Kárpátalja | 2021. 05. 01. – 13:33 |

Ha a lakosság figyelmét nem kötné le a járvánnyal kapcsolatos szabályok betartása, és ezzel párhuzamosan a túlélésért folytatott küzdelem, Ukrajna polgárai valószínűleg többet foglalkoznának a földmoratóriummal kapcsolatos kérdésekkel.

Mert szögezzük le nyomban a legelején: semmiképpen nem babra megy a játék. Az itt élő magyar lakosok is érintettek a kérdésben. A kárpátaljai magyarok ugyanis bő húsz esztendővel ezelőtt, a kolhozföldek felosztásakor összességében mintegy 68-70 ezer hektár földterülethez jutottak. Hatalmas vagyon ez, amelyet nem lenne szabad elkótyavetyélni. Hisz még ha csak a legalacsonyabb áron számolunk is, egy hektár termőföld az elképzelések szerint mintegy 28-29 ezer hrivnyáért kerül majd értékesítésre. Pedig számos esetben fennáll ennek a veszélye. A nagyszülőktől, szülőktől megörökölt földparcellának sok fiatal rég hátat fordított, inkább a külhonban próbálja megkeresni az önmaga és családja eltartásához szükséges pénzt. Aki pedig itthon maradt, és különböző mezőgazdasági gépek beszerzésével nem fejlesztette a családi gazdaságot, az mára kénytelen szembesülni a következő ténnyel: bérmunkában megműveltetni a földet nem érdemes.

Nem tudjuk elégszer hangsúlyozni, hogy új helyzet állt elő a közigazgatási reform kapcsán. A nemrég létrejött új önkormányzati kistérségek kezelésébe kerültek ugyanis a települések határában levő földtáblák, amelyeket eddig a Derzsgeokadasztr állami vállalat kezelt. Mondhatjuk, nem mindenki megelégedésére.

Először ezt a kérdést jártuk körbe Őrhidi Lászlóval, a Pro Agricultura Carpatika Alapítvány elnökével.

– Elnézve mostanában az ukrán sajtót, a földeladási moratórium feloldása mintha nem lenne az ukrán politikum elsődleges gondja, pedig július 1-je már itt van a kert alatt. Magam is képviselője vagyok a Nagydobronyi kistérségnek, így többé-kevésbé van rálátásom a képviselőtestületben folyó munkára. Megállapítható, hogy a földtörvény alapján az úgynevezett külterületek át kell menjenek az önkormányzatok tulajdonába. Mindezidáig ez nem történt meg, állítólag július 1-től kezdődik az átadás. Emellett a kistérség tanácsa nálunk még megpróbálkozik annak a több mint 300 hektár erdőnek a visszavételével is, amit valamikor a kistérség területén gazdálkodó kolhozok adtak át a helyi erdőgazdaságnak használatba. Úgy alakult, hogy a kistérség falvai mostanra különböző mértékű szabad földterülettel rendelkeznek. Csongor önkormányzata például egy 190 hektáros földterületet adott bérbe, aminek a szerződése 2023-ban jár le. Nagydobronynak viszont minimális a szabad földterülete, mert a Derzsgeokadasztr a külterületén lévő szabad földterületeket a falu tudta és beleegyezése nélkül kiosztotta 2 hektárjával, voltaképpen nem is tudjuk, kiknek. Mi is úgy értesültünk róla, hogy minden ukrán állampolgár jogosult 2 hektár földre parasztgazdaság létesítésére, de vidékünkön kényszerűségből jobbára az az elv működik, hogy járni jár, csak nem jut. Ugyanis a törvény által meg van határozva az elsődleges prioritást élvező személyek sorrendisége. Akik elsősorban földhöz juthatnak, azok az ATO-sok, különböző veteránok, no meg természetesen a tűzhöz közel álló személyek.

