Kárpátinfo hetilap


Megosztás
Hálaadás a megújult templomért Macsolán
halaado-istentisztelet-macsola.JPG


Aki templomot újít fel, az a jövőre gondol, hogy a következő nemzedékek is megtapasztalhassák a világosságot, megérezhessék a közösség lényegét. Hit nélkül nem lehet jövőt építeni, aki pedig közösséget épít, az ebben a zűrzavaros világban is biztosan jó úton halad.

Aki hittel közösséget épít – embereket, lelkeket szolgál és ment meg, hangzott el vasárnap Macsolán azon az ünnepi istentiszteleten, melynek keretében a megújult templomért adtak hálát. Ez a gyülekezet Isten és hajléka iránti hűségéről tett bizonyságot szorgalmával, az átfogó felújítási munkálatok elvégzésével.

Az igét Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke hirdette a 103. zsoltár alapján. Isten szeretetének dicsérete, nagysága tűnik ki ebből a zsoltárból. Isten szeretete tette lehetővé, hogy ez a gyülekezet felújítsa templomát, ahol kérhetjük az Úr oltalmát, vigasztaló áldását, mondta. Egy templom felújítása hatalmas ajándék a gyülekezetek életében, s nagy dolog, amikor hálából, istenfélelemből cselekszik egy közösség. Akik tudják: „az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is”. Sajnos egynemzedékes gondolkodóvá vált a világ.

Jó lenne felismerni az Isten népének, hogy van ígéret az unokáknak is. Vajon ott vannak-e Jézus lábánál? – tette fel a kérdést az igehirdető. Ez a templom lehetőség, hogy a jövő nemzedéke is hallja Isten igéjét. Ám a kövek némák.

Kellenek, akik e falak között mindenkor hirdetik Krisztust, az örömüzenetet, s ha Isten háza népeként vagyunk itt, közösségünk van vele, templomunk a lelki felüdülés helyévé válik. „Az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van…, azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével.” Tegyünk meg mindent, hogy a gyerekeink is a szövetség részesei legyenek, zárta gondolatait a püspök.

Sápi Zsolt helyi lelkipásztor a vendégek köszöntését követően elmondta: kilenc évvel ezelőtt, mikor a gyülekezethez került, két imatémát tűzött maga elé: hogy növelje az Úr a hívek számát, s hogy adománya által újítsa meg a gyülekezet az épületét. Ezúttal hálát adott Istennek azért, hogy mára kívül-belül megújulhatott a szent hajlék, hogy a templomépítő ősök mellé mindig rendelt újabb építőket, akik hozzáadták a maguk tégláit, áldozatait a templomhoz, és imádkozó népet, hogy belakja a hajlékot. Arra kérte a gyülekezetet, hogy továbbra is ragaszkodjanak Istenhez, kapaszkodjanak az ő ígéreteibe. A templom akkor tölti be funkcióját, ha Krisztust hirdeti, fogalmazott a lelkész.

Az Isten házához való ragaszkodás az Istennel való élő kapcsolat jele, kezdte ünnepi köszöntőjét Zsukovszky Miklós, a Beregi Református Egyházmegye esperese. Aki hálát adott azért, hogy esperesi szolgálata idején újulhatott meg ez a templom is, s azért is, hogy Isten olyan embereket állított a gyülekezet élére, akikben felébredt a vágy, hogy rendbe tegyék az Úr házát, és akik további terveket is dédelgetnek szívükben. Ilyenkor a Gondviselő minden feltételt megteremt a munka elvégzéséhez. Ám egy megújult templom igazi szépségét annak megtöltése adja, lelkünk vágyódása a közösség, Isten közelsége után, hangsúlyozta az esperes. Aki arra a küldetésre is felhívta a figyelmet, hogy a hívő ember feladata megkeresni azokat, akik még távol vannak Istentől. Végezetül Péter szavaival intette a gyülekezetet: „…vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek. Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!” (2Pt 17–18).

A továbbiakban Sápi Zsolt az egészségi okok miatt távol maradó Nagy Bélának, a Kárpátaljai Református Egyház főgondnokának jókívánságait tolmácsolta, majd Hadnagy István, a Beregi Egyházmegye főgondnoka köszöntötte a gyülekezetet: „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra” (1Thessz 5, 16–18). Ezt követően a jelenlévő lelkipásztorok igei köszöntését fogadta az ünneplő gyülekezet.

A jelen és a jövő ünnepének nevezte az alkalmat Tóth Győző, a KárpátHáz Jótékonysági Alapítvány igazgatója. Hisz amikor egy közösség templomot újít, a jövőre gondol, a jövőt építi. Hasonlóképpen kell a kárpátaljai magyarságnak is évtizedekre, évszázadokra előre tekinteni, tervezni. Soha nem volt könnyű itt ennek a nemzetrésznek az élete, de hiszem, a mostani helyzetet is túléljük, megtart minket az Úr, fogalmazott. Erre reflektálva Sápi Zsolt annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a macsolai gyülekezet itt tervezi a jövőjét. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt kilenc évben csupán tucatnyival csökkent a lélekszám, s a közösségnek további fejlesztési tervei vannak.

Homoki Attila gondnok hálát adott a megújult hajlékért, a templomépítőkért és -felújítókért. Köszönetet mondott a magyar kormánynak és a Kárpátaljai Református Egyháznak az anyagi támogatásért és segítségért a kivitelezőknek a tisztességes munkáért, a gyülekezetnek helytállásért. Elsősorban pedig „Az Istennek legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért” (2Kor 9, 15), hisz a gyülekezet tervezett, az Úr pedig megmutatta a lépéseket, segítséget adott a megvalósításhoz, zárta gondolatait a gondnok.

A hálaadó istentisztelet nemzeti imádságunk eléneklésével ért véget.

Marton Erzsébet

Galéria

Galéria

Galéria

Galéria

Galéria

Galéria