Kárpátinfo hetilap


| 2021. 07. 25. – 17:07 | Ukrajna |

Hirdetés

„Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.”  ( Ef 2, 20–22)

Egybeépülni, egymást elfogadni, eltűrni, a mellettem lévő terhét is viselni, az építő mesternek engedelmeskedni – ez a feladata az épületben lévő kőnek. Ezért romlanak meg a házasságok, mert nem tudnak egybeépülni.

Nem illeszkedik a felek felfogása, elvárása, elképzelése. A kapcsolat két idegen ember között akkor egészséges, ha ketten ugyanazt akarják mindenben. De lehetséges-e ez? Hogyan? Nem lehet több az egyik, mint a másik. Mindegyik felelős az épületért, a házért. Ugyanez vonatkozik a gyülekezeti életre is. Az ige azt mondja, hogy az épület, a ház alapköve és záróköve Jézus.

Most olvastam, hogy Peruban – a hegyeken, az őserdőben – csodálatos épületeket találtak. Az inka indiánok építették több ezer évvel ezelőtt. Ez az inka törzs kipusztult, meghaltak, de az épületeik megmaradtak, legtöbbje épségben. Hogyan élték túl ezek az épületek a földrengéseket, viharokat, az időjárás viszontagságait évezredeken keresztül? Mi a titka ezeknek az épületeknek? A tudósok rájöttek az épület titkára. Amikor az inkák építkeztek, a falakhoz különböző formájú köveket használtak. Minden kő más nagyságú és más formájú. De az építő mester úgy helyezte egymás mellé és egymásra a köveket, hogy azok pontosan illettek egymáshoz.

Kapaszkodtak egymásba, támogatták egymást. Ezért élték túl a sok ezer éves idő viszontagságait, mert egyik kő támogatta a másikat.

Pál apostol nem járt az inkák országában, Peruban, de bizonyára ő is látott építkezéseket, gondolkodott és Isten Szent Lelke megmutatta neki: íme, így kell egybeépülni, közösségé, egy házzá. A templom sarokköve – Jézus Krisztus. Ő az alapja az épületnek, és Ő a záróköve. Ő tartja meg, Ő tartja össze az épület köveit.

Benne illeszkedik egybe az épület templommá és házzá. A házasság is így éli túl az élet viharait. Jézusban van a növekedés, megmaradás.

Ha a szent házhoz, Isten templomához akarok tartozni, akkor elfogadom-e, hogy a Mester tetszése szerint rendelkezzen az életemmel és rendezze az életemet? A helyemre tegyen, beépítsen? Ha boldog házasságra vágyom, engedem-e, hogy az Úr válasszon nekem hozzám illő társat? Vagy én választok az ízlésem, fantáziám szerint? S ha már találtam társat, a házasságomban mi a fontos? Ki a fontos? Ki a feje a háznak? El tudjuk-e fogadni, hogy nem én, nem mi vagyunk a fontosak, hanem Ő, a Mester? Rendezze életemet az Ő akarata és tetszése szerint? Engedem-e, hogy a Mester kiigazítsa, helyretegye az életemet?

Nagyon nehéz, ha alakítani, formálni akarja Isten a kőkemény szívemet. Képes vagyok-e belátni, elfogadni, hogy Isten vésője, kalapácsa azért farag, formál, mert hasznosabbá, jobbá akar alakítani? Igen, a véső, a kalapács ütése néha fáj, nagyon fáj. De a Mester szeme látja és tudja, hol kell még egy kicsit faragni, alakítani rajtam, hogy alkalmas legyek a nekem kijelölt helyen az épületben. Ha a mellettem lévő mellé nem tudok beilleszkedni, én magam okozok kárt az épület falában. Az Ő terve, hogy a ház, ahová beépíti életemet, maradandó és szép legyen. Nem lehet az Úr házát olyan könnyen otthagyni. Ha én kilépek, kárt okozok magamnak elsősorban, de megrontom a közösséget is. A házasságban a Mester egymás mellé helyezett, nem léphetsz ki, mert összeomlik a ház, a házasság… Aki megveti az építő Mestert, aki  otthagyja az „alapot” – bűnt követ el! Elfogadottá tették az egyházakban is a válást, mert tömegessé vált, mert  megállíthatatlan a bűn. Isten nem fogadja el! Neki fáj, ha egyetlen kő kiesik, hiányzik, elcsúszik a falból. A Mester megpróbál újra és újra  minden követ igazítani, rendezni, ha engedik. Milyen jó lenne belátni, hogy nem vagyok én értékesebb, mint az, aki mellettem ül a templompadban. Ha vállalnám az ő terhét is, segíteném, ha kell fizikai, anyagi erőmmel, imádságommal, szeretetemmel – megváltozna a közösségi élet, megszűnnének a pletykák, bírálgatások. A Szentlélek ereje áradhatna, meglátnánk és gyönyörködhetnénk a mindennapi csodákban.

Egység lenne az Úr népe között.

Nem kéne a házasságokat felbontani, családokat, gyermekeket megnyomorítani akkor, ha megalázkodva állnánk az Úr elé, ha elismernénk saját hibánkat. Ha mernénk kérni: formálj és készíts terved szerint, Uram, faragj le rólam mindent, ami házasságomat megrontja, mindent, amivel megszomorítom társamat. Milyen jó lenne, ha nem sajnálnánk azt, amit a Mester keze le akar faragni rólunk. Mert amit Ő elvesz, az nem veszteség, a házasságnak csak előnye. Lehet az önzés, lustaság, figyelmetlenség, robbanékonyság, haragtartás, erőszak, uralkodási vágy és még sok minden más.

Megérteni Isten akaratát, tervét csak az tudja, aki állandó és éber kapcsolatban van Vele. Az igeolvasás, a rendszeres imádkozás, a közösség összekapcsol az Úrral. Növekedni csak úgy lehet, ha Benne maradunk.

Segítsen ebben – és segít – az Ő Szent Lelke!

(Morzsák 4., 2006)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella


Hirdetés


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 25. évfolyamának 29. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Kövessen minket a Facebook és az Instagram oldalainkon.
Iratkozzon fel a Telegram csatornánkra is.
Legyen jól informált!