szavakat, hosszan tudja mondani az imát, még a szemeit is az ég felé meresztgeti! „Isten, hálát adok neked, hogy én nem vagyok olyan, mint a többi ember.”
Nem vagyok olyan, mint a szomszédom, meg a sógorom, na meg ő ott, a Hosszú utcában: rabló, gonosz, parázna... Olyan jó, hogy én más vagyok. Nicsak, ott az a vámszedő, adóbehajtó, milyen gonosz ember az! Én minden héten kétszer is böjtölök, tizedet is adok, mindenből. Igen, én más vagyok, mint a többiek!

Mit szólsz ehhez az imához?

Ismered a Bibliát, ismered a történetet, az Úr Jézus mondta ezt a példázatot. Mondta a tanítványoknak és mondja nekem, neked is. Remélem, nem ismersz magadra. Nem, egészen biztos, hogy nem, mert mi már megtanultunk alázatos hangon beszélni, keveset, vagy semmit se szólni. Képmutatóskodni, egymás előtt és Isten előtt is.

Odébb, egészen a sarokba húzódva, egy hajlott külsejű ember, lehajtott fejjel imádkozik. Könnyezik, sír, a mellét veri. Nem emeli fel a fejét, még az arcát is eltakarja. Rázza a zokogás, szinte nem is érteni, mit mond, mit imádkozhat. Közelebb, mellé megyek, hallani akarom. Szaggatott, bűnbánó hangon könyörög: „Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek! Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek!”

Mondom, ismétlem én is: Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek!

Mit mutathatok, mit mondhatok magamról Istennek? Ez vagyok én, nyomorult, esendő bűnös. Légy kegyelmes, bocsáss meg, irgalmazz nékem! 

Tudom, hogy jöhetek hozzá a bűneimmel, a tévedéseimmel mindenkor, nemcsak a templomban, de a konyhában, az autóbuszon, a kertben, a kórházban, vásárlás közben a piacon is. Őszinteséget, bűnbánó szívet vár tőlem Isten. Nem kell bemutatkoznom, emlegetnem a sok jót, amit tettem vagy adtam, mert az mind semmi Ő előtte. Minden, amim van, tőle kaptam. Mit adhatok Istennek, ami hiányzik néki? Nem védekezhetek, és nem vádolhatok senkit, nem okolhatok másokat, de még a körülményemet sem a bűneim, tévedéseim, hibáim miatt. Azokat én követtem el, én vétkeztem. Igen, bűnös vagyok, irgalomra, kegyelemre szorulok.

Isten nem vonja meg az Ő kegyelmét azoktól, akik kérik. Mehetek Isten elé úgy, ahogy vagyok, az a bűnös, aki én vagyok. Minden őszinte bűnbánat, minden bűnvallás után csodálatos öröm tölti el a szívemet. Megbocsátotta Jézus bűnömet, szent vérével megmosta lelkemet, és nem emlékezik meg soha többé az én nyomorult szégyenemről. 

Semmi nem tud úgy felszabadítani, örömmel betölteni, mint a kereszt alatt megtalált irgalom. 

Van-e kapcsolatom Istennel? Vallásos vagyok, adakozom, szenteskedem? Lehet, de nem ér semmit! Isten nem kéri az én önmagasztalásomat.

Van-e kapcsolatom Istennel? Ráismertem magamra, bűneimre? Ha igen, akkor mehetek Hozzá én is, kérhetem Őt alázattal: Úr Jézus, irgalmazz nékem, bűnösnek! Mehetek nagy terheimmel, sebeimmel, szégyenemmel, félelmemmel – elfogad, megbocsát és betölti szívemet, életemet örömmel.

Hányszor lehet bocsánatot kérni Istentől? Számtalanszor, mindenkor! Na, de ha újra meg újra elbukok ugyanabban a bűnben, hibában, azt is megbocsátja? Igen, megbocsátja, és ha kérem, kéred, megerősít Szentlelkével. 

Figyelmeztet, int, hogy vedd észre a kelepcét, az ördög csapdáját! Állj ellene a kísértőnek, fuss el, ne állj szóba vele soha!

Miért bocsát meg Isten? Mert szeret! Az Ő dicsőségére, szent nevére én nem boríthatok árnyékot vagy homályt az én bukdácsoló életemmel. De örömöt jelent minden bűnbánó imám, őszinte közeledésem. Isten szánta és szerette az embert, ezért áldozta fel egyetlen Fiát a kereszten, hogy az Ő áldozata, vére által szabadulást, megtisztulást, örökéletet ajándékozhasson. Isten irgalmas, szerető Isten, kérjük az Ő irgalmát, megmentő kegyelmét.

Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek! Köszönöm, hogy jöhetek hozzád mindenkor, minden kérésemmel és minden nyomorúságommal. Kérlek, tisztíts meg, szenteld meg az életemet! Jobban tiéd, jobban tiéd akarok lenni, Uram. Előtted nincs titkom, ismered harcaimat, örömömet, bánatomat, amikor vétkezem ellened. Szeretlek, Megváltóm, imádom, magasztalom nevedet. Ámen.

(Morzsák 5., 2010)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella


 


Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek