A rózsák kedvelt dísznövények. Az utóbbi időben Európa számos országában egyes fajait azonban nagy C-, B2-, P-, K-, E-, vitamin, továbbá karotintartalmuk, valamint illatos, jól feldolgozható gyümölcsük miatt termesztik.
A legelterjedtebb rózsafaj a Rosa canina – gyepűrózsa. Hosszú életű növény, akár 100 évig is elél. Fagytűrő képessége nagyon jó, hiszen akár mínusz 230C-ot is elvisel. A hideg, kötött talajok kivételével gyakorlatilag mindenütt gazdaságosan termeszthető. A növény 2-5 méter magas, ágait 5-7 levélkéből álló leveleinek levélnyelét, sőt még a levelek főereit is szúrós tüskék borítják. Júniusban tűnnek fel magányosan vagy 2-3-as csoportokban 4-6 cm átmérőjű halvány rózsaszínű virágai. Termései szeptemberben, októberben érnek, narancsskarlátvörös színűek, középnagyok (1,5-2 cm hosszúak) alakjuk oválistól a kerekdedig terjedhet. A gyümölcsök sokáig a bokron maradnak, így télen kitűnő táplálékul szolgálnak a madaraknak.
Ősszel és kora tavasszal is ültethetjük. Ültetés után a vesszőket négy-öt rügyre metsszük vissza. A kihajtó vesszőkből a harmadik évben hat-nyolc vázágat hagyunk meg. A vadrózsa az egyéves vesszőkön és a kétéves gallyakon hozza termését. Fás dugványozással szaporítják a legtöbb helyen.
Üzemi telepítésben 3,5 sor- és 2,5 m tőtávolságra ültetik (1140 tő/ha). Termőképessége a telepített fajtól függően 4-8 t/ha.
Szaporításuk történhet vegetatív és generatív módon. A vegetatív szaporítás módszerei: tőosztás, bujtás, dugványozás, szemzés és a gyökérsarjakkal való szaporítás.
Generatív szaporítás során az érett termésekből kiszedik az aszmagokat és mintegy 2 hónapig 20-250C-on nedves helyen rétegezik, hogy a csírázást gátló anyagok lebomoljanak. Az esetleg „megmozdult” magokat 2-40C-on, nedves helyen tárolják a tavaszi vetésig. Ha magról szeretnénk szaporítani, számítani kell arra, hogy az utódok tulajdonságai hasadni fognak.
Csak a teljesen érett, szilárd gyümölcsöket szabad leszedni. Az éretlen és a túlérett termések kevés C-vitamint tartalmaznak. A nemesített vadrózsa termése bokronként 8-10 kg. A termések betakarítása kézzel történik (4-6 kg óránként). A gépi betakarítás a nagy termésveszteség miatt egyelőre mindenütt kudarcot vallott.
A csipkebogyó feldolgozott formában kerül a fogyasztóhoz. A begyűjtött vagy a termesztett terméseket az élelmiszeripar túlnyomórész szárított formában, különböző frissítő teakeverékek gyártásához használja fel. Gyógynövényként egészben szárítva vagy felhasítva, magvaitól, szőreitől megtisztítva, csipkebogyóhúsként kerül forgalomba. A felhasítás műveletét ma már gépesítve, úgynevezett aszmagoló géppel végzik. A szárítás nem történhet napon, és a hőmérséklet beállítása igen fontos a C-vitamin veszteség elkerülése miatt. A felezett, aszmagoktól mentes termés tartósítása fagyasztással is történhet. A sötét, puha termést csipkeíz vagy lekvár készítésére használják. Igaz, erre a célra a szárított termés is alkalmas, hiszen vízzel könnyen duzzad és felfőzhető.
A száraz drogból (akár aszmaggal vagy a nélkül) langyos vízzel, fémmentes edényben áztatással készíthető a C-vitaminban és flavonoidokban igen gazdag vizes kivonat. Az ilyen „teát” mindig csak frissen, tiszta, vegyszermentes, garantált minőségű csipkebogyóból szabad készíteni.
A csipkebogyóíz és a vizes kivonat szerves savakban, nyomelemekben, valamint magnéziumban, káliumban és C-vitaminban dús. Enyhe vizelethajtó hatása is van. A csipkelekvár (hecsedli) gyenge hashajtó, ezenkívül hasznos karotinforrás.
A rózsa friss termésének élelmiszeripari feldolgozása jelenleg kis mértékű. A csipkebogyóból lekvárt, levet, szirupot, szószt, kandírozott gyümölcsöt, valamint gyümölcsbort és likőrt is lehet készíteni. Vadhúshoz kitűnő köret, süteményekhez finom töltelék is főzhető belőle.
A gyümölcs mellett leveleit, virágszirmait is használják. A levelekből tea is készíthető. Virágszirmai éterikus olajokban gazdagok, így ezekből már évszázadok óta rózsaolajat állítanak elő.
A beltartalmi vizsgálatok igazolták a csipkebogyó hatását. A csipkebogyó gyümölcshúsa B-karotint, kis mennyiségben B1, B2, P, K, H és E vitaminokat, nyomokban flavonoidokat és anticianidokat, valamint cserzőanyagot tartalmaz. A C-vitamin tartalma a vad fajok gyümölcseiben 300-800 mg/100 g, a termesztett fajoknál akár 3000 mg/100g. Ásványisó-összetétele étrendileg kedvező hatású. Pektin tartalma duplája a ribiszkéének 3,5g/100g, 14 g cukrot, 5 g alma- és citromsavat, valamint 4 g fehérjét tartalmaz. Az aszmagokban sok pektin, 0,2-0,3% illóolaj, 8% olaj, többféle vitamin, köztük E2-vitamin található. Magas C-vitamin tartalma miatt, terhesség, szoptatás során, megfázásos megbetegedések esetén fogyasztása fontos, a C-vitamin hiánytünetek megszüntetésére is alkalmas.
A vadrózsafajok díszítő értéke sem elhanyagolható. Színpompás virágait, akár télen is a bokron maradó terméseik miatt díszkertekbe, parkokba is ültethetők. Telepíthetők sövényként kertek, különböző létesítmények területeinek védelmére. Lejtős területek talajának megkötésére alkalmasak. Sok faj jó várostűrő képessége miatt utak mellé is ültethető.
Bodnár István
kertészmérnök, Bakta