Kárpátalja | 2021. 04. 03. – 08:08 |
A beregszászi születésű Kurmay Sándor azt vallja, hivatásaiban mindig a tenni akarás, a közösség szolgálata volt a célja.

Az embernek megtalálni a hivatását nem egyszerű feladat. Sokszor járunk tévúton, vagy épp a jó helyen, de mégsem érezzük úgy, hogy megtaláltuk volna életünk célját. Az útkeresés azonban pozitív élmény is lehet: sokat tanulhatunk, feszegethetjük a határainkat. És ha szerencsénk van, csempészhetünk egy-egy örömteli pillanatot a közelükben élők mindennapjaiba is.

A beregszászi születésű Kurmay Sándor azt vallja, hivatásaiban mindig a tenni akarás, a közösség szolgálata volt a célja. Tevékenykedett pedagógusként, majd a Kezünkben a Jövő Alapítvány elnökeként segített az árva gyerekeknek családba kerülni, ma pedig a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség munkatársaként tesz az élhetőbb jövőért. Ismerjük meg őt!

– Meséljen magáról!

– Beregszászban születtem, középiskoláimat a Beregszászi 4. sz Kossuth Lajos Középiskolában fejeztem. Az érettségit követően felvételt nyertem az Ungvári Állami Egyetem fizika szakára. Az egyetem után a Gáti Középiskolában kezdtem el dolgozni. Nehéz, de szép évek voltak azok, amelyeket ott tölthettem. Mindig is szerettem új dolgokba belevágni, kipróbálni magam, így három év tanítás után az Agora információs irodánál helyezkedtem el, mint programkoordinátor. Nagyon sok tapasztalatot szereztem az ott töltött idő alatt, elsajátíthattam például a különböző pályázatok megírásának módszereit, a projekt alapon való gondolkodást.

Eközben visszatértem a pedagógusi pályához, és a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban óraadó tanárként dolgoztam. Fizika szakosként együtt oktathattam Győrffy Istvánnal, aki egy kiemelkedő pedagógus volt, sokat tanulhattam technikáiból. Időközben többedmagunkkal létrehoztuk a Kezükben a Jövő Alapítványt, hogy az állami árvaházakban élő gyermekek családba kerülhessenek. Büszkeséggel töltenek el az alapítványnál megélt évek.

– Miért épp a fizika szakot választotta irányvonalnak?

– Keresztapám, Imre Árpád fizikus, az ő hatására indultam el én is ezen a pályán. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy korai terveim között nem szerepelt ez a pálya, de idő közben nagyon megszerettem. Sok tapasztalatot és sikerélményeket is szereztem az évek alatt.

– Milyen tapasztalatokat szerzett a pedagógusi pályán?

– Mint említettem, több évet dolgoztam a Gáti Középiskolában, majd a Beregszászi Magyar Gimnáziumban. Tartalmas időszakot tudhatok magam mögött. A tanulás, úgy gondolom, akkor lehet hatékony, ha az elméletben megtanultakat gyakorlatban is megtapasztalhatjuk. Ennek fényében mondhatom, hogy élményalapúvá kell tennünk az oktatást annak érdekében, hogy még eredményesebbek lehessünk.

– Meséljen a Kezünkben a Jövő Alapítványról.

– Az alapítvány 2008-ban indult. Célunk az volt, hogy az árva gyermekeknek segítsünk szerető családot találni. A szervezet gyakorlati segítséget nyújt azoknak a gyermektelen családoknak, akik örökbe szeretnének fogadni. Tíz évig segítettem és vezettem az alapítvány munkáját, ma már más területen dolgozom, de mindig büszkeséggel tölt el, ha azokra az évekre gondolok. Kezdetben nem volt rálátásom az örökbefogadás menetére, ezért tanulnom kellett, sokat képeztem magam ezen a területen. Az évek alatt számos önkéntes programot, adománygyűjtést koordináltunk. Megszerveztük a nevelőszülők klubját, örökbefogadási tanácsadáson vehettek részt a szülők. Ennek eredményeként több mint ötven gyermek találhatott szerető családra a közreműködésünkkel. Hálával gondolok közvetlen munkatársaimra, akikkel közösen nagyon szép eredményeket érhettünk el.

– Mivel foglalkozik jelenleg?

– Jelenleg a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség munkatársa vagyok. A szovjet időben több ingatlant is elvettek az egyházközségtől, amelyek nagy részét mára sikerült visszakapni. Ezeknek a sokszor romos állapotban lévő épületeknek a felújítását magára vállalta az egyházközség. Kollégáimmal ezekben a projektekben működünk együtt, életet viszünk bele.

– Hogyan hatott munkájukra a karantén?

– Tavaly tavasszal, mikor karantén alá vonták az országot, azt hittük, hogy 2-3 hónap otthonlét után visszatérhetünk a megszokott életünkhöz. Azonban rá kellett jönnünk, hogy ez nem így van, és már egy éve tartanak a vírus terjedésének megakadályozására hozott intézkedések. Kezdetben megdöbbentünk, hiszen ilyennel nem találkoztunk azelőtt, majd megtanultunk együtt élni ezzel. Amikor a törvényadta lehetőségek engedték, dolgoztunk, és mindent megtettünk annak érdekében, hogy biztonságosan végezhessük munkánkat.

– Emellett a feltöltődésre is időt kell szánni.

– Ez így igaz, a pihenés elengedhetetlen folyamata az életnek. Feleségemmel három gyermeket nevelünk, akik mellett sosem unatkozunk, de mindig feltöltenek energiával. A távoktatás minden pozitív és negatív oldalát megtapasztaljuk velük együtt. Azonban, ha időnk engedi, kirándulásokat szoktunk szervezni, ilyenkor élvezzük a természet szépségeit.

– További tervek…

– Munkahelyi tervek mindig akadnak, sok a megvalósítandó projekt. Egyik ilyen, hogy az idei évben megújulna a római katolikus templom tetőszerkezete. Egy EU-s pályázat kertében magyarországi partnerekkel karöltve szervezzük meg, hogy egy olyan időtálló anyaggal borítsák be a tető héjazatát, amely által még száz évig épségben maradhatna meg templomunk. Apaként pedig házastársammal együtt szeretném látni felnőni a gyermekeimet, örülni a sikereiknek, és támogatni őket mindenben.

– Úgy legyen! További sikereket kívánunk!

Kurmay Anita


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 25. évfolyamának 13. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Kövessen minket a Facebook és az Instagram oldalainkon.
Iratkozzon fel a Telegram csatornánkra is.
Legyen jól informált!


Hirdetés