Kárpátinfo hetilap


| 2021. 07. 17. – 17:07 | Kárpátalja |

Hirdetés

„Megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt. Kezem állandóan vele lesz, karom erőssé teszi őt.... Hűségem és szeretetem vele lesz, és nevem által emelkedik hatalma.... Így nevez majd engem: „Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám!” (Zsolt 89, 21–22, 25, 27)

Csak az beszélhet így, aki szerelmes! Isten beszélt így szolgájával, Dáviddal. Szerelmesen, örökkévaló szeretettel szerette Isten az embert. Isten mondja önmagáról: „...Én  az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok...” (2Móz 20, 5b)

Ki az igazán féltékeny? Ki szeret féltve? Enyém vagy, nem adlak oda senkinek, nem engedem, hogy másé légy! Nem lehet az én helyemben senki!... Így beszélt, becézett Isten akkor, amikor az Ő törvényét, parancsolatait adta az embernek. Gyönyörködött Isten az Ő teremtményében, az emberben. A legszebb alkotás az ember volt. Nem volt benne hiba, minden tökéletes volt.

Ezt a szerelmes kapcsolatot, ezt a végtelen szeretetkötődést nem bírta, nem tűrte el a sátán. Csábított és hízelgett, hazudott és megrontott egy szent kötődést az Isten és az ember között.

Soha nem heverhette ki az emberiség a bűn következményét. A bűn zsoldja halál. De mert még mindig szeretett az Isten, nem engedte, hogy az Ő alkotása, szeretett gyermeke elvesszen. Ezért küldte el a megmentésünkért, a megváltásért egyetlen Fiát, Jézust. Az Ő kereszthalála az örök, megmentő áldozat.

Tud még féltékenyen szeretni Isten? Csalódott. „Megbánta, hogy embert teremtett.” (1Móz 6, 6) Minden gonoszságra képes az ember, s Ő még szeret? Isten nem adja fel az Ő szerelmét, az Ő gyermekeit nem engedi át a sátánnak. Mi, emberek az övéi vagyunk, de bánkódik az Ő szívében.

Dávidot nagyon szerette az Úr, kedvesnek és szíve szerint valónak találta a kis pásztorfiút. A juhok mellől Ő, az Isten hívta el, és tette népe felett királlyá. S mégis, ez a kedvelt Dávid is vétkezett, elesett, többszörös bűnt halmozott fel. Miért szerette még mindig Isten? Mert Isten nem változtatja meg az Ő szívének szeretetét, kegyelme és irgalma nagyobb, mint az ember nyomorúsága, bűne. Mehet hozzá az elbukott ember és kegyelmet kérhet tőle. Ő megbocsát, szeret, felemel. Természetesen a bűn következménye megmarad.
Isten hűséges Isten. Mi nem is tudjuk felfogni, hogy milyen határtalan az Isten szeretete és hűsége. Ő nem bosszúálló. Megtalálta az Úr Dávidot! Megtalált engem is, sokszor.

Felemelni akar Isten, és nem elnyomni. Ha valaki bűnbánattal visszatér hozzá, akkor Ő nem veri a fejéhez: „Ej, ej... Mit tettél tegnap?! Még meggondolom, hogy bízzam-e benned!” Isten megbocsát, és ha megbocsátott, akkor Ő feltétel nélkül szeret.

Mi emberek képtelenek vagyunk így szeretni, megbocsátani, egymást elfogadni. Bennünk mindig van egy kis rejtett bizalmatlanság. S éppen ez a kis bizalmatlanság teszi törékennyé a kapcsolatokat.

Hányszor bocsát meg Isten? A számát nem tudom, de azt tudom, hogy nekem számtalanszor megbocsátott.

Azt is tudom, hogy neked is megbocsátja minden bűnödet, kedves Olvasóm. Isten örül, amikor megtalálja a bűnös embert. Azonnal munkához fogott az Úr Dávid életében is. Az Isten gyógyító, nevelő munkája abból áll, hogy ad és még ad, és még ad! Szent olajával felkente Dávidot. Az olaj az öröm olaja. Nem kell tovább búsulnia, mert megbocsátott, feloldozta és most örüljünk, mert a bűnös, a tékozló fiú hazatért.

Azonnal  áldást ad Isten és még több áldást ígér, még többet, még csodálatosabbat. „Kezem állandóan vele lesz, erőssé teszem.” Ha Isten keze vele volt, akkor élete szerencsés, azaz áldott volt. Áldottnak érzed-e magad? Veled van-e Isten keze? Mennyire vagy közel Istenhez? Ha húzódkodsz Tőle, ha rejtőzködsz, bujkálsz előle, ha titkaid vannak, ne várd, hogy áldással és örömmel töltse be életedet. Isten keres, utánad megy, felemel, megbocsát,és újat kezd az életeddel! Ha vissza-visszatérsz a sárba, a mocsokba és még tagadni, titkolni is próbálod, akkor nagy bajban vagy.

Szeretnél te is áldott lenni? Az áldás készen van! Isten tartogatja a számodra. A rossz gyermekem is a gyermekem! Az engedetlen gyermekemnek is adok enni, kimosom a ruháját, sőt, magamhoz ölelem, kedveskedem neki, hogy érezze: szeretem! Isten is ölelget, de te nem akarod észrevenni. Makacsul ragaszkodsz bűneidhez. Ma még lehet, ma még szabad, fogadd el Istent, szabadítódat!

Engeded vagy nem, rejtőzködsz vagy menekülsz – Ő úgyis rádtalál! Mert rátalált Dávidra is. Isten nem adja fel a tervét, amit rólad eltervezett. Mielőbb fogadd el szeretetét, hogy kevesebbet kelljen majd sajnálnod az elvesztegetett időből!

Nem értem, nem tudom eszemmel felfogni, hogy miért szeretsz engem, miért szereted még mindig ezt a megromlott, bűnös világot. Úr Jézus, köszönöm, hogy megtaláltál és megmentettél. Áldott légy hűségedért, türelmedért, szeretetedért! Köszönöm, hogy új életet adtál, és az örömnek olajával engem is megajándékoztál, felkentél. Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám! Mondhatom, mint Dávid, én is örömmel. Halleluja!

Ámen

(Morzsák 4., 2006)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella


Hirdetés


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 25. évfolyamának 28. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Kövessen minket a Facebook és az Instagram oldalainkon.
Iratkozzon fel a Telegram csatornánkra is.
Legyen jól informált!