HáziPatika.com

Megosztás
Eláruljuk, miért ne házi praktikákkal kezeljük a gyomorsavat
Eláruljuk, miért ne házi praktikákkal kezeljük a gyomorsavat


A gyomorsav túltermelődése alaposan megkeserítheti a mindennapokat, megfelelő terápiás módszerekkel azonban úrrá lehetünk a kellemetlen tüneteken. De segíthetnek-e például a házi praktikák? Cikkünkben erről is szó lesz.

A gyomor feladata, hogy segítsen megemészteni az elfogyasztott ételeket; ennek a folyamatnak az egyik elengedhetetlen „eszköze” a gyomorsav, amelynek fő összetevője a sósav. A gyomornyálkahártya természetes módon választja ki a gyomorsavat, a kiválasztás szabályozásáért pedig a különféle hormonok és az idegrendszerünk egyaránt felelős - írja a Házipatika.com.

Ha a gyomrunk túl sok gyomorsavat termel, az számos kellemetlen tünetet okozhat, így például gyomorégést, hányingert, hányást, puffadást, étvágycsökkenést, megmagyarázhatatlan fogyást, illetve olyan hasi panaszokat, amelyek éhgyomorra kínzóbbak lehetnek. Mindemellett a túl sok gyomorsav növelheti a gyomrot (is) érintő betegségek kialakulásának kockázatát is. Ide sorolható egyebek mellett a gyomorfekély, a gastrooesophagealis refluxbetegség (GERD), vagy a gyomor-bélrendszeri vérzés.

Ami enyhülést adhat

A gyomorsav kordában tartásában sokat segíthet, ha figyelünk az étkezésünkre. Együnk többször a nap folyamán, de inkább kis adagokat, és jól rágjuk meg a falatokat. Kerüljük továbbá azokat ételeket, italokat, amelyek fokozzák a gyomorsav termelődését. Az is fontos, hogy evés után várjunk néhány órát a lefekvéssel, lepihenéssel, illetve, hogy szokjunk le a dohányzásról, és ne hordjunk derékban túlzottan szűk ruhákat, öveket.

Sokszor azonban ezek a praktikák önmagukban nem elegendőek, és szükség van mellettük gyógyszerszedésre is. A túl sok gyomorsavat kezelhetjük például savközömbösítőkkel, amelyek bár gyorsan hatnak, de csak rövid időre szüntetik meg a panaszokat. Optimálisabb választás lehet tehát a hisztamin-2-receptor antagonisták (H2-RA) használata (H2-RA-hatóanyag például a famotidin): ezek a készítmények ugyan lassabban fejtik ki hatásukat, ám hosszú időre megkönnyebbülést hoznak. Az is a H2-RA-k mellett szól, hogy a lehetséges mellékhatások terén a biztonsági mutatóik összességében kedvezőbbek, mint az úgynevezett protonpumpagátlók (PPI) esetében, amely gyógyszereket szintén lehet alkalmazni gyomorsav-túltermelődés esetén.

Házi praktikák – érdemes, vagy sem?

Vannak, akik házi praktikákkal is szeretnek kísérletezni – őket óvatosságra intjük. A gyógynövényekkel vagy a gyógynövénytartalmú étrend-kiegészítőkkel például azért kell vigyázni, mert lehetnek mellékhatásaik, illetve negatívan befolyásolhatják egyes általunk szedett gyógyszerek hatását. Az is előfordulhat, hogy rontanak az állapotunkon: ilyen nagy mennyiségben fogyasztva a gyömbér, de a borsmenta is problémás lehet, különösen GERD-betegeknek.

A gyomorégés enyhítésére a tej fogyasztását is szokták javasolni. Bár az igaz, hogy átmenetileg csökkentheti a tüneteket, a hatás egy idő után átfordul, és a benne lévő tápanyagok, különösen a zsír, arra sarkallják a gyomrot, hogy még több savat termeljen.

Az almaecet szintén nagy sláger, pedig nincs jelentős klinikai bizonyíték arra, hogy segíthetne gyomorsav-túltermelés esetén. Azt is ki kell emelni, hogy bár kis mennyiségben fogyasztva általánosságban biztonságosnak tekinthető, ha nem tudunk mértéket tartani, károsíthatjuk a fogainkat, a torkunkat, sőt, a refluxos tünetek is súlyosbodhatnak.

Végül, de nem utolsósorban érdemes meggondolni a szódabikarbóna alkalmazását is. A savakat ugyan semlegesíti, a hatása azonban csak átmeneti. Miközben ugyanis reakcióba lép a gyomorsavval, szén-dioxid szabadul fel, ami gázképződést, haspuffadást és hasfeszülést idézhet elő, ez pedig megint csak gyomorégéshez vezethet. Nagy mennyiségben fogyasztva ronthat a már meglévő tüneteken, és egyes gyógyszerek hatékonyságát is befolyásolhatja.

Lehet kezelni, de…

Összességében tehát elmondható, hogy a gyomorsavat lehet kezelni, de nem mindegy, hogy mivel – bizonyos módszerekkel ugyanis többet ártunk, mint használunk. Ha tüneteink vannak, és az életmódbeli változtatások nem segítettek, a legokosabb, hogy felkeressük kezelőorvosunkat, és konzultálunk vele a lehetőségekről.