Kárpátinfo hetilap




A cikksorozatunk előző részében megismerkedhettünk azokkal a kártevőkkel és kárképeivel, amelyek ritkábban, vagy a nem megfelelő agrotechnika alkalmazása esetén fordulhatnak leginkább elő a búzatábláinkban. A mostani cikkünkben pedig az őszi búza jelentősebb kártevőinek megismerésével folytatjuk.

Talajlakó kártevők. Jelentőségük nagy, de kalászosokban ritkábban okoznak nagy kárt. Az ide tartozó fajok elsősorban a cserebogarak (Melolonthidae) és szipolyok (Anisoplia spp.) pajorjai, a pattanóbogarak drótférgei, valamint az áldrótférgek. A gyökereket és a szár talajfelszín alatti részeit rágják. A károsított növények eleinte hervadnak, később elpusztulnak. Fontos a terület tisztán tartása. A vetésváltás helyes megválasztásával ezen kártevők egyedszámai a veszélyhelyzet alatt tarthatóak. A talajlakó kártevők ellen jó hatékonysággal alkalmazhatóak a szerves foszforsav-észter hatóanyagú talajfertőtlenítők, melyeknél a hatékonyság megőrzése érdekében fontos a kijuttatást követő azonnali bedolgozás és az aprómorzsás talaj.

Gabona levéltetű. Az őszi búzát öt levéltetű faj is károsíthatja, melyek közül bármelyik hozzájárulhat a kialakult károkhoz. E szipókás fajok kártétele a kalászos gabonák vegetációjára két fenológiai állapotban is veszélyesek. Ősszel, vetést követően, illetve március közepén, végén a tavaszi bokrosodás időszakában okozhatnak problémát táplálkozásukkal. Szívogatásuk közben a növény sodródik, vizet veszt és nem utolsó sorban a különböző vírusok terjesztése is a számlájukra írható. Ennek hatására több helyen visszamaradott növényfejlődés, a későbbiekben a termés mennyiségi és – minőségi visszaesése regisztrálható. A vetésfehérítőkkel szemben elvégzett állománykezelés megfelelő eredményt nyújthat a levéltetvekkel szemben is. A levéltetvek tavaszi tömeges megjelenését megakadályozva különböző kontakthatású (lambda-cihaltrin, deltametrin) szerek mellett megtalálhatunk felszívódó (pirimikarb, tiakloprid), hosszabb hatásidő-tartamú készítményeket is. E készítmények kiemelt előnye a jelen lévő levéltetű kolóniák azonnali felszámolása mellett a későbbi betelepülés megakadályozása.

Veresnyakú árpabogár. Közismertebb nevén vetésfehérítő bogárnak is ismerhetjük, amit jellegzetes kárképe után kapott. Elsősorban a tavaszi kalászosok fontos kártevője, de egyes évjáratokban a búzán is károsíthat. Az általa okozott termésveszteség elérheti a 30-40 %-ot is, búza esetében ez az érték 5-10 % között lehet. A levélen lévő apró, fekete, nyálkás lárvák (árpacsiga) a levélerekkel párhuzamosan hámozgatnak, erőteljesebb fellépésük esetén a levelek a hámozgatás nyomán kifehérednek. A kifejlett egyedek hosszúkás lyukakat rágnak a levélen. Tömeges lárvakelés idején szükséges lehet a védekezés kontakt hatású vagy gyomorméreg inszekticidekkel. Az imágók ellen tömeges rajzásukkor válhat szükségessé az állománykezelés.

