Kárpátalja | 2021. 04. 04. – 15:55 |
A kertészeti tudományok fejlődésével számtalan oltásmódot kipróbáltak és leír­tak.

Március 25-e Gyümölcsoltó Boldogasszony napja a kalen­dáriumban. Ez utalás arra a kitűnő megfigyelésre, hogy ez idő tájt lehet a szabadban sikeresen oltani, például a megunt fajtáinkat így lecse­rélhetjük, új fajtákat helyez­hetünk a dajkafák idősebb ágaira, megifjíthatjuk és át­olthatjuk az egész fát.

Március folyamán az oldal­lapozás vagy oldalékezés ajánlható, de idős részek ese­tében az oltást szinte mindig az oldalékezéssel és kecskelábékezéssel végzik. A páro­sítás, s méginkább az angolnyelves párosítás inkább a kézbenoltások kedvelt mód­szere.

Nem szabad viszont elfe­lejteni, hogy az oltócsapsze­désnek az ideje régen volt, a mélynyugalom idején. Az ol­tógallyakat vizes homokba ágyazva, vagy vizes itatóspapírral körbefontan, mű­anyag tasakba téve, hűtött térben kellett tárolni. A hű­vös és nyirkos pincében, kamrában elhelyezett oltógallyak azonban megtréfál­hatnak, ha gyümölcsöt táro­lunk a közelükben. Az etilén­gáz következtében ugyanis azok kihajtanak, de ha csak megindultak, már az is nagy baj. Abban az esetben ugya­nis, ha az oltócsap rügyei megindultak, akkor az átol­tott részből indulva, a kalluszosodás nem lesz megfelelő, vagy el is maradhat, aminek következtében az oltás siker­telen marad.

A nemest ugyanúgy, mint a kecskeláb ékezésnél, hűtőszekrényben tároljuk. Az ol­tócsapot lapos ék alakúra faragjuk és a szét­feszített hasítékba illesztjük. A törzs külső, elhalt része mögött található az osztódó szövet, ettől kissé beljebb kerüljön a nemes, így érintkezik a két háncsszövet, illetve az osztódó szövet (a kambium). A kötözés és viaszolás hasonló az előző oltási módnál leírtakkal.

A módszer előnye, hogy igen egyszerű és elvileg bármilyen vastag alanyt át lehet olta­ni. Hátránya, hogy a hasítékban csak kis részt foglal el a nemes, a fennmaradó rész pedig lassan forr össze.

Az átoltás – hasonlót a hasonlóra

Lisztharmat-érzékenysége miatt sokan megszabadulnának a Jonathan almafajtá­tól. A kivágott fa helyébe ültetett oltvány azonban sokára fordul termőre, illetve ugyanarra a helyre, a talajuntság miatt, csak valami teljesen mást szabad telepíteni, al­mafa helyére például kajszit. Körtét alma he­lyére, valamint cseresznyét meggyfa helyére sem­miképp ne ültessünk.

A kertészeti tudományok fejlődésével számtalan oltásmódot kipróbáltak és leír­tak. Ezek közül csak néhányat említünk.

Almatermésűeknél igen bevált módszer a kecskelábékezés. A nemes oltócsapokat még jóval a nedvkeringés megindulása előtt szedjük le. Itt is érvényes, hogy csak ép, egészséges, fajtára jellemzően jól beérett, egyéves vesszőket válasszunk. Ha lehetősé­günk van rá, mindig többet és hosszabbat vágjunk, mint amennyire szükségünk lesz. A nemest nedves papírban és nejlonzacskóban 0 fok körüli hőmérsékleten, hűtőszek­rényben tároljuk a felhasználásig.

Amikor tavasszal megpattannak a rügyek, elérkezett az idő az alany koronájának ritkí­tására. Nem olthatunk közvetlenül a törzs­be, ha az túl vastag. A 6-8 cm átmérőnél vé­konyabb ágak a legkedvezőbbek, így vi­szonylag kevés a beoltandó ág és a későb­biekben kevesebbet kell vadalni.

Az ágat ne vízszintesen, hanem a törzs irányában, kis lejtéssel fűrészeljük vissza. Akár több lépésben is megtehetjük ezt, lé­nyeges, hogy a maradó fa- és háncsszövetek ne hasadjanak be. A metszlapot éles késsel faragjuk simára, így gyorsabban és tökélete­sebben forrnak össze. Egyenes élű, éles kés­sel dolgozzunk.

Kötözéshez többszálas műanyag rafiát, sebkezelésre oltóviaszt vagy méhviaszt használjunk.

A hűtőben tárolt nemes vesszőkből csak annyit vegyünk elő, amennyit egy nap alatt felhasználunk. Hűtéssel jelentősen növel­hető az eredési százalék. A már nedvkerin­gésben lévő alany szinte megindítja a még kényszernyugalmi állapotban lévő nemest. Először az alapba ék alakú vágást készí­tünk. Ez a könnyebbik része az oltásnak, mert 2 vágással biztosan sikerül. A metszlap kialakítása nem mindig sikerül. Ha még nem vágtuk méretre az oltócsapot, nyugodtan lehet újra és újra próbálkozni. Akkor megfelelő a munkánk, ha a héjszövetek találkoznak és a faszövetek szinte légmentesen illesz­kednek. Ezután 2-3 rügyre visszavágjuk az oltócsa­pot. A nemes rügyek helyzete meghatá­rozza a leendő új korona formáját. Nem be­felé vagy felfelé, hanem a fa képzeletbeli su­garával merőleges irányba, azaz kifelé és ol­dalirányba nézzenek.

A következő művelet a kötözés: tartson, de ne vágjon be a háncsszövetbe, mert így megakadályozza a nedvkeringést. Az előre felmelegített oltóviaszt ecsettel vigyük föl. Minden sebfelületet, még a csapon lévő rügyeket is kenjük be, hogy légmentesen zárjon. Ezzel csökkentjük a párologtatást, a rügyek pattanásakor viszont a viasz en­gedni fog. Az oltócsapot ezután rögzítsük. Ez azért fontos, mert az alig összeforrt részek szél hatására, vagy akár egy madár súlya alatt is könnyen kitörhetnek. Az alany ágához kö­tözzünk vékony karót, és ennek segítségével rögzítsük az oltócsapot.

A nyár folyamán fokozatosan lazítsuk fel az oltás kötözését. Hirtelen nem célszerű el­vágni a rafiát, mert előfordul, hogy az alany erős sebképzése kilöki a nemest. A nyár fo­lyamán az alany vadhajtásait törjük ki. Ezt célszerű egész zsenge korban rendszeresen megismételni, így több tápanyag jut a ne­mesnek és kisebbek a sebfelületek.

Bodnár István
kertészmérnök, Nagybakta


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 25. évfolyamának 13. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Kövessen minket a Facebook és az Instagram oldalainkon.
Iratkozzon fel a Telegram csatornánkra is.
Legyen jól informált!


Hirdetés