Kárpátalja | 2021. 06. 06. – 07:07 |
Taracközi Ferenc már több mint húsz éve van jelen a beregszászi református gyülekezet életében. Vezető lelkészként igazi közösségszervező munkát végez. Vallja: minden nap Isten áldásában élünk.

A papi hivatás komoly elköteleződést kíván, egy szabadon választott döntést Isten és az emberek szolgálatára. A lelkészre kitüntetett feladatot bíz a Jóisten, emellett a közösség is nagyfokú elvárásokat támaszt felé. Egy jó pap közel áll a hívekhez, egész életét az Isten szolgálata tölti ki.

Taracközi Ferenc már több mint húsz éve van jelen a beregszászi református gyülekezet életében. Vezető lelkészként igazi közösségszervező munkát végez. Vallja: minden nap Isten áldásában élünk. Ismerjük meg őt!

– Mit tudhatunk Önről?

– Kárpátalján, Fertősalmáson, a hármashatár mellett születtem. Nem sokkal születésem után – édesapám munkája miatt – Sárosorosziba költöztünk, majd néhány év múlva visszatértünk Fertősalmásra. Az általános iskoláimat szülőfalumban végeztem, a középiskolát pedig Nagypaládon. Emlékszem, abban az időben lehetőség nyílt arra, hogy részt vegyek egy magyarországi ifjúsági táborban. Ott szólított meg Isten. Hazaérkezésemkor már tudtam, hogy az utam csakis az Ő szolgálata lehet. Első körben misszionárius hivatásban gondolkodtam, ezért teológiára jelentkeztem. Édesapám emellett azt szerette volna, ha valamilyen szakmát is szerzek, így Nagyszőlősön hivatásos sofőrnek tanultam. A képzés befejeztével – ami alatt folyt a teológiára való felkészítésünk – felvételt nyertem a Sárospataki Református Teológiai Akadémiára. Nagyon meghatározó évek voltak azok számomra. Tanulmányaim során lehetőségem volt arra, hogy Németországban egy idősek otthonában, majd egy ifjúsági központban dolgozzak, valamint a Lipcsei Egyetemen is voltam cserediák, emellett egy missziós iskolában is tanultam.

– Tanulmányai után egyenes út vezetett haza?

– A teológiai tanulmányaim után doktori disszertáció megírására készültem Németországban. Akkoriban a beregszászi lelkész a bátyám, Gerzson volt, aki megkérdezte, hogy vállalnám-e itthon az ifjúsági lelkészi szolgálatot. Erre én igent mondtam. Három nagyon emlékezetes évet töltöttem el ifjúsági lelkészként. Ezekben az években elindíthattuk a Sámuel Alapítványt, amely árva és elhagyott gyermekeknek segített családot találni. Néhány év múlva bátyám Magyarországra költözött, és én vettem át a vezető lelkészi szolgálatot a gyülekezetben. Nagy kihívás volt ez számomra, de visszatekintve is csak azt tudom mondani: Isten minden pillanatban velem volt.

–  Milyen érzések voltak önben, mikor felszentelték?

– Az ember életében vannak különböző fontos szakaszok. Ezek idővel lezárulnak, majd nyílnak új lehetőségek. Ilyen életszakasz volt számomra a teológián eltöltött idő, tele sok és új élménnyel. A felszentelés pedig egy régi lezárásának és egy új kezdetének a küszöbe. A tanulmányaim befejeztével reménnyel és kíváncsisággal léptem az új életszakaszba. Ekkor hálaadás fogalmazódott meg bennem az Isten felé.

– Ifjúsági lelkészként kezdte a szolgálatot és még ma is szívén viseli a fiatalok hitbéli nevelését.

– Több okból is nagyon fontos az ifjúság hitbéli nevelése. Óriási szakadék van a fiatal generáció és szüleik, nagyszüleik között. Az internet adta lehetőségek miatt minden felgyorsult körülöttünk, amelyet a fiatalok igen, de az idősebbek nem mindig tudnak követni. Emiatt a felnövekvő nemzedék úgy érzi, hogy senki nem érti meg őket, nem tapasztalják meg a stabilitást, a biztonságot. Ez az egyik ok. A másik pedig, hogy a határok átjárhatóságával nagyon nyitottá vált a világ, ezért csábítóak a nyugati országok. Sokan dolgoznak külföldön, és talán észre sem veszik, hogy ami az ember életének legfontosabbja, azt veszítik el, magányossá válnak, közösségek nélkül élnek. Ezért próbáljuk meg megmutatni nekik, hogy milyen értékek vannak itthon.