Gabonafutrinka. A laza talajok kivételével mindenütt előfordulhat, elsősorban a búza vetésváltásának elmaradása esetén. A búza kelésétől a szárba-indulásig károsít. Kártétele jellegzetes ún. „csócsálás,,, mely abból áll, hogy a lárva a búza levelét a talajban képzett függőleges, vékony üregébe húzza és az erek közötti lágyabb részt kirágja. Színük megbarnul, így messziről észrevehetőek a károsított foltok, melyek súlyos fertőzés esetén kipusztulhatnak. A kifejlett rovar (imágó) is károsít, a kalászokban rágja meg a szemeket, illetve a kalászt széttúrja, de kártétele kevésbé jelentős. Amennyiben őszi kalászost nem követ őszi kalászos, a kártételi szint ugrásszerűen lecsökken. Amennyiben 2 db lárva/m2 egyedsűrűséget meghaladja a létszám, vegyszeres védekezés válik szükségessé. A vegyi védekezésnél fontos, hogy az állománykezelés a fiatalabb lárvák ellen irányuljon. A talajlakó kártevők ellen irányuló talajfertőtlenítés hatékonysága is kielégítő lehet. Az állománykezelésnél fontos szempont, hogy a kórokozó csak szájon keresztüli mérgekkel mérgezhető, mert a kijuttatott vegyszer csak a táplálkozással jut a kártevő szervezetébe.

Gabona szipolyok. A szipolyok közül vidékünkön a jelentősebb kárt a széles szipoly (Anisoplia lata), és az osztrák szipoly (Anisoplia austriaca) okozzák. Gyakran lépnek fel tömegesen, lárvájuk polifág talajlakó kártevő. Károsításaik tejes-érés után jelennek meg. Az imágók, melyek a kalászban lévő szemeket rágják, jelentős mennyiségű magot is kitúr a kalászból. A rágott kalászok a kártétel nyomán borzosnak tűnnek. Az imágó tömeges (10 db/m2) megjelenésekor kémiai úton szükséges védekezni. A lárvák ellen a polifág talajlakó kártevőknél említett talajfertőtlenítéssel védekezhetünk.

Gabonatripsz (búzatripsz). Vidékünkön is egyre gyakrabban találkozni ezzel a kártevővel, főleg azokon a területeken ütik fel a fejüket és okoznak jelentősebb károkat, ahol nincs betartva a vetésváltás. Kevésbé ismertek, de esetenként jelentős károkat okoznak ezek a különböző tripsz fajok. Termesztett gabonaféléken és különböző fűfajokon fejlődő, szúró-szívó szájszervű, apró termetű (1,5–2,0 mm-es), sötétbarna, fekete színű rovarok. Csápjaik és lábaik rövidek. Világosabb színű lárvakori alakjaik szárnyatlanok.

Kártételüket és az okozott kár jelentőségét különbözőképpen ítélik meg. Jelentőségük a kalászhányás időszakában és az érés idején mutatkozik meg. Szívásuk hatására a kalász „hasban” marad, vagy a képződő szemek károsodnak. Kártételi tüneteik jellegzetesek: a kalászok kifehérednek, borzassá válnak. A szemek beltartalmi értéke és csírázóképessége romlik. Talajműveléssel, mély alászántással csökkenthető a telelő alakok száma. Kerüljük a monokultúrát! A lomb- és kalászkárosítók elleni kezelések, a tripszek ellen is hatásosak lehetnek.

Ha a kártevők elleni védekezést és annak hatékonyságát rangsorolni kellene, akkor a legelső helyre talán a megfelelő vetésváltást (ezzel együtt a változatos talajművelést) tehetnénk, mivel ennek betartásával jelentősen tudjuk csökkenteni a kártevők felszaporodását, megakadályozva ezzel a jelentősebb károkozásukat. Ezt követné a fertőzésmentes (szükség esetén csávázott) vetőmag alkalmazása. Majd dobogós helyre „becsusszanva” ott vannak azok a kontakt (alfa-cipermetrin, klórpirifosz, lambda-cihalotrin, stb.) és felszívódó (pirimikarb, tiakloprid, acetamiprid, stb.) hatású rovarirtó készítmények, amelyek széles választékban kaphatóak és alkalmazhatóak az őszi búza növényvédelmében. De itt viszont szeretném felhívni az olvasóink figyelmét a szerek váltakozva való alkalmazására, elkerülve ezzel a rezisztencia kialakulását.

Nagy Csaba falugazdász,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány

Galéria

A mostani cikkünkben az őszi búza jelentősebb kártevőinek megismerésével folytatjuk. Címlapképünk illusztráció. Fotó: Internet