A kutyák meg tudják különböztetni az ember szándékos és véletlen tetteit

A kutyák meg tudják különböztetni az ember szándékos és véletlen tetteit egy új német kutatás szerint.

A kutya és az ember együttélésének hosszú története során az állat egy sor készséget kifejlesztett, amelyek az emberhez való kötődését segítették - írja az MTI.

Ezek közül csak egy az, hogy végrehajtják az ül, fekszik és egyéb utasításokat.

Azt azonban eddig nem volt ismert, hogy megértik-e az ember szándékát, vagy csak a tettre reagálnak. Felismerni, vagy legalább megérezni egy másik teremtmény szándékait az úgynevezett tudatelmélet vagy mentalizáció alapja. Így nevezik azt a képességet, amellyel mentális állapotot - szándékot, vágyat, tudást - tulajdonít az ember másoknak. Sokáig úgy tartották, erre kizárólag az ember képes.

Egy német kutatócsoport azt vizsgálta, hogyan reagálnak a kutyák, ha az ember szándékosan vagy véletlenül visszatartja a jutalomfalatukat. Azt állapították meg, hogy eltérő volt a kutyák viselkedése, ha a kísérletet végző ember akarattal, és más, ha akaratlanul cselekedett. A Scientific Reports tudományos lapban ismertetett kutatás szerint ez arra utal, hogy a kutyák különbséget tudnak tenni a szándékos és a szándék nélküli viselkedés között.

A kísérlethez az úgynevezett véletlen-szándékos paradigmát használták, ami gyakori az emberi és állati elme vizsgálatában, de kutyák teszteléséhez még nem vették igénybe.

A kísérleteket 51 kutyával végezték, három helyzetet próbáltak ki, mindannyiszor átlátszó táblák választották el a kísérletet vezető embert és az állatot.

Az alaphelyzet az volt, hogy a kísérletvezető a táblák közötti résen át adta a kutyának a jutalomfalatot. Az egyik esetben az ember szándékkal hirtelen visszavette a falatot és letette maga elé. A "véletlen-ügyetlen" modellben az ember a résig vitte a falatot, megpróbálta átadni a résen, de véletlenül kiejtette a kezéből. Ezután a "véletlen-lezárt" helyzetben újra "megpróbálta" átadni az ételt, de nem ment, mert a rés bezárult. Akár szándékosan, akár véletlenül, a jutalom az ember oldalán maradt mindhárom esetben.

A kutatók azt várták, hogy ha a kutyák azonosítják az ember szándékát, akkor tovább várnak, mielőtt a jutalom felé mozdulnának a szándékos modellben, amikor direkt nem kapták meg azt, mint a két másik esetben, amikor a falatot nekik szánták, csak nem sikerült odaadni nekik.

A kísérletek azt mutatták, hogy nemcsak hosszabb ideig vártak a "szándékos" helyzetben, mint a két másik véletlen esetben,

de nagyobb valószínűséggel ültek vagy feküdtek le - amit békítő magatartásként szoktak értelmezni -, és hagyták abba a farokcsóválást.

"Kutatásunkban a kutyák egyértelműen másképp viselkedtek attól függően, hogy az ember cselekedete szándékos, vagy véletlen volt" - mondta Britta Schünemann, a tanulmány vezető szerzője.