– A fiatalok mellett a középkorosztályból is egyre többen mennek külföldre dolgozni, emiatt családok szakadnak szét. Nekik mit tud tanácsolni?

– Lehetünk emberileg magányosak, de Isten soha nem hagy el, ezt tudnunk kell. Gyülekezetünk fontos küldetése az, hogy odafigyeljünk a másikra, nem hagyhatunk egyedül senkit. Ha a gyülekezetünkben egyre többen tartanák ezt egymás felé is küldetésüknek, akkor valósulna meg az, amit testvérnek nevezünk. Igyekszünk lehetőséget biztosítani az újrakezdéshez. Ezért indítottunk alkalmakat házaspároknak, fiataloknak, időseknek, hogy megtapasztalhassák Isten és a közösség erejét. Ezekhez bárki csatlakozhat.

– Milyen szolgálataik vannak jelenleg?

– Nem klasszikus lelkészi szolgálat a kárpátaljai. A hitélet mellett a társadalmi életben is nagy szerepet kell vállalnunk ahhoz, hogy a szavakat tettek kövessék. Megalapítottuk a Beregszászi Kálvin János Református Szakkollégiumot, ahol a diákok közösségformáló alkalmaink mellett egyéni problémáikra is segítséget kaphatnak. Egy másik nagyon fontos szolgálatunk – a koronavírus időszakában is – a kórházmisszió, melyet Cserniga Gyula végez. Rendszeresen meglátogatja a kórházban lévőket, és próbál nekik lelki támaszt nyújtani ebben a nehéz időben. Emellett férfi klubot, időszakosan baba-mama kört, bibliatanulmányozó kört, ifjúsági alkalmakat tartunk. Nyaranta evangélizációs hét, gyülekezeti kirándulások, konfirmandushetek, gyerekhetek várják a gyülekezet tagjait.

Hétköznap reggelente és vasárnap délelőtt pedig istentiszteleten szól Isten igéje a felnőtt és gyermekközösség számára is. De ott vannak ezen túl a különböző zenei formációk, melyek szintén arra hivatottak, hogy színesítsék a gyülekezeti életet.

– Lelkészsége alatt mi volt a legmeghatározóbb pillanat?

– A legkiemelkedőbb számomra, hogy Isten jelenlétét nagyon erősen tapasztalom. Például nyolc évvel ezelőtt lehetetlennek tűnt magyar nyelvű rádió elindítása. Isten csodát tett, és azóta is hallhatjuk az éterben a Pulzus Rádiót. Korábban nagyon sok falba ütköztünk a Sámuel Alapítvány elindításánál, mára pedig több mint száz árva gyermek került szerető családba az alapítvány segítségével. Isten itt is megmutatta mindenható erejét.

– Meséljen kicsit családjáról!

– Egy nagyon szerető családom van, akikre büszke vagyok. Feleségem, Marianna, szintén lelkipásztor, az ő feladata a gyermekek számára szóló alkalmaink szervezése. Egymás támaszai vagyunk mindenben, kiegészítjük egymást, ő az én másik felem. Négy gyermekünk van. A legnagyobb Sámuel, aki éppen érettségizett, és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem teológia szakán szeretne tovább tanulni. Nagyobbik lányunk, Mirjám, a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumának lassan végzős diákja, középső lányunk, Lídia, a Nagyberegi Református Líceum tanulója, a legkisebb pedig, Abigél, aki a Beregszászi Horváth Anna Gimnáziumban fejezte éppen a negyedik osztályt. A jelenlegi járványhelyzet sokakat megviselt, azonban mi megtaláltuk benne a jót is, hiszen a távoktatás okán többet tudtunk együtt lenni, játszani, beszélgetni, ami nagyon fontos, hiszen egy lelkészgyermek számára is létszükséglet a családi együttlét, meghatározó az egymásra fordított idő. Ez most bővebben adatott.

– Mint említette, a koronavírus-járvány sokakat megvisel. Mit üzen a közösségnek?

– Istennél minden lehetséges. Az Ő oltalma alatt mindig van lehetőség az újrakezdésre. Isten egy reményteljes jövőt készít a számunkra. Higgyünk ebben!

– Isten áldása legyen szolgálatán!

Kurmay Anita


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 25. évfolyamának 22. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Kövessen minket a Facebook és az Instagram oldalainkon.
Iratkozzon fel a Telegram csatornánkra is.
Legyen jól informált!

Hirdessen Ön is a Kárpátinfo hetilapban

Apróhirdetés beküldése
Apróhirdetés feladása a Karpatinfo.net.ua oldalra
  • Az apróhirdetés feladásához a Karpatinfo.net.ua oldalra regisztráció szükséges
  • Magánszemélyek és cégek számára INGYENES