– Mi lenne célszerű, illetve milyen szempontok szerint járjanak el a szétosztandó földparcellák megítélésekor a képviselőtestületek?

– Én úgy gondolom, hogy amennyiben a kistérségek rendelkeznek szabad földterülettel, semmiképpen ne osszák szét, hanem bérbeadással hasznosítsák, mert meggyőződésem szerint az aranytojást tojó tyúkot nem szabad levágni. Például hozhatnám fel Nagydobrony magyarországi testvértelepülését, Szadát, amelynek önkormányzata 80 hektáros területtel rendelkezett az M3-as autópálya környéki lehajtó mellett. Ennek a területnek az értéke most több milliárd forintra értékelődött fel. Tehát türelemmel ki kell várni a pénzes befektetőket.

– Érdemes-e kivárni a föld eladásával? Egy hektár föld mennyibe kerül a közép-európai térségben? Van-e reális esély arra, hogy a közeljövőben megközelítsük ezt a szintet?

– A földpiaci moratórium eltörlése után az első négy évben csak magánszemélyek vásárolhatnak földet bizonyos korlátozásokkal. Tehát azt lehet prognosztizálni, hogy túl magas hektáronkénti árat nem lehet elérni. A hozamszámítások alapján alapítványunk 1200–2000 USD hektáronkénti árat becsül, ami nyilván függ a föld minőségétől, fekvésétől stb. Viszont meg lehet érteni azt a nyugdíjast is, akinek utolsó vagyonkája az a darab föld, amit a kolhozból esetleg megkapott, és a hosszan tartó áldatlan gazdasági állapotok miatt a közeljövőben dönteni kell, hogy eszik, melegszik vagy esetleg gyógyul. Négy év múlva a földpiac valószínűsíthetően megélénkül, mert belépnek a jogi személyek is, csak addig valahogy meg kell élni. Európában egyébként a termőföld ára igen nagy szórást mutat, érthető módon a közép-európai, egykor a szovjet táborhoz tartozó országokban ezek értéke jóval alacsonyabb, mint például Németországban, vagy Hollandiában. Ismét hazai vizekre evezve: hogy a nyugdíjas nevére kerüljön mindenféle papírokkal a földterület, az illető így is kifizetett már egy kisebb vagyont. Óriási segítséget jelentett az Egán Ede Jótékonysági Alapítvány által néhány évvel ezelőtt meghirdetett földprivatizációs pályázati lehetőség. Kistérségünkben mintegy 3200 érvényes földprivatizációs pályázat került beadásra, aminek háromnegyede már elkészült és kiosztásra került. Felhívnám a figyelmet arra, hogy az így kézhez kapott papírokkal fel kell keresni a közjegyzőt és a tulajdonjogot regisztráltatni kell.

Különösen érvényes ez azokra, akiknek a földpapírjai tanácsi határozat alapján készültek el. Igaz, erre lehetőség adódik egészen a 2025-ös évvel bezárólag, de számításba kell venni, hogy a közjegyzői díjak nyilván nem lefelé mennek. Rákérdezve az Egán Ede Alapítványnál, a munkára felbérelt földmérők ez év szeptemberéig el kell végezzék a fennmaradó földprivatizációs papírok elkészítését.

– Milyen sors vár az állami gazdaságok földjeire?

– Az állami gazdaságokkal kapcsolatosan: legjobb tudomásom szerint több törvénytervezet is van a kijevi Rada előtt, amelyek az állami gazdaságok földterületeinek jövőbeni sorsát hivatottak rendezni. Egyelőre végleges határozat nem született e tárgyban. Pedig mihamarabb tiszta vizet kellene önteni a pohárba. Ami láthatóan nem mindenkinek áll az érdekében.

Kovács Elemér


Hirdetés


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 25. évfolyamának 17. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Kövessen minket a Facebook és az Instagram oldalainkon.
Iratkozzon fel a Telegram csatornánkra is.
Legyen jól informált!